Élő Víz, 1944

1944-április / 4. szám

tiszteletet a legényeinek, ha nem is olyan rendszeresen

és kialakult liturgia szerint, min én. Tapasztalatból mondhatom, hogy mindenütt meg lehetett csinálni, ahol csak akarták. Sőt, meg is kellet volna mindenütt. Ez lett volna a legsikeresebb ellentámadás a lélekre menő ellenséges offenzivával szemben.

TANÍTÁS

Tökéletesség.

(Az idézett bibliai helyek feltétlenül elolvasandók!)

Ezt a fogalmat a Biblia többféle értelemben használja. Hogy ennek a fogalomnak többféle értelmezése lehet' séges, arra már Pál apostol felhívja olvasóinak figyelmét, amikor azt mondja nékik: „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk." (Fii. 3, 15.) Ha nem vesszük figyelembe a fogalomnak különböző értelemben való használatát, veszedelmes tévelygésbe kerülhetünk.

A tökéletesség fogalma a maga elsődleges értelme szerint magában foglalja a bűntelenséget. Elsősorban a büntelenségre kell gondolnunk, amikor Jézus azt mondja: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt. 5, 48.) Viszont a Biblia a keresztyén emberekről mint tökéletes emberekről beszél. (I. Kor. 2, 6i Zsid. 10, 14.) Ha mármost a tökéletesség fogalmát a Biblia mindig csak egyféle értelemben használná, akkor a most hivatkozott helyekből a keresztyén ember bűntelensége következnék. Ha azonban a Zsidókhoz írt levél 10. fej. figyelmesen elolvassuk, azonnal észrevesszük, hogy itt a tökéletesség, a megiga- zulás cserefogalmakként szerepel. (A megigazulásra vonatkozólag lásd az „Élő Víz" 1943. évi 4. számát.) Jézus Krisztus egyetlen áldozata tökéletességre juttatott, tökéletesekké tett bennünket, mert teljes, tökéletes bűnbocsánatot szerzett. Mikor tehát a Biblia a Jézus Krisztusban hívőket tökéleteseknek mondja, ugyanúgy jár el, mint amikor ugyanazokat a hívőket Jézus Krisztusban szenteknek nevezi. (I. Kor. 1, 2; Fii. 1, 1.)

Tökéletesek vagyunk, mert tökéletes a váltság, amit Jézus szerzett a számukra és mi tökéletesen ebben akarunk reménykedni. Tökéletesen, teljesen miénk az üdvösség, az örök élet ingyen, kegyelemből a Jézus Kristusban való váltság által. Ez a váltság, melyet Jézus szerzett számunkra, nem szorul semmiféle kiegészítésre a mi részünkről. Akik bűneiket megbánták és a kegyelmet hittel elfogadták, azok tökéletesen megváltott emberek és mint ilyenek tökéletesek.

Ez azonban csak megindulást jelent és nem célhoz érkezést. A hitrejutás, a bünbocsánat elnyerése, az újjászületés csak kezdet. Ha nem így volna, akkor nem kellene a szenteket, a tökéleteseket még tökéle- tesbíteni (Ef.. 2, 12) és nem mondaná magáról Pál apostol sem azt, aki pedig magát szintén a tökéletesek közé számította (Fii. 3, 15), hogy ő még nem érte el a célt és még nem tökéletes. (Fii. 3, 12.)

Azáltal, hogy bűnbánatra és hitre jutottunk, kezdetét vette bennünk Isten munkája, melynek célja Isten dicsőségére, Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára való átalakulásunk. (II. Kor. 3, 18; I. Ján. 3, 2; Fii. 3, 21.) Ez a munka azonban csak a Jézus Krisztus napjára nyer befejezést. (Fii. 1, 6.)

