Élő Víz, 1943

1943-augusztus / 5. szám

Másik oldalról nézve azt mondja Isten az utolsóknak, hogy Nála éppen ez a több és nagyobb. A Megváltó utolsóbb lett nálunk. Utolsó a születésekor: nem is embernek, hanem csak állatnak a helyét kapta a jászolban. Utolsó a szolgálatban: leborul tanítványai előtt s a lábukat mossa. Utolsó a halálában: a két utolsó gonosztévő közt a középső hely, a legutolsó gonosztevő helye jutott néki. És az egyik utolsó, a lator lett a legelső, aki bement vele a paradicsomba. Utolsók voltak azok is, akiket szolgálatára hívott. Közönséges, műveletlen halászok és megvetett vámszedők. Legnagyobb apostola csak a bűnösök közt tudja magát elsőnek s Isten elmondja általa, hogy ő a semmiket, az erőtleneket használja fel igazán. Szinte a világ szemetjévé, mindenek söpredékévé lettünk, mondja az apostol, — s ők Isten előtt az elsők. Szentlelke általuk hat Azóta is így van. Egyszerű rabszolgaleányon kérésziül nemcsak hadvezér tért meg a bibliai korban (Naámán), hanem egész nép is a bibliai kor után. Az örmény nép Nino által. S hogy a világon ma minden tizedik emberre jut egy biblia, azt egy egyszerű falusi leányon: Jones Maryn keresztül cselekedte Isten. A kis Mary emberileg elcsüggedhetett volna rajta, hogy ő semmire se jó Isten országában. Sohase tudhatta meg, milyen nagy dolog történt

az ő hűségesen hívő, Lélek által teljes kis életén keresztül.

Legyen a miénk az utolsóság elsősége, amelyben már nem csupán a fejünkkel. tudjuk magunkat utolsó bűnösnek, és legyen a miénk az utolsók szolgálása. Ügy mint Wrede Matild tette. Mindig az utolsókat szolgálta. A foglyok angyala, a rabok szolgája volt, — s mikor a kommunizmus lett úrrá Finnországban, akkor éppen úgy vitte az evangéliumot a bebörtönzött fehéreknek s kereste ki számukra az emberies bánásmódot, mint azelőtt a régi fegyenceinek. Testi és lelki utolsók legyenek elsők abban, hogy szolgáljunk nékik. Utolsók az utolsóknak!

Emberi elhatározással és ,erővel sohasem sikerülnek ezek. Az önzés tudva, vagy tudatlanul mindig felülkerekedik. A hívő életben is! Csak ha valóban életet újíthat és bennünk maradhat Krisztus, akkor lesz a miénk az utolsóság elsősége és az utolsók szolgálása. Az igazi keresztyénség. S az utolsóság és elsőség kérdése csak így nem teszi újra és újra pokollá a földet. Azoknak, akik Krisztust befogadják.

TANÍTÁS

Bűnvallás

A bibliában sokszor esik róla szó, az egyház tanításában kitörölhetetlenül benne van, történetében valamilyen formában mindig élt s ahol csak Isten igéjét kezdik komolyan venni s a bűn valóságossá lesz, ott a bűntől való szabadulás módja is mindig foglalkoztatja az embereket. Ez teszi indokolttá, hogy a bűn- vallásról is szóljunk.

1. A bűnvallás nem csupán beszélgetés a bűnről, sopánkodó vagy érzelgős elősorolása a bűneimnek. Nem is kéjelgő önleleplezés. A kifejezés a bűnügyi büntetőbíróság világába vezet bennünket. Amikor a vádlott körül már egészen szorosan feszül a hurok, a tanúk és a tények letagadhatatlanul bizonyítanak, vallani kezd. Szemtől-szembe a büntető igazság képviselőjével: a bíróval. Bizonyos tudatában annak, hogy itt minden szavát számon tartják, önmaga ellen beszél. Tulajdon szavai alapján ítélik el. Mégis vall. Dávid vallott így Nátán prófétának, amikor az házasságtörését és gyilkosságát olvasta fejére. Már ki volt mondva a halálos ítélet is. Mégis megvallja: „Vétkeztem az Ür ellen." (II. Sám. 12 : 1—13.)

2. Nem bűnvallás az, amikor valaki számításból, hatás- vagy eredményvadászatból beszél a bűneiről. Hallotta, hogy az keresztyén körökben nem szégyen, hogy jó „.hatása" szokott lenni. Ö is megpróbálja. — Az igazi bűnvallás mindig bűnmardosásból születik. A lelkiismeret vádjai kínoznak és a vétkek teherként nehezednek a lélekre. Gondoljunk arra, ahogyan a Zsoltárok könyve bűnvallásai születtek: „Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedett kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. (Ekkor:) Vétkemet bevallottam Néked, bűnömet el nem fedeztem." (32 : 3—5.)

3. A bűnvallás mindig Isten színe előtt történik. Minden bűn elsősorban Ö ellene irányul és az Ö szentségét sérti. „Egyedül Te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a Te szemeid előtt" — vallja

Dávid az 51. zsoltárban. Ez a nagyobb, nehezebb és kárhoztatóbb dolog. Isten szent színe előtt bűnösnek lenni veszedelmesebb, mint bűnös emberek előtt. Nincsen .azért olyan, aki „könnyebben megvallja a bűnét Istennek, mint embereknek". Az ilyen csak a levegőbe beszél, elmélkedik, vagy monológizál. Nem gondol arra, hogy a Bíró hallgatja vallomását és nem hiszi magát valósággal bűnösnek. Csak áltatja magát bűnvallással. A zsoltáros azt mondja bűnvallásában: „Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa — az sincs már velem." (38 :2.) A korintusi gyülekezetbe betévedő idegen, mikor a hirdetett igében nyilvánvalókká lettek a bűnei, arcra vetette magát és úgy vallotta: „Bizonnyal az Isten lakik tibennetek" (I. Kor. 14 : 24—25).

4. A bűnvallás emberek elé is tartozik. Elsősorban azok elé, akik ellen vétettünk, akiket megkárosítottunk vagy megbántottunk. Aki csa^ Istennel akarja rendezi a bűneit, azt visszaküldi az Ür: „Menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával..." (Mt. 5:23—24). „Az Isten békességére vezető út testvérek közötti vallomásokon vezet keresztül” (Pietilä). Másodszor olyan emberek elé is tartozik a bűnvallásunk, akik segíteni is tudnak. Júdás is megbánta a vétkét, egész helyes bűnvallást is tett: „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért." Csakhogy rossz helyre ment a bűnvallásával. A főpapok nem tudtak és nem akartak rajta segíteni: „Mi közünk hozzá? Te lássad" (Mt. 27 :3—4). Jakab apostol azt mondja: „Valljátok meg a bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért..." (Jak. 5:16). A keresztyének testvéri közösségében van hasznos, búzgó imádság, amely a bűnös számára is könyörög gyógyulásért. Itt hangzik Krisztus bocsánatának az örömhíre is; ami egyetlen segítség a vétkes számára: kegyelmet kaphat. „Ha világosságban járunk ... közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.. . Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (I. Ján 1 : 7-9).