Élő Víz, 1944
1944-április / 4. szám
Tokiói evangélizóció. „1919 tavaszán hat estén át evangélizáló hadjáratot vezettem Tokióban, Japán fővárosában. Ez az evangélizáció a tokiói presbiteriánus gyülekezet vállalkozása volt, amely a legnagyobb és legerősebb japán gyülekezetek egyike. Gyülekezeti tagjainak száma körülbelül 1000, akik közül azonban a Tokióban és környékén lakók száma nem több, mint 500. Az evan- gélizáló-összejövetelek színhelyéül a tokiói keresztyén ifjúsági egyesület nagytermét szemeltük ki, amely 1900—2000 ember befogadására képes. A gyülekezet a nagy evangélizáló hadjáratra való előkészületképen egy egész éven át imádkozott. S amint közeledett az ideje, öt egymásután következő vasárnapra nekem engedték át az istentiszteleteket, hogy az egész gyülekezetei előkészíthessem a közeledő nagy evangélizációra. Az evangélizáció megkezdeése előtt ugyanis a következő pontokra nézve kellett oktatást adnom: 1. hogyan kell előkészíteni az ilyen evangélizáló hadjáratot; 2. hogyan kell munkálkodni az evangélizáció folyama alatt; 3. hogyan kell folytatni a munkát az evangélizáció befejezése után. Ha az evan- gélizációban résztvevő gyülekezetek ezekre e. pontokra nézve nem kapnak alapos oktatást, a munka nem lehet sikeres. Amikor elérkezett a kijelölt vasárnapok elseje, majdnem az egész gyülekezet megjelent, hogy meghallgassa az előkészítő oktatást. Kettős célt tűztem ki a keresztyének elé. Az egyik ez volt: kíséreljék meg elérni, hogy 10.000 hitetlen ember jelenjék meg összejöveteleinken: 10.000 hitetlen, aki még nem tagja más keresztyén egyháznak. A másik cél ez volt: kíséreljék meg elérni, hogy ezek közül legalább 1500 Krisztus mellett döntsön és erre nézve határozott nyilatkozatot tegyen. Az első, amire mindenekelőtt szükség volt, a pénz. Honnan vegyük? Hadjárathoz pénz is szükséges. így szóltam tehát a gyülekezethez: „Nem tudom, hogy az evangélizáló hadjárat a maga egészében mennyi pénzbe fog kerülni, azt hiszem azonban, hogy megkezdéséhez legalább 1500 yenre (yen a japán pénzegység) van szükségünk. Ugyancsak olcsó, ha 1500 yen árán 1500 lelket vezethetünk el a szabadulás útjára, mert ilyen módon egy lélekre csak egy yen jut. Amikor azonban most ezt az 1500 yent keressük, nem szabad másokra tekintenünk, hanem magunk felé kell fordítanunk tekintetünket. Ez az evangélizáló hadjárat a ti vállalkozástok és nektek kell érte pénzt áldoznotok. Ma, az előkészület vasárnapján, fölszólít- lak benneteket mindnyájatokat, hogy mindenki adjon, amennyit csak adhat az evangélizáció céljára. Ha volna közöttetek olyasvalaki, aki azt mondhatná, hogy nincs pénze, amit ideadhatna, annak azt tanácsolom, hogy adja el a ruháját és vegyen magának szablyát, amint Krisztus is ezt a tanácsot adta tanítványainak a nagy harc előestéjén.“ — Erre papírt és írószert osztottam szét közöttük, hogy följegyezhessék az ösz- szeget, amelyet adni akarnak. Amikor ezeket a meg- ajánló-nyilatkozatokat összegyűjtötték, az ígért ösz- szegeket összeadták s az eredményt közölték velem, megállapítottam, .hogy éppen 1504 yent ajánlottak meg. Az emberek erre azt mondták: „Ez nem ember műve, hanem Istené.