Élő Víz, 1944
1944-február / 2. szám
Nincs kézirat! „Miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljőve az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképpen mint a Lót napjaiban is lett...' (Luk.: 17:26—28.) Múlt számunkban egy hiába várt kézirat helyett Saarisalo régész-professzor cikkét közöltük. Most minden sürgetés ellenére is ismétlődött a kéziratelmaradás. Valakitől, aki azelőtt élt és égett a lelkek mentéséért. Végül pedig olyan kéziratot kaptunk tőle, amit senki se tudott elolvasni. Ez a különös eset felkorbácsolta bennem a megrettenést azon a bénultságon, amivel Isten népe szinte tétlenül nézi a világpusztulást, ahelyett, hogy megsokszorozódna benne a mentés láza. ÉrthetetlenI A biblia „érthetetlen" tartalmához nemcsak az tartozik hozzá, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, de az is, hogy a világnak még ez sem volt elég. Alvajáróként megy azóta is a veszedelembe. Mégse hiszi A hitetleneknek Noé hiába hirdette az özönvizet, Lót hiába mondta a veszedelmet, — kinevették. Érthetetlenebb azonban az, hogy Isten népéhez is hiába szóltak a jólét idején, Izrael fénykorában Amos és Hóseás. De Juda népéhez hiába szóltak az egészen nyilvánvaló veszedelem küszöbén is Esaiás és Jeremiás. Es ez a legérthetetlenebbI Isten népe süketebb tud lenni, mint a világ, ha egyszer lélekben eltávolodik az Úrtól. Jézus hiába sírt Isten Jeruzsálemén 40 évvel a pusztulás előtt, — a pogány Ninivének azonban elég volt 40 nap arra, hogy megtérjen és menekülést találjon. (Jónás 3. rész.) Ma mintha azok kezdenének a legérzéketlenebbé TARTALOMBÓL: Evangélizác;ó : Eltévesztett megtérés, — Kereszthordozók : Megtartott ígéret. — Tükör előtt: A tapintatlan, A „tapintatos", A téritő, Az ólomkóros. — Imaközösség : A csoda titka. — Beszámoló: Dunóntúli leónytélitóborok, Bányakerületi ifjúsági csendeshét, Hitmélyitő hetek. — Evangélizációk. — Bizonyságtevés. — Énektanulás. — Irat- terjesztés. — Fedőlapokon: Nincs kézirat. — Tanítás: Gondviselés. — Bibliakör: A hit obc-je« — Tudnivalók. válni, akik éppen a mentőcsapatot jelentik. A ma Jónása nem akar ébredni I Amint a tetszhalott mindenről tud, de képtelen mozdulni s dermedt rémületben nézi és hallgatja végig a saját temetését, úgy éli végig ma a világ a saját pusztulását, — bárha csak a földi életét félti. Isten népe azonban mintha rá se ébredt volna a veszedelemre, pedig a hitetlenek örök élete is pusztulásra van ítélve. Az önmagáéval együtt! Égő elmegyógyintézethez hasonlította a mentő igére nem hallgató világot egy röplap. Benne az ápoltak a tűzbe rohannak vagy kiugranak az ablakon, az ágyból öltögetik a nyelvüket vagy bírókra kelnek a mentőkkel. Ma sokkal szörnyűbb lett benne a őrület. Lelki orvosok, ápolók, mentők tüzet kiabálnak, de utána ásítva fekszenek le aludni, vagy napi dolgaikba vetik magukat. Az ápoltak közül legalább őrjöng egy csapat... A napokban lelki vezetők tanfolyama után kellelt zaróáhítatot tartanom. Noé és Lót napjainak megdöbbentően aktuális igéjét hirdettem. Utána azonban úgy beszélgettünk el mindenféléről, mintha semmi baj se lenne. Olyanok voltunk, mint Lót vejei. Én magam is, aki hirdettem. „Úgy tetszett nekik, mintha tréfálna." Magának Lótnák is, aki mondta. Az újkori „keresztyén" Lótnák. Ha hangzik is az ige, nem úgy szóljuk, mint akinek hatalma van, hanem csak úgy, mint az írástudók. Ha jön is az elkésett kézirat, nincs köszönet benne. Van és még sincsen. Úgy van, amint megmondotta az Űr. Miként a Noé napjaiban és a Lót napjaiban. Ha ugyan nem még rósz- szabbull A tíz szűz fele olaj nélkül, fele olajjal alszik. A harmadik csapat nincs sehol. Nincsenek, akik felövezik a derekukat és Urunkat várva belevetik magukat a mentő munkába. (Luk. 12:35, Mt 24:45—50). A „pogány" Ninive ma is hallgatna a Lélek által megtérést hirdető szóra, de hol vannak a Jónások? Testvérek, akikben van még mozdulásnyi élet, rázzuk életre egymást, hogy későn ne ocsúdjunk fel a Sátán álomitalának irtózatos, ólmos bénultságából! A világ miattunk vész el, nemzetünk, egyházunk miattunk •pusztulnak, pedig az Űr bizonnyal most is megbánná a gonoszt, amelyet elkezdett végrehajtani. (Jónás 3:10.) Ahol a Lélek mozdíthat valamit rajtunk, ott csodálatosan megbizonyul ez. De ha mi magunk nem ébredünk, akkor rajtunk a veszedelem, s a mi kezünkből veszi meg a többiek vérét az Úri C f^itt / ftuL
