Élő Víz, 1944

1944-november / 11. szám

Tetszett a ti Atyátoknak, mondja Jézus, hogy nektek adja a mennyek országát. Hogy ez a »nektek adja« Istennek ez a cselekvése mit rejt magában, megbocsátásban és megvilágításban, megszentelésben és megváltásban, azt Pál apostol Krisztus evangéliuma hirdeti. Mindaz az Isten ereje és nerc a mi erőnk, az Isten alkotása és nem emberi vallásos műveltség. Ezért a beteljesedés ahogy az a meny» nyei jelenésekben látható, csak Istennek és a Báránynak imádásáról tud. Ott hallgat minden testnek dicsekedése. Ott csak azokat az új zsoltárokat éneklik, amelyeknek a befejező akkordjai mind ezt zengik; »A királyiszékben ülőnek és a, Báránynak áldás és. tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.« (Jel. 5:13.)

Isten cselekedetei a nagy múltban — a tö téne- letuben — fii kell, hogy keltsék a biz álmánk at, Istennőt a mi jelenléti időnkben való cselekedeteihez. *Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a, ti Atyátoknak, hogy nektek adja a mennyek országát!« Milyen kicsinek látszik az isten mun, • i a mi saját életünkben. Mennyire kínoz bennünket a kérdés, hogy vájjon az Isten egy olyan teremtménnyel, mint mi vagyunk, célhoz fog-e jutni? Milyen végtelenül sok csalódást tapasztaltunk meg saját magunkra tekintve. És mégis; ne félj te kicsiny nyáj!

Igén, ha a mennyek országa a te müved volna, akkor kétségbe eshetnél. De a mennyek országa Isten alkotása és Isten adománya. te építsd, hanem hagyd, hegy a mennyeik kiről yspgß te benned építsen. Elég erős, hogy téged egész gazdagságába és életének egész teljességébe bele vonjon. Milyen béke költözne az életünkbe, ha az Isten bennünk való teremtő munkájának fejlődésére tekintve megtanulnánk megnyugodni Isten cselekedeteiben, a Szentlétek munkájában!

»Ne fé’j, te kicsiny nyáj!« Csak kicsiny erőd van! Előtted azonban nyitva áll egy nagy nyitott ajtó. Előtted terül el az aratás földje, amelyik minden területen érett az aratásra és az aratók munkájába vár.

Héraet evangelizációs munka hazánkban.

A néhány esztendővel ezelőtt megindult, azután megint megakadt német evangelizációs munka az elmúlt télen megint nagyobb eredményeket tudott elérni. Olyan területeket is ért el, amelyeket eddig nem tudott érinteni. így volt szeptemberben az erdélyi szász Vajolán négynapos evangélizáció, ezze! kapcso’atban Bátoson is egy evangelizációs nap. Itt régebben az erdélyi szász »Evangelische Gesellschaft« evangélizátora, Ungar, már dolgozott, s így fogékony lelkeket találtam, miután kissé félve indultam erre a teljesen új munkaterületre, örültem, hogy egy lelkészértekezleten is szolgálhattam bel- missziói munkánk ismertetésével és komoly érdeklődést találtam néhány száz lelkésztestvéremnél. Sajnos,

a nagy távolság és más kedvezőtlen körülmények miatt eddig nem fejlődött tovább ez a kapcsolat.

Ádventben két gyülekezet hívott, szintén olyan területen, ahol eddig német evangélizáció nem volt: Levél és Pusztavám. A levéli hívásban volt része a magyaróvári evangélizációnak is, amely ott is felébresztette a szomjúságot. Ott Hornung Erna kas- seli diakonissza, jelenleg az újverbászi német diakonisszaház fönöknöje, volt segítségemre. Az ö szolgálata, nagy élettapasztalata és ritka evangélizátor; karizmája különösen nagy hatással volt az egész környékre. Az estéket asszonyok és férfiak mindvégig szép számmal látogatták; a délutáni asszony- és leányösszejöveteleken pedig az iskola zsúfolva volt. Szombat este, amikor Erna nővér ádventi estet tartott a gyermekekkel és nagyobb leányokkal az egész gyülekezet részére, az utolsó helyig telt meg a templom és igazi ádventi gyülekezet hallgatta a kegyes bűnt, a farizeizmust ostromló igehirdetést. Vasárnap délelőtt úrvacsorái istentisztelettel, délután hálaadó áhítattal, melyet Erna nővér tartott, zárult az evangélizáció.

Pusztavámon szintén jó látogatottságnak örvendtek az esték, itt is állandóan gyarapodott a létszám. A gyülekezeti alkalmak után itt külön összejöveteleket tartottam férfiaknak, presbitereknek, asszonyoknak, lányoknak. Az elhozott bibliákat, imakönyvecskéket és más iratokat csak úgy szétkapkodták a hívek, úgyhogy 600.— P-re is felrúgott az irattejesztés forgalma. Itt is ádventi estté bővült az utolsó est és úrvacsorái istentisztelettel zárult a hét. Míg Levélen a tékozló fiúról, itt a Miatyánkról szólt az evangélizáció.

Böjtben Ágfalva nyitotta meg a sort. Az evangé- lizációk középpontjában mindenütt a kereszt állt. Miért nem fogadjuk el a keresztről való beszédet? Bölcseségünket, javainkat, szenvedéseinket, becsületünket, istenhitünket, szeretetünket, fajiságunkat hozzuk fel ellene, de mindjárt a kereszt ítéletet mond s egyúttal Isten csodás kegyelme által új bölcseséget, új javakat, új vigasztalást, új becsületet, új istenhitet, új szeretetet népünk iránti új felelősséget és szolgálatot ad nekünk. Különösen az asszonyok hallgatták nagy hálával az Igét; a férfiak itt évtizedek óta nagyon megkeményedtek. Itt is tud'am külön szólni az iskolás gyermekekhez, a leventékhez s min) mindenütt, számos házi áhítatot is tartottunk betegágyak mellett. Boór Luiza nővér szólt egyyszer az asszonyokhoz és leányokhoz, Dr. Kneffel József járásbíró Sopronból a férfiakhoz.

Tavaly Bácskában is indult régebbi németországi evangélizátorok munkája nyomán evangélizá ciós munkaközösség, amely szolgálatomat kezdettől fogva szívesen kérte és elfogadta. így már tavaly tartottunk Meder Henrik esperessel, Lebhorz Henrik, Elicker Károly lelkészekkel néhány evangélizáeiós napot Sajkásszentivánon, Kátyon és Titelen. Az egész munkaközösség két lelkészi csendesnap eredmény? volt, amelyet két katonai szolgálatot teljesítő német- országi lelkésztestvér tartott tavalyelőtt Újvidékei1, akiket Isten csodálatos kegyelme egy hívő könyvkereskedővel együtt vezetett Belgrádba. Az idén már egész evangélizáeiós hetet rendeztek szintén három egyházközségben, úgyhogy egyik mindig vezette a munkát, de a többi testvér — Hornung Erna nővér, Göhring Gotthild diakonisszaházi igazgató, Meder esperes és Elicker lelkész — szintén tartott minden gyülekezetben egy-egy előadást. Én a hatezer lelkes cservenkai gyülekezetben voltam a munka vezetője.