Élő Víz, 1943

1943-június / 3. szám

MAKÖZÖSSÉG BIZONYSÁGTEVÉS Mt. 23:14. A sokbeszédű, hosszú imádkozásról legutóbbi alka­lommal szóltunk már. A színből való imádkozás azon­ban külön is veszedelem. A magános imádkozásban éppen úgy, mint a közösségben. Színből való minden imádság, amely nem a szívem igazi vágyát fejezi ki. Csak azért mondom, mert tudom, hogy így kell mon­dani. A Miatyánk, az Űr Jézus egykori és mai tanít­ványai imádságának az elimádkozása különösen sok­szor válik így kárhozatos bűnné. De imádkozhatom pl. az ellenségemért is úgy, hogy valójában elégtétellel venném tudomásul az elkárhozását. Vagy Isten dönté­séért valamiben, .amiben a szívem vágya már döntött. Isten előtt a szívem beszél igazán, és nem a szájam. S az igazi imádságom mindig a szívemnek a vágya! — A közösségben úgy is eshetem színből való imádkozás­ba, hogy mert mások hallják, azért mondok valamit egész másként, mint ahogyan az bennem van. Kísértés ez mindig. Vigyázzunk azért és imádkozzunk az imád­ságaink őszinteségéért is! A színből és hosszan való imádságba könnyen kap­csolódnak is, mint igénkből kitűnik. Erre figyelve lát­hatjuk, hogy tulajdonképpen már akkor is szóltunk színből való imádkozásról, amely egészen észrevétlenül ejti meg az embert. Olvassuk el újra ilyen szem­pontból. IMÁDKOZZUNK: a legutóbbi evangélizációkért (Péteri, Gérce, Tokaj), minden nyári evangéliumi konferenciáért, a gyenesdiási evangélizáló csendes hetekért, a pedagógus evangélizációért, az ifjúsági táborokért, az evangéliumi lapokért és könyvkiadásért, Kúnos Jenőékért és a külmisszióért, kegyelmi időért, egyházunkban az ébredés egységéért, mindnyájunk ébredéséért és összefogásáért, csendes óráinkért és közösségünkért, harctéren küzdő katonákért, a sínylődő világért. Tokajban volt a tavaszi munkaidő utolsó evangéli- zációja. Kajos János orosházi népfőiskolái nevelő­lelkész tartotta. Itt ez volt már a IV. evangélizáció. A 110 lelkes kis gyülekezetből 38—41-en voltak estéről- estére. Az utóösszejövetelre többnyire a gyülekezeti közösség régi tagjai jöttek. A morzsaszedésen egy új résztvevő volt. Báthy Júlia diakonisszatestvér volt a segítség, akivel sokat látogattak. Csaknem az egész gyülekezetét végigjárták. A látogatások kapcsán sok komoly lelki beszélgetésre volt alkalom. Nyíregyházán május 22—23-án külmissziói konfe­rencia volt a misszióegyesület rendezésében. A gazdag programmú alkalmakat hűségesen látogatta a gyüleke­zet. Voltak előadások, amelyeken 700—1000 hallgató is volt. Különösen mély benyomást tett a vidéki részt­vevőkre a Halmos-bokorban tártott tanyai összejövetel, amely 700—800-tagú földmíves hallgatóságával, a sok férfirésztvevővel és paraszt emberek hívő bizonyság- tételével egészen a finn szeuratok benyomását keltette. A konferencia a helyi fiókegyesületnek nagy erősíté­sére szolgált. Április 10. Nem volt pénzünk, de megrendeltük a heti élelmiszert. Félórával az áru kihozatala előtt jött a pénzespostás s annyit hozott, hogy bőségesen elég lett. Kifogyott azonban a takarmányunk és a burgo­nyánk is. Kedves jóltevőnktől, aki ősz óta ellátott, azt a hírt vettük, hogy az ő készlete is kimerült. A mi nehézségeink azonban az Űr alkalmai. így volt most is. Akárcsak Ezékiás király Sanherib levelét, mi is Ö eléje terjesztettük ügyünket, kérve a segítségét. Másnap egy régi gazdaismerősünk állított be, burgonyát kínálva megvételre. Szaladtunk vásárlási engedélyért. Meg is kaptuk. Közben megtudtuk, hogy van takarmányrépája is s abból is hajlandó eladni. Kérdeztük a burgonya árát. Jóval több, mini a maximális! Tusakodtunk, hogy mit tegyünk. Megtapasztaltuk már, hogy az Űr tiltja nékünk a „fekete" vásárlást. Pénzünk se igen volt hozzá. Csak azt tudtuk határozni, hogy nem veszünk feketén, hanem Istenre hagyatkozunk. És nem hiába. Már oda is érkezett 50 kg burgonya, amelyet egyik kedves testvérünk küldött. És még aznap este kaptunk egy nagy szekér szénát és több mázsa krumplit! Elő­ször ámulva álltunk, látva az Űr kegyelmét, aztán ki­tört az ujjongás és a hála mindnyájunk szívéből. Április 17. Megint szombat van és nem volt elég a pénzünk. Azonban: „Jól tudja a ti mennyei Atyá­tok . .." Ezen a napon már jóval 10 óra előtt jött a „pénzes", hogy idejében bevásárolhassunk.. . Többet kaptunk, mint kértünk. S a pénz egyrésze Szlovákiá­ból jött, ahol egy héttel előbb kellett feladni, hogy idején megérkezzék. Akkor, amikor még nem is sej­tettük a következő heti ínséget1 Április 24. Az ünnepi húst is Isten gondoskodó ke­gyelmében bízva rendeltük meg. És ismét jött pénz mindenre. Utalványon, csekken s itteni barátainktól.- De a burgonyával megint baj van .. . Hisszük azonban: „Az Űr gondot visel!" Május 3. Ma egyik ismerősünk küldött egy zsák krumplit és kb. 3 kg hagymát. Még van nála pár zsák burgonya, elmehetünk érte. Éppen tanakodtunk, hogy mit főzzünk a hús mellé, de az Űr már meg is szé- gyenített. Közben egy kedves házaspár ismerősünk is hozott falusi vendégeskedéséből visszatérve autón, egy véka krumplit. Hűséges Urunk úgy gondoskodik, hogy aminek annyira szűkében voltunk: most mindenkitől burgonyát kapunk. Betetőzésül még a múltkori falusi gazda is írt, hogy meggondolta: nekünk odaadja maxi­mális áron is a krumplit.. . (A Bethesda naplójából.) Aki a maga szemei előtt mindennap nagyobb bű­nös lesz anélkül, hogy a bűn cselekvésébe esne, az igazán megtért. A kegyességen mindennap új lyuk tá­mad, míg vére sehogy sem lehet befoltozni. Az ember kénytelen végül is sutba vágni. Én is így jártam vele s nem maradt más hátra, mint hinni abban, aki az istentelent igazítja. Ennek kellett látnom magamat. A kegyességemet nagy fáradtsággal hordtam össze, de még nagyobb fáradtsággal tudtam tőle megszabadulni. (Kolb Immánuel.) | ß ÉLŐ VÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents