Élő Víz, 1944
1944-április / 4. szám
mint pl. megszentelődésről, imádságról, bibliaolvasásról és hasonlókról. A 3000 megtért közül valamivel több, mint 1600 látogatta ezeket az utóösszejöveteleket. Majd egy egész hónapon át estéről-estére tartottak a lelkészek és segítőtársai igehirdetéses istentiszteleteket a 3000 újonnan megtért nevelésének és a keresztyén életben való gyakorlásának céljából. Azután kb. 50, az egyházhoz tartozó keresztyén otthon nyitotta meg ajtaját, hogy az azon a környéken lakó megtértek számára összejöveteleket tartsanak. Végül az összes újonnan megtértek nevét kinyomattuk egy nagy ívre és kiosztottuk híveink között, úgyhogy minden újonnan megtért egy-egy hívünknek a gondja alá került. Mindegyikük számára megjelöltünk 3—10 nevet, akiknek lelki előbbreviteléért ő volt felelős. — Az evangélizációt követő munkát ilyen módon végeztük. És Isten csodálatosan megáldotta az egész evan- gélizáló hadjáratot.“ imakózösseg Szentlélek az imaórán. (Józsué 7.) Izráelre a honfoglalás hatalmas munkája várt. Egyszer csak megszűnt az áldás, e.maradt a győzelem, vereség fenyegette a népet. Akán elvett az Úrnak szentelt dolgokból s egy embernek a bűne miatt az egész nép szenvedett. Milyen jó, hogy Józsué Isten elé vitte az ügyet! Isten megmutatta, hol a hiba? Imaközösségünk oly sokszor hasonlít elfáradt, megvert sereghez és nem győzelmeshez. Mi az oka? Talán egy lélek! Aki nem imádkozik „egyakarattal" a többivel, akinek rendezetlen ügye, megbocsátatlan bűne van. S ha már egy ilyen lélek jelenléte is elég ahhoz, hogy Isten megvonja áldását, mennyivel inkább ez a helyzet, amikor imaközösségünkben többen is vannak ilyenek, — talán én magam is! A Cselekedetek könyvében sokszor olvasunk arról, hogy ^ tanítványok mindig ilyen „egyakarattal" voltak együtt, — de meg is mozdult a föld imádságukra és soha nem voltak kétségben afelől, mit tegyenek. Óriási felelősség imaközöségbe járni! Gondold meg, hányszor nem lehetett jelen áldóan a Szentlélek temiattad az imaórán, hányszor győzött az ősellenség miattad, hányszor kell a gyülekezeti lelkésznek, a bibliakör, imaközösség vezetőjének kétségbeesetten fohászkodnia: ,,Ah, Uram Istenem!'1 (Józs. 7:6—7.) Tegyünk bűnvallást megszokott vétkeinkről, amelyekkel — érezzük és tudjuk — megakadályoztuk Isten Szendéikének áldását a gyülekezetben, templomban, imaórán, bibliaórán. Könyörögjünk Isten bűnbocsánatáért; hogy ne a mi vétkeink, hanem az ö nagy irgalmassága szerint hallgasson meg bennünket; hogy formáljon egyakaratú imaközösséggé bennünket; hogy ne engedje Ősellenségünket győzni, hanem győzzön az Ö ügye; áldja meg az evangélizációkat és utómunkákat. Adjunk hálót, hogy eddig is megáldott érdemetlenül; hogy szent Fiára nézett és nem a mi álnokságunkra; hogy láthatjuk az imaközösség és az evangélizáció nyilvánvaló előhaladását. n . - - kövessétek hitüket!11 A fenti idézet Zsid. 13 :7-ből való. A teljes vers: „Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek az ő hitüket!" — Isten népe történetében voltak és vannak személyek, akik még haláluk után is sokáig hatnak az utódok életében. Az ő tanításuk és életük példája félreérthetetlen útmutató a nemzedékekkel, vagy századokkal később jövők számára is. A következőkben néhány ilyen nagy keresztyén tanítót fogunk megszólaltatni. Az életük „végével", mindvégig való tusakodásukkal és hitben elaluvással megpecsételt hitet vallottak. Rájuk vonatkoztatva szól most hozzánk az írás szava: