Élő Víz, 1943
1943-október / 7. szám
ÉLŐ VÍZ EVANGEUZÁCIÓ Érthetetlen engedékenység Lukács 15 : 12. Ha a példázatbeli ifjúnak a lázadása érthetetlennek látszott, nem kevésbbé érthetetlen az apának az engedékenysége. Földi apák nem szoktak olyan köny- nyen belemenni fiaik elbocsátásába. Különösen nem, ha azok még vagyonrészüket is követelik. Hány olyan család van, ahol a fiák ott öregszenek meg az apák mellett anélkül, hogy a már öregedő, tehetetlenedő apa kiadná kezéből a gazdaság vezetését. A közismert magyar példaszó: ne vetkőzzék le az ember addig, míg le nem fekszik, — sok kegyelemkenyéren tartott öregnek keserű tapasztalataként igazolja ezt az eljárást. Vájjon mi lehet a magyarázata annak, hogy a példázatbeli apa a fia meggondolatlan kérésére kiadja az örökséget? Az apának lett volna hatalma arra, hogy megtagadja a jusskiadást. A fia ott nőtt fel a keze alatt. Eddig is parancsolt neki, parancsolhat ezután is. Hányán elintézik a követelődző örököst azzal, hogy „gyerek vagy még, menj, csináld a dolgod”, s ha nagyon akadékoskodik a fiú, az apa egy-két nyaklevesse] szerez érvényt hatalmának. Van apa, aki még a nős fiát is felképelte, mikor nagyon köv^telődzött. Később azután a következmények igazoltéval a fiú áldotta az erélyes apai kezet. Az apa bölcsesége is a mellett szólna, hogy ne engedje el a fiát. Hiszen sok tapasztalat van körülötte, ami mind igazolja, hogy ilyen dolog soha nem ért jó véget, ö maga ismerhet életében sok tékozló fiút, aki keservesen megbánta elhamarkodott tettét. — Most azt kellene mondania: nézd fiam, te engem tarthatsz maradinak és tanulatlannak, a te tanultságod- hoz képest azt nem is vonom kétségbe, de nekem tapasztalataim vannak. S én azokra alapítva mondom, hogy verd ki ezt az oktalanságot a fejedből. Nem kapsz semmit, nem mehetsz sehova. Nemde ezt tétette volna a szeretet is? Az apa nagyon jól tudta, hogy a fia vesztébe rohan. Elszórja mindenét és koldusbotra jut. öt a szülői kötelessége és apai szeretete is arra kellett volna, hogy kötelezze, hogy fiát bármi áron, még a jusskiadás megtagadásának az árán is visszatartsa a szakadék széléről. Mégsem ez történik. Itt áll előttünk megmásíthatatlanul a tény. Amikor a fiú odaállott az apja elé: Atyám, add ki a vagyonból a rámeső részt! — az apa megosztotta két fia között a vagyont. — Érthetetlen engedékenység! Azonban nyisd meg csak a szíved Jézus szava előtt s képzeld magad elé azt a fiút, aki ki tudja hányadszor állt követeléssel az apja elé. Tele van váddal, panasszal, támadással. S szívében már régen a vágyott messzi utakat járja. Mit tehet vele szemben az apja? Ki tudja, hányszor magyarázta már neki, nogy ennek nem lesz jó vége. Nem fogott rajta. Tartóztatta könnyeivel, nem titkolta apai szívének a keserű fájdalmát sem. Az is eredménytelen volt. Mindent elkövet, ami csak rajta áll. Mégsem tudja megakadályozni. Az erőszakos eszközöktől pedig visszatartotta a szeretet tehetetlensége. Bizony a szeretet sokszor tehetetlen. Láttam késő este a Lánchídon férje nyakába kapaszkodó asszonyt, aki úgy hívta haza az otthonába, de a férfi letépte magáról az ölelő karokat s ment tovább. Az asszony utána sietett és ott a forgalmas hídon elébe térdelt és összekulcsolt kézzel könyörgött neki: gyere haza, várnak a gyerekeid! A férfi elfordított fejjel lépett el a térdelő asszony mellett és folytatta a maga útját. Ment a nagyváros örömtanyáira. Az asszony szeretete tehetetlen volt. Falusi szombatestén durva férfihang vonta magára a figyelmemet. Az is asszonyt tuszkolt hazafelé. Amíg kergette, az asszony futott előtte, de amikor megfordult, újra nyomába szegődött. Közben a négy gyereket és a jövóheti kenyeret emlegette. így kísérte a korcsma ajtajáig a férjét. Ott állt, didergett a novemberi hideg éjtszakában az ablak előtt. Mégsem tudta megakadályozni, hogy a férfi a szokásos módon elverje a keresetet, a gyerekek kenyerét. A szeretete tehetetlen volt. Mennyit tudnának erről beszélni szülök, akik észreveszik, amikor gyermekük életében jelentkezik valami elválasztó idegesség. Megszakad az őszinte közvetlenség és egyre mérvadóbb lesz a barátok szava. Előfordulnak események és időpontok, amiről nincs számadás. És hiába a szép szó, figyelmeztető óvás, a szülői szeretet furfangos útkeresése. Egyre tátongóbb az ür és ijesztőbb a fiatalt fenyegető szakadék. A szülő jól látja a veszélyt, mindent elkövet, hogy gyermekét megóvja a beleszédüléstól. Mégis hiába minden. Tehetetlen a szeretete. Hány hívő szülő panaszolja ezt, aki úgy szeretné gyermeke szívébe is átplántálni azt a hitet, ami az ó életét tartalommal, erővel és örömmel telítette meg, s hiába minden. ,A gyümölcs sokszor messze esik a fájától. Sokszor bizonyul tehetetlennek még az evangélium gyújtotta szeretet is. Itt értjük meg a példázatbeli apának az érthetetlen engedékenységét. Nem a hatalomnak a hiánya, vagy a bölcseségnek a megtagadása áll itt előttünk. Az apát megkötözi a szeretet tehetetlensége. Megsiratja — ki tudja hányszor —, de engedi, hogy menjen. — Nem áll oda elébe összefont karokkal az ajtóba, hanem csak utánanéz. Tehetetlen vele szemben. S a tehetetlensége éppen abban gyökerezik, hogy a fiával állt szemben. A béresével, a rabszolgájával szemben nem lett volna ilyen tehetetlen. Azt újra munkába parancsolhatta volna; ha megszökött, még karhatalommal is visszavitethette volna. De ezt nem tehette meg a fiával. A fiúnak választási, ellenállási, lázadási szabadsága van. Nem lehet odakötni a házhoz. Nem így áll a dolog a béressel és a rabszolgával. Itt értjük meg igazán Jézus példázatának értelmét. Az apa érthetetlen engedékenységével mutatja meg nekünk, hogy Isten szabadnak teremtette az embert Nem akaratlan bábként ültette a teremtés legmagasabb polcára, hanem a saját leikéből lehelt bele, a maga képére és hasonlatosságára, szabad személyiséggé formálta. És meg is hagyja szabadnak. Még akkor is. ha ÉLŐ VÍZ /