A megváltás, az újjászületés által isteni természetnek leszünk részesei. (I. Pét. 1, 4.) Ezt az isteni természetet

elsajátítani, magunkévá tenni semmiféle emberi erőlködéssel nem lehet, de megkaphatjuk ingyen, kegyelemből bűnbánat és az Ür Jézus Krisztusban való hit által. Ennek az isteni természetnek azonban bennünk ki kell teljesedni, tökéletességre kell jutni. Mivel azonban Isten ígérete kezeskedik arról, hogyha a kegyelemben megmaradunk, akkor a tökéletességre, mely felé magunktól egy lépést sem tudnánk tenni, eljutunk, azért nevezi a Biblia a tökéletesség felé megindult, kegyelmet nyert embereket tökéleteseknek azokkal szemben, akik a tökéletesség felé még meg sem indultak, mivel hit nélkül élnek.

Van azonban a tökéletességnek eddig már kifejtett kétféle értelmén kívül egy harmadik értelme is a Bibliában és bennünket (miután hitre jutott emberekhez szelünk), ez kell, hogy leginkább érdekeljen. A tökéletességnek erről a harmadik értelméről beszél Pál apostol Fii. 3, 15-ben és hogy ezen a tökéletességen mit kell érteni, azt világosan megmondja a megelőző, 14. versben: teljes erővel, célegyenest igyekezni előre a Krisztus által kitűzött cél felé. Nem más ez, mint életünknek teljes, tökéletes kiszolgáltatása, átadása Krisztus számára, hogy legyünk az ö kizárólagos tulajdonai, rabszolgái, hogy tehesse velünk és mindenünkkel azt, amit akar. Erre a tökéletességre utal már a nagy parancsolat is (Mt. 22, 37—38) és erre buzdítja Péter is azokat, akik már isteni természet részeseivé lettek. (II. Pét. 1, 5. skk.) Teljes igyekezet ez arra, hogy ne hiába vettük légyen Isten kegyelmét. (II. Kor. 6, 1— 10.) A kegyelem által Isten nem akarja az emberi elhatározó képességet és akaratot teljesen félreállítani, hogy azután mi már ne is tehessünk mást tehetetlen gépekként, mint amire az isteni kegyelem kényszerít, hanem inkább a kegyelem által Istep a mi akaratunkat is teljesen mozgásba akarja hozni és meg akarja szilárdítani. Tökéletesen kell tehát akarnunk azt, amit Isten akar, bármi legyen az, akár szenvedés, akár szégyen, akár szegénység, akár élet, akár halál.

E nélkül a tökéletesség nélkül nincs keresztyén fejlődés, nincs megszentelődés, nincs tökéletesedés, csak stagnálás, egy helyben topogás és vergődés vagy még inkább visszafejlődés, visszaesés, elbukás és a halálban való újbóli teljes elmerülés. Nekünk keresztyéneknek újra meg újra fel kell vetnünk magunk előtt a kérdést, hogy akarunk-e teljes erőnk, utolsó idegszálunk megfeszítésével is Krisztus követői lenni. Neki mindenben, de valóban mindenben íengedelmeskecLná; hogy készek vagyunk-e érette mindent odaadni és mindent, amivel bírunk, parancsa szerint felhasználni (Mt. 19, 21); — és olyan értelemben tökéleteseknek kell lennünk, hogy erre a kérdésre feltétlen, becsületes és halálosan komoly igent kell válaszolnunk. Aki erre nem hajlandó, az megtagadja a keresztyén élet erejét és megelégszik a kegyesség látszatával (II. Tim. 3, 5), annál hiába keressük a Lélek gyümölcseit (Gál. 5, 22) és annak életéből hiányozni fog az a győzelem, melyre Jézus az övéit a Jelenések könyvében hétszeresen is felszólítja. (Jel. 2—3. fej.)

Tökéletesen igyekeznünk kell tehát a hitben megmaradni, kegyelemből élni, magunkat megtagadni és a kapott kegyelmet hűségesen felhasználni. Csakis így alakulhat, fejlődhetik és tökéletesedhetik új életünk Isten gondolatai szerint. Csakis így kerülhetjük is azt a veszélyt, hogy amit lélekben elkezdtünk, azt testben fejezzük be. (Gál. 3, 3.) Legyünk hát ilyen értelemben tökéletesek, hogy a mi mennyei Atyánk tökéletességét elérjük!

4 VÍZ