Élő Víz, 1944

1944-március / 3.szám

lett sokáig hordoznia. Mindössze egy hónapig feküdt a kórházban s az orvosi vizsgálat megállapította, hogy menthetetlen. Sőt olyan súlyosra fordult az állapota, hogy az orvosi vélemény szerint még az is kérdéses volt, vájjon hazavihetik-e még. Megkockáztatták. Ugyancsak keményszívű ember legyen, akinek a szí­vébe nem hasít bele ennek az autóútnak a leírása, ami­kor édesanyja és férje hazaviszik és ő az autóban egyre énekel, többek között ezt az éneket: Csendes este megpihenni térek, Elfeledve élet terheit. Ö, mi boldog, édes a nyugalmam, Hogyha munkám már végezve itt! S még dicsőbb lesz a nyugalmam ott, Hol Atyám ád örök szombatot. Készített az Ür szent nyúgodalmat Földön küszködő szolgáinak, Keble várja megpihenni őket, Majd ha vége élet harcinak S a hűségnek drága díjaként Jézus tárja én felém kezét. Égi otthon, béke szent hazája, Hol nincs többet fájdalom, sírás, Hol Megváltóm színről-színre látom S vár a béke és megújulás. Harcaim, ha véget értenek: Jézusomnál megpihenhetek! Hazaérkezett a kisoroszi parókiára s most már csak néhány órája volt hátra. Ha olykor-olykor elho­mályosodott is öntudata, tisztán látta, hogy a kegye­lem idejének utolsó óráit és perceit éli. „Hazamegyek, hazamegyek“ — ismételgette újra meg újra. Utolsó szavai ezek voltak: „Olyan jó Jézusénak lenni!“ Arról, amit a láthatatlan látására megnyílt szeme látott, be­szélt az ajkán megszólaló utolsó énekvers: Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival. Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!“ Most is, amikor a talán legnehezebb keresztet, az édesanyjától elszakadó gyermek, az élettársától elsza­kadó feleség, a gyermekétől elszakadó anya fájdalmát hordozta, hűségesen megmaradt a mellett, amit 15 éves korában ígért Urának és Megváltójának: IMAKÖZŰSSÉG „Uram, taníts minket imádkozni" (Luk, 11:1.) A tanítványok, akik oly hosszú időn át voltak Jézus közvetlen közelében s oly sokszor hallották Öt imádkozni, szükségét látták annak, hogy Jézus őket is megtanítsa imádkozni. Imaközösségeinknek is oly nagy szükségük volna arra, hogy Jézus újra meg újra imádkozni tanítsa őket. Hallgassunk meg néhány út­mutatást. 1. Azt imádkozd, amit Isten különösképpen a szí­vedre helyezett azon az imaórán. (Egészen határozott dolgokért imádkozz, ne pedig általános kegyes monda­tokat!) Ha nem helyezett semmit a szívedre, vagy nem hallgattad meg engedelmesen, mit mondott, ak­kor inkább hallgass, vagy kérj bocsánatot Tőle. Min­denesetre ne gondold, hogy neked feltétlenül kell imádkoznod minden alkalommal. 2. Ne a megszokott, agyoncsépelt otthoni imádsá­godat mondd el, amit már lélektelenül is el tudsz mondani. Lefekvés előtti imádságodat is hagyd ott­honra. 3. Hagyd el a hosszadalmas, szépen kigondolt be­vezetést és megszólításokat, — Isten nem kíváncsi arra. hogy te milyen „szépen“ tudod Öt megszólítani, a közösség többi tagját meg csak altatod ezzel. 4. Ne magadnak dünnyögj, hanem érthetően, han­gosan imádkozz, hogy mindnyájan rámondhassuk az áment. Neked úgy tűnhetik fel, hogy kiabálsz és ép­pen akkor lett elég hangos az imádságod. 5. Ne tartsunk az imádságok közt hosszú szünete­ket, ne várjunk másra, mert ezzel csak álmossá és nyugtalanítóvá tehetjük az imaórát. 6. Feltétlenül törekedj arra, hogy röviden imád­kozz. Mások is imádkozhassanak. 7. Hosszabb ideig vezettem egy imaközösséget. Sokszor érkeztem, hogy egy-egy valaki imádkozik, mi többiek meg türelmetlenül várjuk, mikor lesz vége, vagy azon gondolkozunk, mit fogunk majd mi imád­kozni: Ez nem imaközösség. hanem fejethajtó képmu­tatás! Isten milyen türelmesen hallgatja végig az egész világ imádságát; nekem is türelmesen kell vé­gighallgatnom. sőt együttimádkoznom azt a néhány imádságot. Csak így várhatunk áldást! Köszönjük meg Istennek: hogy imádság által kapcsolatban lehetünk Vele; hogy közösségben imádkozhatunk; hogy tanít imádkozni. Kérjünk bocsánatot Istentől: hogy annyiszor nem voltunk imaközösségben; hogy annyiszor voltam türelmetlen mások imád­ságával szemben; hogy annyiszor volt képmutató az imádságom. Kérjük az Űr Jézust: S ha megszakad a hárfa húrja, Terólad zeng még akkor is A lelkem dalos hárfájának Utolsó, megtört húrja is TUDNIVALÓK Férfi intelligencia evangélizációnkról, mely nagy­hét első három napján, április 1-től április 4. estéig készül, még mindig nem tudunk részletes adatokat írni. A máriabesnyői elhelyezésnek át nem hidalható nehéz­ségei támadtak. Mihelyt biztosat tudunk, azonnal hírt adunk az egyházi hetilapok (Harangszó, Evangélikus Elet) útján s kiküldjük a meghívókat az eddigi bes- nyői és gyenesi résztvevőknek és az összes lelkészi hi­vataloknak. Aki ezen felül igényel meghívót, az szíves­kedjék ezt egy lapon jelezni (Országos Luther Szövet­ség konferenciai bizottsága, Budapest, I., Verbőczy-u. 23. Telefon 160-468). — A csendes napok összefoglaló cí­me: ,,Az erőszakoskodóké a mennyek országa". Ezen a címen tart bevezető alőadást dr. Mády Zoltán egyet, előadó és ugyanez, a címe Turóczy Zoltán püspök úr előadássorozatának. (Egyenként: Vak koldus az ország­út szélén. Jézus arra járt. Az erőszakoskodóké a meny- nyek országa. Négyszemközt Jézussal. Az új látás.) Dr. Reök Iván sebésfőorvos az értelm'ségi ember hitre- jutásának lelki gátlásairól tart 3 előadást. Szabó József győri lelkész tartja a reggeli dicséreteket (matutinum laudes), Sréter Ferenc vezeti a lelki kérdések meg­válaszolását. ÉLŐ VÍZ 7

Next

/
Thumbnails
Contents