Élő Víz, 1944
1944-március / 3.szám
ELŐADÁS Házonkívüli keresztyénség Csel. 5, 1—11. Anániás és Safira története az apostoli kor gyülekezeti életének egyik legmegdöbbentőbb jelenetet tárgyalja. Mem kisebb dologroi van szó benne, mint arról, hogy az apostolok egyike, Péter, aki eddig mindig betegeket gyógyított, tanított, eltévelyedetteket az élet útjára vezetett, vagyis mindig életeket mentett, most két embert kíméletlenül halailal sújtott. És mindezt miért? Nem másért, mint keresztyénségük fogyatékos voltáért, vagyis hitbeli dologért. Megdöbbentő volna ez a történet akkor is, ha a két áidozat két istentelen, hitetlen, minden igaz és jó dologtól elfordult ember lett volna. Még megdöbbentőbb azonban számunkra akkor, ha tudjuk, hogy itt végeredményben két keresztyén, mondhatnánk úgy, hogy hivó emberről van szó. Mert Anánias és Safira keresztyének voltak. Gyülekezeti tagok. Mivel pedig ők nem születés által jutottak bele a keresztyénségbe, mert hiszen abban az apostoli korban még nem lehettek keresztyén őseik, ezért egészen bizonyos, hogy meggyőződésből lettek keresztyénekké. Valahol személyesen találkoztak Krisztussal, vagy pedig apostolai bizonyságtevésének hittek és személyes hitükkel fogadták el Jézust Megváltójuknak. A gyülekezeti életben minden bizonynyal élénken résztvettek Ott voltak az istentiszteleteken, nem hiányoztak a szeretetvendégségekről, sőt, mi több, áldozatkész hívek is voltak. Látni abból, hogy amikor az apostolok meghirdették, hogy Krisztus igaz követőinek illik egymással mindenüket megosztani (Apcs. 2, 44.), akkor Anániás és Safira az elsők között voltak, akik mezejüket pénzzé tették s árának jórészét a gyülekezet rendelkezésére bocsátották. Mai mértékkel mérve tehát valósággal példás keresztyének voltak. Mi volt hát mégis a baj az ő keresztyénségükben? Nem egyéb, mint az, hogy kifelé, mások között, a közösségben, az emberek szeme előtt mindent odaáldo- zóan hívő emberek voltak, de maguk között, kettesben már összesúgva azon törték a fejüket, hogyan lehetne Isten és ember szemébe port hinteni, hazugsággal mutatva olyan egész keresztyénséget, amely odahaza nem volt igaz. Keresztyénségük tehát amolyan házonkívüli keresztyénség volt. Érdemes erről egy kicsit beszélgetnünk, mert úgy érzem, hogy ma is van nagyon sok olyan evangélikus hívő. akinek a lelki élete ilyen házonkívül keresztyénség. Vájjon mit is értünk házonkívüli keresztyénség alatt? Ilyen a keresztyénsége annak az embernek, aki a lelki életét általában véve otthonán kívül éli le. Házonkívüli a keresztyénsége annak az embernek, akinek a lelki élete kizárólag templomozásból áll; abból, hogy hetenként egyszer, vagy kétszer ellátogat az Isten házába. De házonkívüli keresztyénséget élhet az úgynevezett közösségi ember is, vagyis az. aki bibliaórákra, imaórákra, konferenciákra jár aki résztvesz az evan- gélizáción, aki az órákon igét hoz, imádkozik, emberek előtt bátran bizonyságot tesz, de otthon hallgat. Lelki életét tehát ő is úgyszólván kizárólag házon kívül éli le; otthona számára jóformán semmi se jut belőle. Vannak hívő emberek, akik — hogy úgy mondjam —r fanatikus óralátogatók. Ott vannak minden órán. Minden napjuk be van táblázva. Nem lehet rendezi olyan összejövetelt, amelyen meg ne jelennének. Élénkek, vidámak, bátor bizonyságtevők, szeretetteljesek, de ha haza mennek, akkor rossz kedvűek, némák, nem énekelnek, családjukat nem gyűjtik az ige és énekeskönyv köré, s nincs bennük keserűségnélküli szeretet és örvendező szolgálat az otthonvalók iránt. Nincs otthoni, házonbelüli keresztyénségük. Vizsgáljuk csak meg, hogy ugyan mit is érhet az ilyen házonkívüli keresztyénség? 1. Hazugság az egész. Péter apostol Anániásnak azt mondotta: „Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.“ (4. v.) Anániás házonkívüli keresztyénsé- gét hazugságnak, csalásnak, képmutatásnak ítélte Péter. És ez szóról-szóra így van. A mi igaz valónk nem akkor mutatkozik meg, amikor szépen kikenve-fenve végigmegyünk a város, vagy falu főutcáján, hanem otthon, családunk körében, mindennapi életünkben. Éppen azért, aki csak házán kívül, templomban, órákon, vagy a közösségben bibliás, bizonyságtevő és imádkozó keresztyén, de otthon nem, az nem egyéb, mint lelki szélhámos, aki csak port hint a világ szemébe, csalva Istent és embereket egyformán. 2. Természetellenes is a házonkívül keresztyénség. A templomban, evangélizáción, órákon egy sereg idegen emberrel vagyunk együtt, akiknek talán a nevét sem tudjuk. S tuuunk és merünk velük együtt énekelni, imádkozni, nem szégyenlünk legbensőbb kérdéseinkről, lelki harcainkról, kudarcainkról sem beszélgetni. Ez mind nagyon becsülendő. Nem kell-e azonban természetellenes és beteges állapotnak tartanunk azt, amikor ugyanez a hívő otthon hitvestársával, testvérével, vagy gyermekével már szégyel, vagy nem mer együtt énekelni, imádkozni, vagy lelki kérdésekről beszélgetni? Bizony, a házonkívüli keresztyénség ferde és természetellenes életforma. 3. Még nagyobb baj, hogy a házonkívüli keresztyénség nem tartós. Figyeljük csak meg, Anániás és Safira nagyhangú keresztyénsége csak addig tartott, amíg nem járt komoly kockázattal, amíg nem kellett valami nagyobb áldozatot hozni érte. De abban a pillanatban. amint jött a próba, azonnal megbukott. Csak addig voltak jó keresztyének, amíg azt kockázat nélkül lehetett mutogatni. A házonkívüli keresztyénség sohasem lehet tartós! Könnyen elfújja a szél. Pedig ma sokat beszélünk arról, hogy újra jöhetnek próbás idők, amikor Krisztus követőinek üldözésben lesz részük. Vájjon hogyan álljon meg a viharban az a keresztyén, aki lelkiéletét csak a templomban és közösségi összejöveteleken élte, hogyan álljon meg a viharban, ha a templomok zárva, a közösségi összejövetelek pedig tiltva lesznek? Nem lesz, ahol élje a keresztyénségét! Egyszerre vége lesz keresztyénségének. Az a hivő azonban, aki otthon is élte és gyakorolta a keresztyénséget. nem jön zavarba az ilyen próbás időkben sem. Számára nem lesz új és nem lesz furcsa otthon letelepedni a Biblia mellé, otthon imádkozni szeretettéinek társaságában, otthon gyakorolni elsősorban a szeretet és szolgálat belső békességének életét, mint egy Istennek nagyon kedves, kicsinyke gyülekezetben. 4. Veszélyes is a házonkívüli keresztyénség. Hívő, keresztyén életre azért törekszik minden ÉLŐ VÍZ 3
