Élő Víz, 1943
1943-június / 3. szám
r wr / ELŐ VIZ EVANGELIZÁCIÓ A hitrejutós útja Ap. csel. 8 : 26—40. III/ Az érthetetlen ige. Istent keresi a szerecsen főember. A szerecsen főembert is keresi az Isten. Mégis Isten nélkül indul Jeruzsálemből hazafelé a főember. Űtja látszólag hiábavaló volt. Jeruzsálemben nem istenélményt kap, mint Pál a damaszkuszi úton. csak egy egyszerű könyvet. Még csak nem is az egész bibliát. Valószínűleg csak egy bibliarészt, Ezsaiás próféta könyvét. Az élő Istent kereste s holt betűket kapott helyette. Talán elragadtatásokat, látomásokat várt s helyette egy könyv jelentéktelen realitását szorongatja kezében. Talán túláradó érzéseket várt. Azt várta, hogy szavakban kifejezhetetlen boldog érzések áradata fog feltörni a szívéből, mint valami gejzír a föld mélyéből, s ezek helyett a nagy érzések helyett egy gondolkodásra kényszeritő, értelmi próba elé állító egyszerű könyvet kap. Ennyivel is haza tud menni. Nem dobja bosszúsan, lekicsinyelve félre, hanem elkezdi olvasni. Nem volt könnyű számára, hogy túltegye magát azon a csalódáson, amit számára a jeruzsálemi út jelentett. Ahhoz képest, amit várt, bizonnyal nagyon kicsi és szürke az, amit kapott: egy bibliarész. Ennek a lelki nehézségnek a dacára is elkezdi olvasni. Olvasás közben új nehézsége támad. A lekicsinyelt biblia érthetetlenné válik számára. Pedig a szerecsen főember értelmes ember. Ha nem volna értelmes, nem lett volna belőle Kandáké királyasszony egész kincstárának felügyelője. Mégis kénytelen belátni, hogy ha valaki meg nem magyarázza neki az írást, magától sohasem fogja tudni megérteni. Nem juthat hitre az az ember, aki ezen a ponton zátonyra jut. Nem lehet ugyanis élő, igaz hitre jutni a biblia nélkül. Aki nem tud túljutni azokon a bibliában és önmagában lévő nehézségeken, amelyek ebben a vonatkozásban eléje tornyosulnak, az sohasem fog hitrejutni. Isten az igében akar velünk találkozni s akinek ez nem eléggé magasztos, nem eléggé Istenhez méltó, túl közönséges, vagy túl érthetetlen, az soha- sem fog élő igaz hitre jutni. A szerecsen főember hitre jutott, mert az egyszerű és mégis érthetetlen igén nem botránkozott meg, hanem olvasta azt. * * * Az az ember, aki a bibliát először veszi kezébe, egy sereg nehézséggel találja magát szembe, mint a szerecsen főember. 1. A biblia régi könyv. Kereken 3000 esztendőre teszik azt az időt, amely minket a biblia legrégebbi könyvétől elválaszt s több mint másfélezer év választ el a legújabb könyvétől is. Egy ilyen régi könyvnek a megértése természetszerűleg nehezebb, mint egy mai könyvé, vagy a közelmúlt valamelyik könyvéé. Minél távolabb van ‘tőlünk a múltban egy világ, annál ke- vésbbé ismerjük a földrajzi, történelmi és személyi körülményeket s annál nehezebb kellő régiségtani, történelmi s földrajzi ismeret nélkül egy ilyen korból származó könyvnek a megértése. 2. Ezenkívül a biblia sokrétű könyv. Korszakok, szerzők és tárgy szempontjából is sokrétű. A szentírás könyveit kb. 1300 év folyamán írták. Tehát különböző korszakok tükröződnek benne vissza. Ezenkívül szerzőik is különbözők. Ámos pl. egyszerű pásztorember, Péter halász, Dávid és Salamon ellenben király. Jeremiás előkelő papi családból származik, Lukács orvos, Pál írástudó. El lehet azt képzelni, hogy ilyen különböző származású, gondolko- zású és műveltségű emberek milyen különböző módon , írnak. Sokrétű a biblia tartalma szerint is. Vannak benne történeti könyvek, mint pl. Mózes öt könyve, vagy az evangéliumok. Vannak benne költői alkotások, mint pl. Dávid zsoltárai. Vannak benne prófétai könyvek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a különböző tartalmú könyvek különböző nehézségeket jelentenek a bibliaolvasó ember számára. A történeti könyvekben sokszor megakad azért, mert nem ismeri annak a kornak történeti helyzetét, melyből a történet való. A költői alkotásoknál sokszor megzavarja az, hogy nem ismeri költői nyelvét, képeit, hasonlatainak jelentését annak a kornak, amelyből a költői alkotás származik. A prófétai könyveknél a jelképes prófétai nyelv s a látomások okoznak sok nehézséget. 3. A biblia bizonytalan szövegűnek mondott könyv. Keletkezésekor még nem volt könyvnyomtatás. Kézi másolással lehetett csupán sokszorosítani. Bármilyen nagy gonddal történt is a másolás, mégis elkerülhetetlen volt, hogy évszázadok, sőt évezredek során ne csússzanak be elírások a másolás alkalmával. Ennek következtében az egyes szövegek között itt-ott eltérések vannak. Az eredeti szövegnek megállapítása nemcsak azért nehéz, mert az ó- és újszövetségi kéziratok száma ezernél több, hanem azért is, mert a legelső kéziratok elvesztek. Szorgos tudósok serege dolgozott s dolgozik azon, hogy a biblia eredeti szövegét megállapítsa. Ez az. ú. n. bibliakritika. Az a bibliaszöveg tehát, amely ma előttünk áll, tudós összmunka eredménye. A biblia szövegének ezt a kritikáját a hitetlen emberek mindig felhasználták arra, hogy minden olyan szentírási helyre, amely kellemetlen az óember számára, ráfogják, hogy az csak későbbi betoldás. Az ilyenek szokás szerint mindig hangosabbak, mint azok a csendben dolgozó hívő tudósok, akik áhítatos tisztelettel dolgoznak a biblia eredeti szövegének a rendelkezésükre álló lehetőségek között legbiztosabb megállapításán. Ez a hihetetlen bibliakritika sok embert akasztott már meg a biblia olvasásában. 4. A legtöbb bibliafordítás. Eredeti nyelvén, héberül és görögül, nagyon kevés ember olvashatja. Arra vagyunk kényszerülve, hogy fordításban olvassuk, a fordítás azonban természetesen sohasem az eredeti. Minden fordító — bármennyire alázatosan fordít is — természetszerűleg mindig ad valamit önmagából is s ezért az a tény, hogy a legtöbb ember csak fordítás