“ Az elénk tűzött nagy cél mint következő teendőt azt tette kötelességünkké, hogy az összejöveteleket a legkülönbözőbb utakon-módokon hirdessük. E tekintetben természetesen a hirdetéseknek az újságokban való elhelyezése volt az első teendő, de nagy hirdető- táblákat is helyeztünk el a város nagyforgalmú részeiben. Ezenkívül 350.000 röpcédulát nyomattunk és ezekből a gyülekezet minden tagja 500 darabot osztott szét az evangélizáció tartama alatt. Részt vettek ebben a munkában a vasárnapi iskolák növendékei is, akiknek száma meghaladta a háromszázat A kisebb gyermekek mindegyike 100 röpcédulát osztott szét, a nagyobbak 300 darabot. Végül felszólítottuk a gyülekezet minden tagját, hogy keressen magának 20 hitetlen embert, akiktől ígéretet vesz, hogy részt fognak venni az evangélizáción. Ezeket neveztük a „megígért hallgatóknak“. Az a terv, hogy ezeket a megígért hallgatókat még az evangélizáló hadjárat előtt meg kell találnunk, nagyon bevált, mert a gyülekezet tagjai ilyen módon személyes érintkezésbe kerültek azoknak az embereknek nagy részével, akik részt- vettek az összejöveteleinken. Ezzel a célkitűzéssel és ezeknek az előkészületeknek megtörténte utén 1919. február 5-én megkezdtük az evangélizáló hadjáratot. Azt a célunkat azonban, hogy 10.000 hitetlen embert hozzunk el összejöveteleinkre, sajnos, nem tudtuk elérni. Ennek egyik oka az volt, hogy éppen a hadjárat első napjának reggelén az összes lapok közölték a rendőrfőkapitányság nagyon határozott intelmét, hogy a városszerte tomboló veszedelmes influenzára való tekintettel ne vegyünk részt összejöveteleken; a másik ok az volt, hogy a negyedik estén olyan nagy hóvihar támadt, amely az utcai forgalmat is megállította. Mindezeknek az akadályoknak ellenére a hat estén át körülbelül 8000 ember jött el az evangélium meghallgatására. Ezek közül kb. már 2000 keresztyén volt s így a hitetlenek száma, akikért tulajdonképen az egész evangélizáló hadjáratot rendeztük, körülbelül csak 6000-re volt tehető. Fölötte váratlan volt azonban az az eredmény, amelyet a másik cél tekintetében elértünk. Ez a másik cél tudvalevőleg az volt, hogy legalább 1500 hitetlen embert bírunk rá a Krisztus mellett való döntésre. A 6000 hitetlen közül 3124 döntött a Krisztus mellett és tett vallást arról, hogy az Űr Jézus Krisztust elfogadja megváltójának. Vagyis a hitetlen hallgatóságnak több, mint a fele elhatározta magát Krisztus elfogadására! Ez nagy meglepetés volt. Senki soha még csak nem is álmodott ilyen nagy eredményről. A 8000 főnyi hallgatóságban képviselve volt a társadalom valamennyi osztálya. Találhatók voltak soraikban: magasrangú állami tisztviselők, parlamenti képviselők, egyetemi tanárok, egyéb iskolák tanárai, tanítói, egyetemi hallgatók, középiskolás fiúk és lányok, kereskedők, bankárok, stb. A legnagyobb meglepetés azonban az volt számunkra, hogy az aláírt 3000 döntő nyilatkozat közül kétezret művelt fiatalemberek és leányok írtak alá, ami azt jelentette, hogy Japán most felsorakozó új nemzedékének a java döntött Krisztus mellett. Arról a munkáról is kell szólnom, amely nyomon követte az evangélizáló hadjáratot. Rögtön megkezdtük. Az evangélizációt követő öt estén összejöveteleket tartottunk az újonnan megtértek számára, amelyeken a keresztyénség gyakorlati oldaláról beszéltem, Kanamori Pál ma a japán keresztyénség legismertebb alakja. Áldott evangélista, akinek a bizonyság- tétele már sok ezer lelket vezetett el Jézus Krisztus megismerésére. Az alábbiakban a hatalmas tokiói evangélizációról ír. ÉLŐ VÍZ 5
