Élő Víz, 1943
1943-június / 3. szám
fejét megsímogatjuk és többet mond ez a szegénynegyedben, mintha minden este összegyüjtenéd őket bibliaórára. A tiszta igehirdetés a tanítványok első öröksége. Amikor érzed, hogy milyen méltatlan vagy és képtelen a szólásra, beszélj, mert tanítvány vagy’ és nem hallgathatsz róla. Az az igazi igehirdetés, ami nem könnyen jön. Ami nem omlik a szájadból, hanem remegsz, mint a zongorahúr, félsz és rettegsz, mégis beszélned kell, mert tanítvány vagy. Az alkalmas és alkalmatlan idő nem azt jelenti, hogy derűre-borúra, hanem mindenkor, amikor az Ür küld, még a te szempontodból alkalmatlan időben is. Ints, feddj, buzdíts! De hozzáteszi a halni készülő apostol: teljes béketűréssel. Mi vagy nem intünk, gyengédeknek mutatkozunk, amikor gyengék vagyunk, vállatvonva továbbmegyünk, vagy pedig a türelmetlenség szól belőlünk. Pletykálni, csipkedni, kritizálni az embereket nagyszerűen tudjuk, de mellette állni és buzdítani, mint a kis gyermeket, amikor az első lépést teszi, nem prédikációk tömegével, egy szelíd, csendes szóval, béketűréssel és tanítással — ez a tanítvány öröksége. Nincs sok idő már! Annak is egy részét hamis tanítások foglalják el. Sokaknak kevés, amit az ige mond. Keresnek könnyű tanítókat, akik mesékkel áltatják őket és kiszabják a tennivalókat, nem kell nekik a keresztyén szabadság, a teljesen az Űrtói való függés. Józan légy és szenvedj! Mennyire hiányzik ez az igehirdetésünkből, a világ megítéléséből. Ahol tisztán és igazán hirdettetik az evangélium, a megtérések tömege következik. Ahol megmosolyognak és nem hat igehirdetésünk, ott ez nem józan. Hiányzik az életnek és az igének úgy vevése, amint van, ahogyan Jézus Kr’sztus járt és hirdette mennyei Atyja üzenetét. A józan első tulajdonsága, hogy tudja, hogy szenvednie kell. Isten nem enged ki az ö mozsarából bennünket. Pál is hordozta a tövist testében, Timotheus is el volt jegyezve a betegséggel; nincs evangélista és nincs tanítvány, aki ne szenvedne. Nincs biztosabb jele Isten elhívásának, mint a szenvedés. Szenvedni — kegyelem. Ki az, aki őszintébb szívvel tudna együttérezni a másikkal, mint aki maga is szenved. Az ember sokszor feljajdul és ekkor hangzik: elég néked az én kegyelmem. Az evangélista munkáját cselekedd! örömhírt vár ez a nyomorult világ. Mi sokat beszélünk a bűnről. Elsősorban az a feladata a tanítványoknak, hogy az evangéliumot hirdessék, a Kereszt erejét, amiben benne van a kárhozat rettenete is. A mi munkánk nem a prófétáké (bűnhirdetés), hanem a nékünk kijelentett örömhír hordozása. Szolgálatodat teljesen hetöltsd! Ezen van a hangsúly: teljesen. Ha nyomorultul végzed csak a munkát, ha rendkívüli teher, ha kínlódva húzod az igát, akkor ez azért van, mert az előbbi feltételek hiányoznak az életedből. Nem mi mérjük le, azt Isten mondja meg egyszer és az emberek érzik meg, teljesen betöltöd-e. Ez az örökség utolsó alapja, a szolgálat elvállalása, a szolgálat teljes betöltése. Megáldoztatom. Minden ember megáldoztatik, csak egyik a bűn o'lárán, a másik Istenén. Áldoz Istennek sokat az ember és mit áldozhatnánk fel drágábbat, mint önmagunkat. Van-e okod arra, hogy kiMORZSASZEDES Egy németnyelvű kis gyülekezetből: „Nagy örvendezésem volt. Egy lélek egészen áttört, mégpedig egy fiatalasszony s az imaközösség tagjai szépen megszaporodtak; amit eddig a gyülekezet a maga gondolatvilágában úgy könyvelt el, hogy ez csak öregasszonyok gyülekező órája, arra most három fiatalasszony is rendszeresen jár. Több megérintett lélek is van, aki küszködik magával és a környezete, férj, szülök nem engedik, hogy résztvegyenek kis közösségünkben. De ha a vágyódás ég és ha ők tudják harcolni a maguk kis harcát, biztosan eljön az idő, amikor ők is itt lehelnek. — Ezek a közvetlenül megérintettek. De ezen túl is a gyülekezet egészében olyan hatást váltott ki az evangélizáció, ami közelebb hozta a gyülekezetét az igéhez. Itt most igazán Isten Lelkének munkáját kell éreznünk." Férfiak sírtak. „Bibliakörünk második napján rövid imádság és ígeolvasás után egyikünk a pad támlájára borult és úgy zokogott. Szomszédja szintén sírni kezdett. Aztán a harmadik is. Néma csendben hallgattuk három öszhajú testvérünk őszinte szívből jövő zokogását és közben a mi szemünk is könnybe lábadt. — Jóleső volt ez a könnyezés az ige által felszántott talajra. Meleg májusi eső. Van remény, hogy a mag kikel és sokszoros, talán százszoros termést hoz. Nagy dolog az, ha kemény férfiak úgy sírnak, mint a gyermekek az ige hatására. Kis bibliakörünk ezen a reggelen tanúja lehetett a Szentlélek csodájának. Hála legyen érte az Ürnak! Vajha velünk is művelhetné, hogy gyümölcsöt teremjünk az örök életre." méld magad, számlálva a perceidet, hogy figyelembe vedd gyengeségedet akkor, amikor még kötelességed van. Van-e teljesebb élet és élni érdemesebb élet, mint roegáldoztatni a maga teljességében. És csak ebben a pillanatban is mennyi ellenkezés van bennem; beteljesedni akarok, épülni, de nem áldozatként lehullani. Pálra várt a kivégzésnek valami különös módja és mégis milyen tiszta, hívő boldog lélekkel ment oda. Tudta, hogy nincs már ideje, tovább adta a meggyuj- tott fáklyát másnak, hogy magasra tartsa. Egy teljes é’et utolsó beteljesedett kövét rakta itt fel Isten valakinek az életére. A teljes hatásfokig felfokozott életre van szükség és ezt csak teljes életű tanítványok tudják betölteni. örökösök kerestetnek! Tanítvány vagy-e? Itt van az örökség, de nem áll mindig rendelkezésedre. El is játszhatod, eladhatod egy tál lencséért, megelégedhetsz olcsó érzelmi hangulatokkal, ellágyulásokkal, kegyes szólamokkal — de semmi közöd ninc^ akkor a tanítványokhoz. Krisztus az egész életedet akarja, azzal a nyomorúsággal, amellyel meg vagy verve, azzal a szennyel, amellyel itt élsz és jársz, így akarja neked adni az örökséget. Megtehetné, hogy a kövekből támaszt fiakat, de neked akarja adni és még nem fáradt bele a keresésbe. Te vagy-e az örökös, akit Jézus keres ebben a pillanatban? Adja Isten, hogy n'ern hangos fogadkozással, hanem csendes fejmeghajlással, de boldog örömmel mennél és követelnéd magadnak azt az örökséget, amit Kiisztus kereszthalála számodra is megszerzejt. ÉLŐ VÍZ 5
