Élő Víz, 1943
1943-augusztus / 5. szám
ÉLŐ VÍZ EVANGELIZÁCIÓ A hitrejutás útja Ap. csel. 8 : 26—40. V. A közösség. A golgotái kereszt és az Ige, mint róla szóló beszéd, egyedül is elvégezhetné a hitrejuttatás munkáját. Istennek azonban tetszett, hogy a kereszt és az írás közé a hitrejutás útjában közbeiktasson még egy tényezőt: az embert. Ebben a történetben ez az emberi tényező Filep. A keresztet és a róla szóló írott bizonyságtételt az ember számára egy másik emberen keresztül teszi Isten érthetővé. Hiába lett volna a kereszt s a róla szóló biblia, nem értette volna meg Filep magyarázata nélkül a főember. Csak így juthatott hitre. A hitrejutásnak feltétele tehát a másik emberrel vagy emberekkel való közösség. A hitrejutáshoz nélkülözhetetlen a közösség, mert ez az Isten által előírt rendje a hitre való jutásnak. Róma 10 : 14—17 szerint a hit hallásból és nem olvasásból van. Ez nem azt jelenti, hogy Isten igéjének olvasása nem végezhetné el egyedül is a hitre juttatás munkáját. Az olvasott ige is elvégezheti ezt. Istennek azonban mégis úgy tetszett, hogy közbevessen valakit. Mennyivel egyszerűbb lenne a hitrejutás, ha Isten kikapcsolta volna belőle a másik embert, mint közvetítőt! Istennek volna hatalma arra, hogy angyalok hirdessék ma is az evangéliumot, mint az első karácsonyon. Mégsem szent angyalok útján hirdetteti az evangéliumot, hanem bűnös emberek által. Filepnek is megvoltak a maga bűnei. Lehettek életében olyan mozzanatok, amelyek alkalmatlanná tették őt erre a munkára. Istennek mégis tetszett, hogy ilyen bűnös ember hirdesse az evangéliumot. Sok botránkozást okozott és okoz ez az emberi közbevetés. Sokan érezték már feljogosítva magukat arra, hogy elutasítsák maguktól a hitet, azon a jogcímen, hogy a pap is csak prédikálja a vizet, maga azonban bort iszik. Nem mentség azonban a hitetlenségemre az, hogy kicsoda az, aki hirdeti az igét. Nem énrám tartozik, hogy a pap, vagy bárki más méltatlan arra, hogy Isten igéjét hirdesse. Azért ő felel. Isten előtt nem lesz könnyű a számadása. De ha az, amit hirdet, Isten üzenete, nekem nem lehet mentségem, hogy azért nem fogadom el, mert méltatlan ember a hirdetője. Máté 23 :2—3-ban ezt mondja Jézus: „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ö cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." Jézus Krisztus előtt teljesen hitele vesztettek voltak a farizeusok, mégis arra kötelezte hallgatóságát, hogy Isten általuk szóló üzenetének engedelmeskedjenek. Az ige hirdetőit tehát még az egyházzal sem szabad azonosítanunk, nemhogy Istennel! Szabaduljunk meg tehát attól a súlyos tehertől, amely Istenen bot- ránkozik meg a papok ostobasága és gonoszsága miatt. .A hitrejutáshoz nélkülözhetetlen a közösség azért is, mert ez az útja a Szent Lélek közlésének. A hitet a Szent Leiken keresztül, a Szent Lelket azonban csak a közösségen keresztül adja Isten. Keresgéltem, hogy legalább egy igét találjak a bibliában, vagy egy történetet, amely bizonyítaná, hogy nem így van. — és nem találtam. A Szent Lelket közösségben adja Isten. Amíg a tanítványok bujdokolnak, szerte szét járnak, nem tudnak hitrejutni, de amikor a feltámadás után az asz- szonyok híradására összegyűlnek, Jézus ezt mondja nekik: „Vegyetek Szent Lelket" (János 19 :22). Cselekedjetek 2 : 1-ben is ezt olvassuk: „És amikor pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának." Nyugodtan lehetne fordítva is írni: Mikor mindnyájan egyakarattal együtt valának, pünkösd napja eljött. Pünkösd előzménye és következménye is az egyakaratra jutott közösségnek. Ahol a keresztyének közösségben vannak, ott a Szent Lélek kitöltetik és a Szent Lélek ha kitöltetik, mindig közösséget munkál, erősít. Nem a szám teszi a közösséget.. Ha kettő, vagy három van együtt az Űr nevében, már akkor is köztük lehet. A szerecsen főember történetében is hárman vannak együtt: a szerecsen főember, Filep és az Űr Jézus Krisztus. Lehet botránkozni azon, hogy miért így adatik a Lélek, de változtatni nem tudunk rajta. A hitrejutáshoz nélkülözhetetlen a közösség azért is, mert ez a hit megtartásának az útja. A hit ugyanis nem állandó állapot, nem ismeretállomány, ami örökre az enyém A hitnek élete van, amely nő és fogy. Dinamikus valami. Születése, növekedése, fogyása és halála is van. Csecsemőként születik. Kicsiny, mint a mustármag. Ahogy a csecsemőt is családi körbe helyezi Isten, ugyanúgy keresztyén közösségbe helyezi a hit csecsemőjét is és azt akarja, hogy vegyük körül szeretettel. Kell tehát a hit csecsemőjének a közösség, ahol ápolják, védik, táplálják. Közösségben nő a hit. Ha valaki meg tudott volna állani egymaga a hitben, úgy Pál apostol bizonyára. Mégis vágyódott mások után. Nemcsak azért, hogy szolgáljon nekik a hitrejutásban, hanem azért is, hogy növekedjék az ő hite is a többieké által. Érdekesen nyilatkozik meg ez a közösségvágy Róma 1 : 11—12-ben, ahol ezt írja: „Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre. Azaz, hogy együtt felbuzduljunk tinálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által." Vinni szeretné a rómaiaknak, amit Istentől kapott, egyszerre azonban eszébe jut, hogy ez csak fél igazság. Azonnal korrigálja magát: „Egymás hite által!" A rómaiakkal való találkozásban nemcsak adni fog ó, hanem kapni is. Neki is kell hiterősödés s ezt a rómaiakon át fogja neki megadni Isten. így érti meg az ember, miért keresett Pál mindig munkatársakat. Nem testi szolga, nem fullajtár, de közösség kellett neki. Ezért visz mindig magával valakit, legalább egyet. A hitének kell ez a közösség. Közösségben tisztul a keresztyén élet. A hit mindig gyakorlati dolog. Nem lehet a hitet a cselekedetektől elválasztani, a kettő összetartozik. (Jakab 2 :18.) A hit gyümölcse a megszentelt élet. Ahol rossz a gyümölcs, a fával van baj s ahol baj van a fával, rossz a gyümölcs. Csodálatos körforgás ez. A beÉLÖ VÍZ /