kövessétek hitüket! Lagus Jonas a finn ébredési mozgalom történetébe írta be kitörülhetetlenül a nevét. Egy évszázaddal ezelőtt élt és dolgozott az Úr szőlejében (1/98—1875). Éppen a nagy ébredések idején. Ifjúkorában még nem járta át az evangélium a finn erdők népét. Lagust is az apja — aki jónevű pap volt — inkább szépirodalomra, költészetre, görög es latin klasszikusokra tanította, semmint Istennek igéjére. Amikor fiatalon vidéki gyülekezetbe került segédlelkésznek, ott is inkább a fiatalok szórakozásaiban vett részt, minthogy a lelkek mentésével foglalta volna el az idejét. Ömaga mondja el megtérésének történetét. Egy alkalommal is vidám mulatságban volt, amikor egy messziről jött ember jelent meg az ajtóban és a papot kereste. Halálos beteghez hívta, hogy úrvacsorával erősítse azt az utolsó útjára. A hangulat éppen a tetőfokán volt s a sürgős meghívást hozónak várnia kellett. Vagy kétórai tánc után jelentkezett a lelkész az indulásra. A hosszú út unalmát a kocsis beszélgetéssel igyekezett elűzni. Sok minden között azt is megkérdezte a fiatal lelkésztől, hogy hogyan szánta rá magát, hogy ilyen szent hivatalt vállaljon. Hogyan tért meg. A pap ingerülten utasította vissza a kényelmetlen kíváncsiskodást: „Engem tudós professzorok tanítottak a fővárosban, püspök szentelt lelkésszé s akármiféle kocsistól nem hagyom magam vizsgáztatni." A kocsis nem feszegette tovább a dolgot, csupán csak annyit jegyzett meg, hogy — az ő gondolatai szerint — ha egy süllyedő hajóról megmenekülne egy koldus és egy király s összetalálkozván a parton a koldus megkérdezné, hogy „Felségednek hogyan sikerült onnan a halál torkából megszabadulnia?“, azt a király bizonyára nem venné zokon. Szótlanul telt tovább az út. A beteghez a lelkész a halál perceiben érkezett. A szent feladat ellátásáról már elkésett. A szobában lévők a kocsisra támadtak, hogy miért nem sietett jobban, mikor tudta, hogy a beteg mennyire vágyakozott lelki vigasz után. Mikor meghallották, hogy a pap késlekedése miatt érkeztek későn, egy öreg paraszt állt a lelkész elé: „Átkozott legyen az, aki azúrnak a munkáját méltatlanul végzi!" — mondta. „Ez hasított bele először a szívembe s ébresztett szolgálatom szentségének a tudatára" — vallja később Lagus. Néhány év múlva már a nagy parasztprófétának: Ruotsalainen Paavonak a tanítványa és élete végéig egyik leghűségesebb munkatársa. Parókiája a felébredt népnek az otthonává lesz, ahová messze vidékről sereglenek össze azok, akik a lelkűk dolgában vágyakoznak világosan látni. Mikor később gyakori betegeskedése hosszú időre még a szószéktől is elválasztja és szobájához köti, akkor pedig az egész országot behálózó levelezésével lesz a felébredt nép tanácsadója. Az alábbi szemelvények is a leveleiből valók. Ha elolvassuk, bennük nemcsak a testvérnépünk nagy lelki meg- elevenedése jön közel hozzánk, hanem megbizonyosodik előttünk az is, hogy az időbeli és térbeli távolságon túl a lélek nagy kérdései és az üdvösség útja is változatlanul ugyanaz. A megtérés egyszerű útja. Akármilyen legyen a mostani állapotod, miközben ezeket a sorokat olvasod, legyen bár ingatag, langy- meleg, visszaeső, vagy akármilyen, haladék nélkül indulj el a megtérés egyszerű útján, ami a legrövidebb és a legbiztosabb mindenféle rend között, amit az üdvösségről taníthatnak. Ez pedig a következő: „Én tudom és biztos vagyok afelől, hogy elkárhozott bűnös vagyok, de hallottam, hogy Krisztus azért jött a vi§ ÉíO VlZ
