Élő Víz, 1944

1944-december / 12. szám

luk elképzelt ideális közösséget. Először babusgatják, szeretgetik őket, foglalkoznak velük, de azután csak kiütközik az ember. Ekkor keresnek egy még kisebb közösséget és azt hiszik, hogy ott van a szentek közössége. Ott is ugyanaz történik, újra tovább mennek, de hamarosan meglátják, hogy ott is ott van a konkoly, mert az ördögöt sehonnan sem lehet kizárni. És akkor félreállnak, megkeseredve és maguk maradnak abban a szent meggyőződésben, hogy a világon nincs más keresztyén, csak ők és nekik ezen a világon mindenki ellenségük. Milyen szomorú, amikor egy keresztyén ember élete idáig jut.

Ezért van, hogy amikor vihar felé megyünk, azt mondja az apostol, hogy bármilyen drága és fontos körülmény az Istennel való csendesség, Assusban szállj fel a hajóra és menj többi munkatársaid és testvéreid közé és velük együtt járd az élet útját és ne ereszd el a kezüket. A velük való közösség képességvizsga lesz a számodra. Ott tűnik ki igazán, hogy ki vagy, mid van és hogy mennyire rájuk szorulsz a társaidra és az Uradra a vihar előtt.

Csak parancsra.

Ha ezeknek a verseknek az olvasása közben figyeljük a térképet, akkor azt látjuk, hogy az apostol sok helység mellett elmegy. Elmegy Efezus mellett és nem akar odamenni, holott minden azt mondja, hogy menjen Efezusba. Azt mondaná a szeme. Ha egy kicsit végignézzük a térképet, látjuk, hogy ezen az úton mindenhonnan látni lehetett már az efezusi tájat, azt a gyönyörű vidéket. Majdnem azt lehetne mondani, hogy a szájában van már Efezus. Miért nem megy be? Hiszen a szíve is erre indítja. Itt volt három évig; hogyan szereti őket, mennyi lelki gyermeke van itt. Tudja jól, hogy az efezusbelieknek is milyen csodálatosan nagy öröm volna, hogyha ő csak egy napra bemenne Efezusba, s az értelme is ezt mondja. Nemcsak szentimentális érzésekért, de az Úr ügyéért is mennyire kellene, hogy menjen. Tudja, hogy ahol járt, rögtön ott termettek a hamis tanítók, biztosan sok megoldandó kérdés van. Utóvégre ideje is lesz rá. 21—22 napja lehetett utón amikor ideért és pünkösdig 27 napja volt még. Ennyi idő alatt be lehet hozni az egy napot, amit Efezusban tölthetne. És nem megy be Efezusba. Ak rmennyire vágyódik utána. Mert nem értelmi, érzelmi és akarati elhatározások mozgatják, hanem a Lélektől kényszerítve megy. Csak oda hajlandó menni, ahová a Lélek parancsolja. Ahová nem küldi a Lélek, oda nem megy. Nemcsak negatív határozata van: nem megyek Efezusba, pozitív elhatározása is van: Jeruzsálembe megyek.

Miért éppen pünkösdre? Az aratás hála- ünnépére a világ minden részéből eljönnek a zsidók. Ott biztosan sok ellensége lesz és bizonyosan nem fog tudni elrejtőzködni közöttük, mindenki felismeri. De a Lélek kényszeríti őt és megy. Vihar felé menő embernek úgy kell a Lélek kényszerítése, mint a falat kenyér az éhezőnek. Ha akkor elkezdünk gondolkozni és hajiunk arra, amit kívül hallunk és arra megyünk, jaj nekünk. Nekünk a Lélekre kell hallgatnunk.

De hogvan vezet bennünket a Lélek?

A csendességben. Isten ezen a világon mindég halkan beszél. Ésaiás könyvében azt mondja szolgájáról, hogy „nem lármáz az utcán és nem kiált “ Nem hallja meg sohasem a szavát, akit a világ zaja körülvesz. Az a keresztyén sem, aki bibliát olvas ugyan, de nem tud egészen elcsendesedni. A csendben azonban mindég meg lehet hallani Isten csendes szavát. Nem mintha nem lenne erősebb hangja, de ezt csak az utolsó ítéletkor fogjuk meghallani. Kegyejmes szavát csendben mondja.

Es a Lélek vezetését megérthetjük a közösségben. Amikor csendben vagyunk Isten előtt, sokszor egészen sajátságos zavar vegyül bele. Mint ahogyan a rádiónál előfordul, hogy amikor a híreket közvetíti, idegen hangok szólnak bele. Sokszor csak, amíg a bemondó a mondatok között lélekzetet vesz, ellenséges irányzatú közbeszólások vannak. A csendességben ülő ember is sokszor ilyet tapasztal. Bekiabál valaki ugyanazon a hullámhosszon megzavarva őt. Igen sokszor nem tudunk világosságot találni abban, hogy mi az Istennek a hangja. Kell-e nekem Assusba mennem, kell-e felszállanom a hajóra, kell-e Efezusba mennem? Ezért kell a közösség. Igaz, hogy mindenki csak maga találja meg Isten akaratát, de keresztyén testvérekkel való imádkozás közben hányszor megtapasztalhattuk, megtisztul a hallás és nyilvánvalóvá lesz a Lélek vezetése, — ha hajlandó vagyok elébe menni a viharnak I

A Lélek csak azokat vezeti, akik nem maguk csinálnak maguknak menetrendet azzal, hogy ezt hagyd jóvá Uram és írd alá, hanem üres lapot tesznek Isten elé, úgy hogy küldj ahová akarsz, tarts vissza onnan, ahonnan akarsz, akárhogyan fáj is a szívem utána, mert csak a Te akaratodnak akarok engedelmeskedni. Ez az előzetes engedelmesség is a feltétele annak, hogy a Lélek vezessen.

Évezredekkel ezelőtt történtek ezek. 1944- ben súlyos időben élő magyarok olvassák. E válságok, viharok között élő magyar nép, nem érzed, hogy az Isten hogyan üzeni neked: emeld fel a fejedet és ne húzd a nyakad közé, ha jön a vihar, hanem menj elébe. Biztosítsd elcsendesedésedet, fogd szorosan testvéreid, munkatársad kezét és engedd, hogy a Lélek vezessen téged. A többi nem a mi dolgunk, a többi az Isten dolga.

„Ki dolgát csak Istenre hagyja És benne remél mindenkor,

Azt Ő csudaképen megtartja Minden szomorú Ínségkor.

Ki magát bízza Istenre, p/

Nem épít az a fövényre.“ J u,

Ne dobjátok el hát bizodalmátokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él És a ki meghátrál, abban nem gyönyörkkdik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.