Élő Víz, 1943

1943-október / 7. szám

jük és szeretnénk, hanem úgy, ahogy Ö akarja és amint az számunkra a legjobb.

Robinsonnak még hosszú ideig a magános szigeten kellett maradnia és külső élete ezután sem volt lakodalom. De nem járt már egyedül. Vele volt szüntelenül az Isten és velejártak azok a testvérek, akiket Isten neki ajándékozott segítőtársakul.

Ennek a pusztuló világnak sok-sok tékozló Robinsonja, köztük te is, vájjon meghallja-e Aezt a néki szóló isteni üzenetet?!

TANÍTÁS

Istenfiúság

A koldus fia nem mondhatja magát a milliomos gyermekének. A béresgyerek nem nevezheti a földesurat apjának. Bűnös, Istentől elszakadt emberek nem tehetik magukat Isten gyermekévé. Minden próbálkozásunk, jóakaratunk és jóindulatunk sem tudna Isten gyermekévé tenni. Istenfiát teremteni ember nem tud. Ahogy a születés a gyermek hatalmán kívül van, úgy Isten gyermekének születése is rajta kívül álló akarat folytán történik.

„Előre elrendelt minket, hogy a Jézus Krisztus által a maga számára fiaivá fogadjon, az ő akaratának jótetszése szerint“. (Ef. 1, 5, Raffay-fordítás.) Amikor a föld még kietlen puszta volt és sötétség volt a mélység színén (I. Móz. 1, 2), Istennek már akkor úgy tetszett, hogy gyermekévé fogadja az istentelent. Eleve elrendelt engem. Csak az Isten kimondhatatlan szerete- tének és csodálatos jótetszésének köszönhetem tehát, hogy gyermeke vagyok.

Isten a Krisztus által fogad gyermekévé. Azért Krisztus nélkül senki sem lehet az Isten gyermeke, ha még oly vallásos, erkölcsös és szent volna is.

Krisztusban bűnbocsánatunk van. Azért, aki bűnbocsánatot még nem nyert, nem is ismeri igazán a Krisztust. Próféta módjára prófétálhat ugyan. Apostolként ördögöket is űzhet. Krisztus nevében hatalmas dolgokat cselekedhet, de Isten gyermeke nem lehet, mert azzá csak Krisztus bűnbocsánata által válhatunk.

Hiszel-e ebben a bűnbocsátó Krisztusban és bűnbocsánatában? Ha nem hiszünk, hiábavalóvá tesszük Isten irántunk való minden szeretetét. „Valakik pedig befogadták öl, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek". (Ján. 1, 12.)

Akinek a Krisztusban való hite által tudtára adatott, hogy ő Isten gyermeke, az Isten házában lakozik, istennel él, polgártársa a szenteknek, Isten háznépéhez tartozik, szolgáló, cseléd'. Boldogan szolgál Istenhek. Keresi akaratát, lesi gondolatát. Csak az a gondja van, hogyan élhetne mindenkor .Isten tetszése szerint. Számára az evangélium „örök életre buzgó víznek kútfeje". A törvény még nem kényszerű korlát, hanem édes eledel. Ily értelemben beszél Luther önmagáról a Nagy Káté előszavában. „Magamról szólva, én jóllehet doktor és igehirdető vagyok s azt hiszem, sem tudásban, sem' tapasztalatban nem maradok el azok mögött, akik magukról oiyan nagyot állítanak és annyira elbizakodtak, mégsem szégyenlem utánozni a gyermekeket, akiket a kátéra tanítanak, s reggel, vagy mikor időt szakíthatok, szóról-szóra elmondom a Miatyánkot, a tízparancsolatot, a Hiszekegyet, zsoltárokat, stb.". Aki elfogadta az istenfiúságot, örömest gyakorolja magát a keresztyén erényekben és termi boldogan a

Lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, béketűrés szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gál. 5, 22.) Mint Isten gyermeke elszántan harcol minden bűn ellen, mert tudja, hogy „senki sem cselekszik bűnt, aki Istentől született, mert benne marad annak magva,- és nem cselekedhedk bűnt, mivelhogy Istentől született". (I. Ján. 3, 9.)

Az istenfiúság nem tesz elbizakodottá. Senki Isten gyermeke nem lehetne és nem is maradhatna az Isten szeretete nélkül. Az istenfiúság még nem tökéletesség. Hitvallási iratunk: az Egyesség Könyve így tanít:

„Mivel pedig a hívők ebben az életben tökéletesen, teljesen, befejezetten és teljességgel nem újulnak meg; és habár bűnük Krisztus tökéletes engedelmessége által elfedetett. úgyhogy nem vétetik számba a hívők kárhoztatására, és a Szentiélek által az óember elhalása és elméjük lelkének megújulása kezdetét is vette, természetükben és annak minden belső és külső erejében az óember mejps még mindig ragaszkodik hozzájuk, amint az apostol is írt erről: „Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó". És ismét: „Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem". Isméi: „Látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének". (Róm. 7, 18, 15,

23.) „Mert a teste a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok". (Gál.

5, 17.)

♦ #

Azért a test ilyen kívánságai miatt Isten igazán hivő, kiválasztott és újjászületett gyermekei ebben az életben nemcsak a törvény naponkénti tanítására és intésére, figyelmeztetésére és fenyegetésére szorulnak ra, hanem gyakran a fenyítésre is, hogy felbuzduljanak és Isten lelkének engedjenek, amint írva van: ,,Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a 1c rendeléseidet". (Zsolt. 119 71.) És ismét: „Megsanyargatom testemet, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek". (I. Kor. 9, 27). És ismét: „Ha pedig fenyítés nélkül valók

vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiák' . (Zsid. 12, 8.) — Mivel ezek szerint Isten gyermekei nem tökéletesek és fenyítésre és tanításra szorulnak és mivel az óember még mindig beléjük csimpaszkodik, azért fohászkodnak és várják lestük megváltását.

Ha Isten lelke sok fenyítésen, intésen és dorgáláson keresztül viszi is Isten gyermekét előre, mégis nagy bizonyossággal hihetjük, hogy Isten országának és ez ország minden javának örökösei vagyunk. „A Lélek bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg". (Róm. 8, 16—17.)

Csodálatos és nagyságos dolog Isten gyermekének lenni és hozzá azt se felejtsük el, hogy „még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, mint van". (I. Ján. 3, 2.)

Az „Élővíz" előfizetési díja az általános áremelések ellenére is változatlan maradt. Akik eddig nem küldték be, azoktól a 3 P utófizetési díjat kérjük, megjegyezve, hogy a lapot ezért az összegért is lehetetlenség előállítani. Ezért új előfizetőinktől is hálásan vesszük, ha 2.50 P helyett 3 P-t küldenek.