Élő Víz, 1944
1944-március / 3.szám
KERESZTHORDOZOK Megtartott ígéret (Folytatás.) Majd rátér arra, milyen lesz házas életük: „Menjünk így kéz a kézben, egy cél felé és legyenek a hétköznapjaink is olyanok, mint akiknek mindig van —■ karácsonyuk... Tudod, szívem, mi a házasság legszentebb, legmisztikusabb titka és célja, amiben legszebben tükröződik az isteni gondolat? „És adok néki segítőtársat“ ... és mihez kell különösebben a segítőtárs? — Az Ö útjain való járáshoz. Azoknak, akik egymáséi, az a legszentebb és legnagyobb előjoguk, hogy társukat, amikor az gyengülni kezd a vándorúiban, — az ölükbe vehetik és karjaikon vihetik Krisztus elé, a kereszt tövéhez. Ez a szeretetnek az a hősiessége, mely forrása az örök örömnek. Ezáltal lehet teljesen megérteni azt, amit az értelem nem érthet meg: hogy csak akkor vagyok teljesen a tied, ha teljesen az Istené vagyok. Sok köszönnivalóm van Istennek, amire megtanított betegségem alatt (difteritisze volt). A mottó az volt: Evezz a mélyre. És ha én nem akartam is menni, Isten mégis vezetett kegyelmesen; nagytitkú. szentséget sugárzó mélységek felé. Teljesebben a Magáévá tett, hogy teljesebben a tied tudjak lenni, mert ahol Ö van, ott örökkévalóság fénye élteti a szerelmet.“ Erre az utóbbira, a feleség feladatára némikép más vonatkozásban, még egyszer visszatér: „Nem tudok fél szívvel, fél lélekkel vagy értelemmel lenni. Csak az egész szívemet, szeretetemet és meggyőződésemet tudom adni. Ha adni kell, el tudnám magamat tékozolni. Hiszen ez a nőnek legszentebb felségjoga, legnagyobb erőssége, legdrágább kincse, hogy szent odaadással eltékozolhatja magát; akár nagy ügyek szolgálatában, akár a házaséletben — odaadhatja ifjúságát, szépségét, akár az életét is — és még magában mindez nem elég, a hangsúly azon kell hogy legyen, hogy mindezt oselekszi lélekből, örömmel, tudva azt, hogy lelkének legszebb öltözete, királyi palástja az odaadás és az áldozat...“ Közben egy- egy-egy pillantást vet házi dolgaira is és jellemző reá, hogy az örökkévalóságra beállított életébe milyen józanul illesztette be ezeket az apró-cseprő teendőket is. „Olyan jó tapasztalni, hogy csak akarni kell, meg kérni — és akkor érezheti és láthatja az ember az Isten jóságát, a hozzám való jóságát. Az Ö jósága teszi szentül elviselhetővé a te távollétedet most, — és teszi széppé a nélküled olyan szürke életet. Még a mindennapi munkát is jobb kedvvel végzem. Vidáman tömögetem reggel, este a két kacsámat, pedig ugyancsak kicsípi a hideg a vizes kezemet. Magam tapasztok. meszelek, kapálok, mindent örömmel, boldogan...“ Álljon még itt néhány mondat annak a jellemzésére, hogy a menyasszony milyennek látja a házasságban egymásba fonódó lelki életüket. „Én a mi jövendő életünket úgy képzelem el, hogy annak minden napjából fog jutni esténként idő, amikor egyedül maradunk ketten, a mi kis szobánk csendességében. Ilyenkor aztán kitárjuk az ige szavai mellett lelkünket az örökkévalóság fénye előtt, hogy ebben a fényben lássunk meg mindent. Tudom hogy ezek lesznek a legszentebb percei az életünknek: „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.