Élő Víz, 1944
1944-szeptember / 9. szám
ledjenek többé szét. Ä láthatatlan országos közösség is sok erőt jelentett. (Kérik annak a közlését, hogy hol, mikor szoktak összejövetelt tartani lelki testvéreik. Szeretnének hírt kapni közösségek életéről s küzdelmes életet élő lelki testvérekről.) Több helyről üdvözlő lapok érkeztek aláírásokkal a csendes nap alkalmából. Szegedről 20, Rimaszombatról 23, Pécsről 20, Ácsáról 13, Nyíregyházáról 7 aláírással. Persze ezek az aláírások nem a résztvevők számát jelentik. (Pl. Komádiból mindössze 11 aláírással jött egy lap.) Meglepetés is volt. Emlékeztet ez egy gyerekkori történetre, amikor egy eltűnt tyúk nagy csodálkozásra egész csapat kiscsirkével vonult haza a szérüskertünkből. Senki se tudott róluk! Nem tudjuk, ilyen csodálatos eset törtánt-e Szabadkán, ahol evangélizáció se volt, konferenciára se jártak, közösségről se tudunk, s mégis 70-en voltak együtt a csendes nap délutánján, amint levelükben olvassuk ... Szeretettel köszöntjük őket! , Igen kérjük, hogy mielőbb Írjanak néhány soros beszámolót mindenünnen. ; Evangélizáció Pécsett, A pécsi evangélizáció, mely augusztus 14 és 20 között folyt le, az Isten mentő szeretetének és mindenáron megtartani akaró kegyelmének kézzel fogható. élő bizonyossága volt. Csodálatosan megtapasztaltuk azt, hogy Isten megváltó szeretete milyen el- áimítóan leleményes tud lenni, amikor a bűnben sínylődő ember megszabadításáról és üdvösségéről van szó. Akadályokat rombol le, nehézségeken tör keresztül, amikor a nagy mennyegzőn való részvételünkről van szó és amikor talán a legkevésbbé gondoljuk, szinte tálcán kínálja fel nekünk az Ő megmentő és üdvözítő kegyelmét. Erről beszél a pécsi evangélizáció is. Ugyan ki mert volna gondolni a nyár elején arra, hogy a nyár folyamán Pécsett evangélizáció lesz? Most? Amikor az állandó riadók és bombaveszély miatt az ilyen nagy városból az emberek nagy része falura költözött, vagy a távolabbfekvő szőlőhegyekben tartózkodik? Nyáron? Amikor a nagy hőség amúgyis igen sok embert távoltart a templomtól? És az Isten leleményes szeretete mégis alkalmat készített a pécsiek számára az evangélizá- cióban a Vele való találkozásra, hogy ebben a szirénás, idegeskedő, forró időszakban is kihasználják, a ki tudja meddig tartó kegyelmi időt. j Katonai behívóval Uten frontjára. Az történt ugyanis, hogy fiatal lelkészeink egy- részét, — köztük az Evangélikus Testvéri Szolgálat néhány evangélizátorát is, — katonai szolgálatra, illetve tanfolyamra hívták be Pécsre, hogy előkészítsék őket a hazánkat és otthonainkat‘védő magyar honvédség lelki gondozására. Közel 60 protestáns lelkész gyűlt össze Pécsett az ország legkülönbözőbb vidékeiről, közöttük is 25 evangélikus. És miközben tantermekben és gyakorlótereken készültek honvédelmi szent szolgálatukra, Isten jónak látta, hogy az ő frontjára küldjön ki evangélizátorokat a pécsi evangélikus és református gyülekezetekbe. Vakok lettünk volna,, ha meg nem látjuk, hogy amikor közel 60 protestáns lelkészt küld városunkba az Úr, akkor ezáltal különös szeretettel készít alkalmakat nekünk is a Vele való találkozásra és ezáltal a nekünk juttatott kegyelmi idő kihasználására. Ennek meglátása késztetett bennünket az evangélizáció megtartására. iKét templomban ugyanaz az ig6. Az evangélizáció rendezői a pécsi református, a pécsi evangélikus és a pécsi katonai egyházközségek voltak. Minden este ugyanabban az időben, ugyanarról az igéről két templomban: az evangélikus és református templomban hangzott az Ige. Az igehirdetések alapigéje Jézus példázata a királyi meny- nyegzőről és a nagy vacsoráról voltak. (Máté 22, 1— 14. és Lukács 14:16—24.). Az evangélikus templomban Csepregi Béla hirdette az igét, a református templomban minden este más-más igehirdetö. Mindkét templomban nyilvánvaló volt az Isten áldása. Estéről-estére majdnem mindig megteltek a templomok. A sokszor szinte elviselhetetlen hőség ellenére is mindkét templomban 150 és 200 között mozgott ä jelenlévők száma. Az evangélikus gyülekezetben az utóösszejöveteleken az evangélizáción résztvevők EOo/o-a vett részt, az úrvacsorán pedig az evangélizációt végighallgatok 80o/o-a. Református oldalon hasonló volt az arányszám. Az utolsó összejövetelen boldog ujjongással tört fel a Krisztust megtalált hívek bizonyságtevése: »Mikor visszahozta az Ür Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogá- nyok; Hatalmasan cselekedett ezekkel az úr! Hatalmasan cselekedett velünk az úr, azért örvendezünk«. (126. Zsolt. 1—3.). Nem mindennapi jelenségek. tették jelentőssé ezt a pécsi evangélizációt. Katonai szolgálatot teljesítő lelkészek állottak a gyülekezetek elé, közelhozva, a mai háborús világ valóságát. Egész nap katonai szolgálatot teljesítettek, este pedig az evangélium üzenetét hirdették, példát adva mindannyiunknak a mai helytállásra. A hallgatóság soraiban ott lehetett látni a katonákat is. Tisztek, altisztek és honvédek jöttek az Ige hallgatására, hogy lélekben is felkészüljenek a rájukváró nehéz feladatokra. Nem mindennapi jelenség az sem, hogy a hallgatók soraiban lelkészek is jelentős számban voltak. A tábori lelkészi tanfolyam résztvevői magától értetődően az evangélizáción is résztvettek. Jogos reménységünk, hogy közülük sokan, akik eddig csak hírből és előítéletek nyomán ismerték az evangélizáció szolgálatát, most egy gyülekezeti evangélizáción saját maguk láthatták annak jelentőségét egy gyülekezet életében. Hisszük, hogy közülük sok barátot és munkást nyert az evangélizáció szolgálata. így a pécsi evangélizáció gyümölcsei még a jövőben is távoli gyülekezetekben tovább sokasodhatnak. Ha utolsó sorban említjük is meg, jelentőségében nem a legkisebb az a tény, hogy .a három pécsi protestáns gyülekezet teljes egyértelműséggel fogadta az evangélizáció szolgálatát. Régi meggyőződésünk megerősödött, hogy amikor az evangélium hirdetéséről és lelkek mentéséről van szó, akkor sehamí el nem választ bennünket. A férficsendeshét a minden eddiginél nehezebb viszonyok ellen ere is 40 résztvevővel folyt le Gyenesdiáson. Szolgálatait dr. Frenyó Vilmos, dr. Karsay Gyula, Sréter Ferenc és Zászkaliczky Pál végezték. Egy alkalommal Czirják István debreceni református vándorevangélizátor is tartott egy prófétai keménységű áhítatot. A résztvevők a lehető legkülönbözőbb társadalmi osztályból jöttek össze, hogy testvéri együttlétben töltsenek el egy egész hetet. Sepsiszentgyörgytől Sopronig, 8 éló víz
