Élő Víz, 1943

1943-augusztus / 5. szám

Utolsók Utolsónak lenni: elcsüggesztő és megkeserítő, meg­alázó és fellázító állapot. Kétségbeesés vagy gyűlölkö­dés felé sodorhat. S mert utolsók és elsők mindig van­nak, azért az utolsóság és elsőség kérdése népek és emberek között újra és újra pokollá teszi a földet. Istennek kettős mondanivalója van ebben a kér­désben. Az egyik az elsőkhöz szól: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája." Másként Isten fogja utolsóvá tenni a kárho­zatban I (Mk. 9 : 35, 10 : 31.) Az elsőség szolgálat, és pedig elsősorban az utolsók szolgálata. Jézus mindig az utol­sókat, az elveszetteket, a bűnösöket, a megvetetteket keresi és azokat menti, azoknak szolgál. Szegények, be­tegek, bűnösök: ezekhez és ezekért jött. Testi és lelki elesettekért. A szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat gyüjteti be a nagy vacsorára. A megfáradta­kat és megterhelteket hívogatja. A gazdagok előtt le­ereszti a sorompót s az igazakért nem is jött. Aki nagy hangon vallja a maga igazát, annak Ő soha sincsen a pártján. Mindig azok mellett van, akik már meglátták, hogy nincsen igazuk, akik már tudják, hogy az utolsók és nem az elsők közt van a tulajdonképeni helyük. Azt akarja, hogy az elsők így legyenek elsők és így szol­gáljanak az utolsóknak. . Az ember azonban éppen ezt nem akarja. Ha alul van, felül akar lenni, s talán azt mondja, hogy ö majd megmutatná az igazi szociális élet rendjét. Ha azon­ban felülre kerül, akkor éppen annyira „felülkereke­TARTALOHBÓL: Evangélizáció. A hitrejutás útja: a közösség. — Előadás: Halálos próba előtt. — Bizonyságtétel: Isten tizede — Gyenesdiás. — Imaközösség. ,,... Ne nyugod­jatok!" — Iratterjesztés. — Énektanulás: Jézus, téged áldlak. — Kereszthordozók: Allen Gardiner. — Beszá­moló: A gyenesi csendeshetek. Fedőlapokon: Utolsók. -- Tanitás: Bűnvallás. — Bibliakör. Az egyház harci jellege: Harc az Antikrisz- tussal, a világgal, a testünkkel. Az egyház Krisztus- várása. — Tudnivalók: Békéscsabai konferenciánk. —• Férfi és fiú csendeshetek. — A Bethesda naplójából. dik" és megfeledkezik az igazi szolgálatról, mint akik előtte voltak felül. Legfeljebb a forma lesz más, de tényleg csak egyet fordult a kerék: ami alul volt, felülre, ami felül volt, alulra került. M.ert az ember bűnbeesett és önző, s éppen ezért semmiféle rendszer- változás se segít rajta. Csak ha újra megtalálja az elvesztett isteni, krisztusi életet, — amelynek ma a gondolata is annyira hitelét vesztette már a tömegek előtt a képmutató, műrostos, hazug keresztyénség után­zata miatt. Nagyon is emberi módon lett „első” a ke- resztyénség és a képviselői a világban. Nemcsak a ke­reszt miatt fordul el a világ és gyűlöli Krisztust, hanem sokkal inkább a követői miatt. „A keresztyéneknek sokkal megváltottabbaknak kellene lenniök, hogy hinni lehessen a Megváltójukban" — ez a kifejezője ennek a meggyőződésnek. Vigyázzunk, hogy ne ússzunk az ár­ral és ne éljünk tovább ilyen felemás életet. Ne vár­juk meg, amíg a hátrányok, vagy éppen az üldözés rit­kítja talán tizedére a keresztyénséget, hanem akik az övéi, azok oda Őhozzá. Nem íiélkezésben, hanem élet­ben. Aki az ő szolgálatában első akar lenni, annak job­ban meg kell tanulni az utolsóság elsőségét és az utol­sók szolgálását. Ennek az éles és határozott gyakorlata tartozik reánk. Ebben forrjunk össze a Lélek által. Isten második mondanivalója pedig az utolsókhoz szól az utolsóság kérdésében. Meg fogjuk látni, hogy ez is nekünk szól. Egyik oldalról nézve azt mondja, hogy őnála nincsen utolsóság. Egy áhítatos könyv a napokban beszélt arról, hogy a pusztai vándorlásban a táborjárás rendje szerint Dán törzse volt mindig az utolsó a menetben. „Utolsók legyenek" — parancsolta az Ür (IV. Móz. 2 :31, Luther ford.). De ebben az utolsóságban éppen úgy a sereghez tartoztak, mint a többiek. Nem volt semmi különbség. Nincs mit elcsüggednünk, vagy megkeserednünk utolsóságunk miatt. Az ígéret földjén ugyanolyan rész várta Dán fiait is, mint a többieket. Addig pedig csak rövid vándorúiról van szó. De ezen a vándorúton éppen olyan fontos az utolsók szolgálata, mint az elsőké. Egyedül a hűségen fordul meg a dolog. Dán fiai igen fontos szerepet töltöttek be. Nem enged­tek senkit elveszni, felszedték az összeesetteket, gyön­géket, sebesülteket, s ők voltak az utóvéd váratlan tá­madásokkal szemben. Szolgálták és védték az utolsó­kat — az utolsók. Ma is így van. Ne fájjon, ha csak kicsi faluban, vagy kicsi szolgálati körben, szinte félre- állít ottan élhetünk. Csak ha engedjük, hogy fájjon, ezzel tesszük tönkre a kicsi szolgálatok nagy áldásátl

Next

/
Thumbnails
Contents