Élő Víz, 1944

1944-november / 11. szám

Bíe félj te kicsiny nyáj,

»Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.« (Lukács 12,32.)

Nincs Jézusnak olyan kijelentése, ami kétséget árulna el az Isten országa végleges győzelme iránt. Pedig ő szembenézett a valósággal és nem ámította magát. Nemcsak korának romlottsága miatt szenvedett, hanem különösen tanítványainak hitetlensége és meg- nemértése miatt. Az életet és a világ arcát abban az Istentől eltávolodott állapotában látta,. amelyikben az a valóságban volt.

De a jelen nem tévesztette meg a jövőre nézve. Az Atya orszácja és annak jövője Jézus számúra bizonyosabb volt„ mint az emberek 01 szaga és annak katasztrófái. Jézus tudta, hogy nem az emberé és a bűn bomlasztó uralmáé, hanem az Istené és a kegyelem újjáteremtö uralmáé lesz az utolsó szó. Ezért Isten által belsőleg legyőzte a mennyek országa jövetelének minden akadályát és várta a nróféták'kaj együtt alz Atyának jövendő végleges uralmát.

Egyedül ebből a szempontból lehet Jézus kijelentését megérteni, amelyek jelent és világot legyőző bizonyosságot lehelnek. Jézus belsőleg azon a sziklán áll, amelyik az időnkénti hullámtorlódásokban és örvények között is rendületlenül áll. És a tanítványo- , kát is erre a, sziklára igyekszik helyezni. 'Jézus akkor is ezen fáradozik, amikor tanítványainak kis seregéhez így szól; »Ne félj te kicsiny nyáj!« És Jézusnak ez a csodálatos szava nekünk is /végtelenül sokat mond, ha belőle az Atya üzenetét halljak meg; »Ne félj, te kicsiny nyáj!«

Mert a te Istened nagy dolgok Istene.

Az Atya a tanítványoknak a »mennyek királyságát« akarja adni. Jézus ebben az egyetepnes fogalomban foglalta össze a tanítványoknak adandó egész üdvösséget, a megváltás egész teliességét. Ami utáp sok évszázad prófétái vágyakozva tekintettek, amit próféta ajkak, mint Isten kijelentését hirdettek, amit pergamentre feljegyezve jövendő nemzedékek vigasztalására megörökítettek, az a tanítványok életében a beteljesedés útjára lépett. Jézusnak ezek a szavai a tanítványok számára igen nagy meglepetést jelentettek, sőt ez volt a történelem legnagyszerűbb lehetetlensége. A Genezáret tavának egyszerű halászai elérik azt, amiért királyok és cézárok népeikkel együ'tt már évezredeken keresztül küzdöttek. Amit mások politika és hatalom által, vallás és kultusz által nem értek el, azt a tanítványok Jézus egyszerű követésében megtalálhatták: a szociális igazság, az isteni hatalom, az örök béke, az Isten uralmának a világát.

Emberi mértékkel mérve ez a beszéd teljesen érthetetlen volt. De Jézus látta, már a tanítványai lelkében az Isten uralmának legkisebb kezdetében az eljövendő teljes Isten országa dicsőségét. E fölötti örömében egy alkalommal boldog imádattal így szólt Jézus; »Hálákat adok neked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elöl, és a kisdedeknek megjelentetted.. Igen Atyám, mert így volt kedves Te előtted'!« (Máté 11:25-26.).

Jézus belső örömének ez a kitörése működésének nem az utóbbi időben elért meglepő eredménye) alapján történt. Ellenkezőleg, maga a nagy próféta, Keresztelő János, akit Heródes az igazságért

börtönbe vetett, szintén kételkedni kezdett: »Te vagy- e az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?« (Máté 11:3.). János nem tudta megérteni, hogy Jézus miért állt meg messiási működése közben az egyes részleteknél? Jézusnak, mint a megígért és várt Messiásnak az volt a hivatása, hogy megváltásával az egész népet megragadja és az Isten országává átalakítsa. Az emberi élet minden területén várta, a nyomorúság a Megmentőt, a szolgaság a szabadítót, az igazságtalanság az igazságot, a sötétség a világosságot. Azokban a napokban nem volt olyan szociális politikai és vallási terület, amely ne kiáltott volna megváltás után. Az embert minden alkotása állandóan szolgaságba döntötte, minden törekvésében újra csalódott, a múlt örökké vádolta. »Azt reméltük, hogy ö az, aki meg fogja váltani az Izráelt!« — Az emmausi tanítványoknak ezekben a szavaiban annak a lelkileg annyira megtépett kornak a végtelen vágyódása és várakozása jutott kifejezésre.

Jézus azt üzeni, régi barátjának, aki neki utat készített; »A vakok látnak, és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak és a süketek hallanak, a halottak föltámadnak és a szegényeknek evangélium hirdettetik. És boldog, aki én bennem meg nem bot- ránkozik.« (Máté 11:5—6.) Jézus nem csüggedt e!, az ő tiszta örömét nem zavarta az a körülmény, hogy a megígért istenuralom a földön még csak egyes jelenségekben törte keresztül a sötétség hatalmát. Ami már megtörtént, az biztosíték volt számára, hogy ezután még több fog történni. Jézus látta, hogy az ő egész munkája sok nélkülözést és szenvedést okozott, sok ellentétet és ellenségeskedést ébresztett, az egészre tekintve csak kevés eredményt hozott és az egész messiási üdvidőt, csak részletjelenségek kísérték. De amit Jézus elvégezhetett, amit egyesek részükre megtapasztalhattak, amit a megfáradtak az evangéliumban hallhattak az olyan hatalmas és értékes volt, az annyira az Isten és nem az ember műve volt, hogy .Jézus felszólítja Jánost, hogy töretlen bizalommal örüljön ezeknek a részleteredményeknek és ne kételkedjék ha az Isten országa teljes végső győzelmét most még nem láthatja.

Jézus tudta, hogy az Atya nagy dolgok Istene. Ezért látta már a legkisebb kezdetben a jövendő kifejlődést az ingatag halászokban a leendő apostolokat, az egyes áldásokban a megkezdődött istenuralorp végső győzelmét. Minden kudarc az Atya müvének »roppant nagy« voltát világította meg előtte, a szenvedésed mögött a feltámadást látta, az elvettetés mögött a felemelkedést, a halál mögött az életet. A történelem katasztrófái nem rendítették meg, a kegyesek ellenségeskedése nem tévesztette meg, a tanítványok kudarcai nem csüggesztették el. Jézus számára az Isten országának teremtő ereje nem a történelem belső erejében és törvénykedésében, nem a kegyesek fanatikus buzgóságában, nem a tanítványok lel kés követésében volt, hanem az Atya Lelkének teremtő cselekvésében.

Jézus az Atyát látta cselekedni, és az Atya világosságában cselekedett ő is. Meglehet, mogy az Isten országából sokan kiesnek és többé nem követik őt, mert az ö beszéde túl kemény ezek számára, meglehet, hogy Péter is megtagadja és jjúdás elárulja, meglehet, hogy az egyház bevádolja és az állam megfeszíti, — de mindez nem lesz képes az Atya. munkáját feltartóztatni, az Isten uralmának biztos jövetelét megakadályozni.

ÉLŐ VÍZ 5