“ Ezek a szavak tanítanak meg helyesen értékelni, hogy a dolgokat ne a látszat szerint ítéljük, hanem az örökkévalóság szempontjából, hogy mennyi a maradandó érték bennük... Én a mi fészkünket puhának, lágynak szeretném, aminek a látása sohasem sebez, de mindig simogat? és gyógyít. És amikor fá- •radtan, szomorúan jönnél haza, már távolról köszöntene és lelkedre telepednék a béke és a csend, az otthon lelke és elsimítana az arcodról minden redőt és tudnád, hogy otthon téged vár valaki, akivel te egy vagy, aki a te lelked társa és vándortársa a földi úton, hogy az élet útját járva mindig az örökkévaló célok felé tartsunk és soha el ne felejtsük, hogy csak jövevények és vándor9k vagyunk a földön... a hazánk máshol van ...“ _ A jövő szívet megejtő képeiből — emberi ítélet szerint — csak kevés, nagyon kevés valósult meg. Jó- forfnán csak annyi, amennyi belefért egy esztendő szűk keretei közé. Mártika vőlegényét, Rohonczy Jánost megválasztották Kisorosziba, mire megtartották az esküvőt. Lovasberényben ment végbe. Az ottani lelkipásztor, Komáromy János eskette őket és Ján. 15:12 alapján beszélt: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképen én szerettelek titeket.“ Egy vak leány, Mártika barátnője, szólóban énekelte a Hallelujából: Fogjad kezem, az út sötét előttem, Ha fényeddel meg nem világítod, De így, Uram, a mennyből jövő fénynél Reád tekintve bizton indulok. Elindult Mártika és megállta a helyét mint feleség is, mint papné is. Leánykört vezetett, szolgált az asszonykörben. Gondolhatjuk, hogy az, aki úgy szeretett énekelni, mint ő, egyik Halleluja- és Hozsánnaéneket a másik után szólaltatta meg a kisoroszi asz- szonyok és leányok ajkán. S hűségesen tette tisztét csöndes kamrájában is, amikor a kisorosziakat napnap mellett odavitte a kegyelem trónja elé. Majd megkapta azt a nagy kegyelmet is, hogy anyává lehetett. Egy év múlva megszületett kis fiacskája. A nagy próba előrevetette árnyékát: nehéz szülése y>lt. De boldog volt, hogy gyermeke van, akit az Úrnak szentelhet, az Urnák nevelhet. A nagy próba, a súlyos kereszt egyre közelebb jött. Sárgaságot kapott és egyre jobban gyöngült. De a betegség alig látszott rajta: békésen, türelemmel, most is folyton mosolyogva hordozta. Egyre tisztábban látta, hogy milyen keresztet kell a vállára vennie. Még mielőtt elindulnak vele Pestre, hogy a kórházban megvizsgáltassák, elhatározza, hogy a keresztről fog írni. De csak a vázlat és egy töredék készül el belőle. Fölveti a kérdést: Miért akarja Jézus, hogy az ő követői keresztet hordjanak? S így felel rá: Mert a kereszt hordozása által leszünk méltók Ö hozzá. A kereszthordozás iskola. Mindenki qlyan keresztet kap, amilyenre szüksége van. — Ez a meglátás, amely ebben az utolsó mondatban szólal meg, különösképen fontos volt számára. Ezen keresztül látta meg, hogy a kereszt az Úrnak nekünk személyesen szánt keresztje. Erre még külön ki is tér: ,,Ó, testvérem, ne akarj bölcsebb lenni a te Istenednél. Ne vesztegesd azzal a drága időt, hogy a leginkább neked való keresztet keresgéljed. Isten ezt már elvégezte helyetted. Kirendelte számodra a „te keresztedet“. A te saját keresztedet, amely annyira a tied, mint a kezed vagy a lábad, — a szemed könnye, vagy a szíved dobogása.“ Ezek voltak utolsó sorai. „És ő fel is vette a maga keresztjét — fűzi hozzá édesanyja — s bár nagyon nehéz kereszt volt, némán hordta, hősiesen hordozta és örömmel, énekelve hordozta utolsó percig.“ Az Ür kegyelmes volt: a nehéz keresztet nem kel6 ÉLŐ VÍZ
