Élő Víz, 1943

1943-július / 4. szám

— Jézus nyomában

1

E L O A D Á S Távolról

A keresztyének táborában nagyon sok a bukdácsoló, botladozó ember. Lelkesedéssel tett fogadkozások megerőtlenülnek. Bizonyossággal indulók ellankadnak. A határozottan kezdett bűn elleni harc is ellanyhul. Még Krisztus Golgotán megmutatott nagy szerete- téből is kiesnek sokan, akik már egyszer elfogadták. — Sokféle okuk lehet az ilyen vissza-visszaeséseknek, de legtöbbször a gyökérhiba ott van, hogy távolról követjük Krisztust.

Ez vitte Pétert is súlyos kísértésbe és bukásba a sorsdöntő nagycsütörtöki éjszakán. Nem kellett volna indulnia Jézus után, hiszen maga az Ür biztosított szabad elvonulást tanítványainak (János 18 :8), vagy ha már látni akarta, hogy mi történik Jézussal, csatlakozhatott volna Jánoshoz és bátran mehetett volna be a főpap házába. (Ján. 18 : 15.) Azonban ő csak távolról követte Jézust (Lk. 22 :54), ezért szakadt reá olyan nehéz próba s következett be a szégyenletes tagadás.

1. Akik távolról követik Jézust, először is kezdik magukat egyedül érezni. Amikor felmagasodott előttük a golgotái kereszt és felismerték azon bűneiknek vált- ságát, nem kívántak elmaradni az Úrtól, hanem vágyakoztak mindig közelébe. Jól érezték magukat Isten gyermekeinek társaságában, ahol az ige, testvéri intés hangzott az ajkakon és közös imádság kapcsolta össze a szíveket. Együtt voltak és közel az Úrhoz.

Azonban közbejöhetett valami. Valami a szív és Krisztus közé. Talán nem is kimondott bűn, hanem csak e'idegenedés az Úrtól. A Vele való naponkénti találkozás ige előtt és imádságban elhanyagolódott. A Hozzá való szívbeli vonzódás erőtlenedett. A Krisztus megváltottaihoz fűző testvéri kapocs is lazult. A bűn és a Sátán ellen tömörült vállvetett front megbomlott és az Úrtól elmaradozó harcosok sodródtak széjjel. Kezdtek nagyon ritkán, egészen egyedül lenni. A világ pedig újra mind győzelmesebben ölelte körül őket.

2. Második következmény Krisztus távolról követésének, hogy a szív egyre hidegebb lesz. — A kérész tyén hit nem csupán ismeret, ámbár az értelemre Is számot tart. Nem csupán érzés, jóllehet azt se lehet kikapcsolni. Nem csupán az akarat megfeszítése, ámbár aira is szükség van. A keresztyén hit tűz. Jézus azt mondta: tüzet hoztam a földre. A szív a Szentlélek munkájára fog tüzet. S ameddig a Szentlélek végezheti a maga munkáját, addig forró is az. Amikor elszakadunk Jézustól, elszakadunk a lelki testvérektől s a világ hideg gyűrűje vesz körül, akkor a Szentlélek munkája elé is egyre több akadály gördül és a hit tüze egyre alább hagy. A külső formákat még lehet tartani. Mindent a régi szokás szerint tovább csinálni. De a szív hideg és néma. Amikor a szív elhidegül az Úrtól, kezdődik a vég. Hogyha nem döbbenünk rá erre a veszélyes állapotra, bekövetkezik elkerülhetelenül a bukás.

3. A harmadik állomás Jézus távolodó követésében, hogy a világ újra kezd vonzani. Amikor valaki nem talál örömöt az Úrral való közösségben, sem a hívók társaságában, akkor támad a kísértés, hogy a világ fiai közé menjünk örömért és egy kis melegért. Nem sok kell hozzá, hogy odaüljünk valahol a világ tüzéhez melegedni. — Először bizony félve és lopakodva jövünk mint Péter is a főpapnak az udvarába. A világ tüzénél is ügyetlenül ülünk — kezdetben. Érezzük, hogy nem egészen jó helyen és illő társaságban vagyunk itt Jézus csúfolóinak és Isten szava semmibe- vevőinek a körében. De lassanként ehhez is hozzá lehet szokni.

Sajnos, a világ tüzénél ott melegszik most is siralmasan sok meghidegült szívű, visszaesett lélek. Fiatalok, akiknek szívében valamikor égett a Megváltó iránti szeretet. Áldott apai kezek szórták az igemagvat, édesanyai féltő könnyek öntözték, megtért barátok vagy barátnők vezettek a Megváltóval való döntő találkozásra. — Felnőttek, akiket az élet delén ragadott meg Krisztus hívó szava. Forró könnyeket ontottak, amikor teherré lett lelkiismeretükön a bűn és áradó volt szivükben az öröm és békesség, amit az evangélium hozott, mikor Krisztus vére nekik is kegyelmet és bocsánatot hirdetett minden bűnre.

S most mégis újra a világban! Péter szava jut eszembe: ,,Az eb visszatért a saját okádására". (II. Pét. 2 :22.) Mint amikor a kutya a maga okádását eszi, olyan az az ember, aki egykor elhagyta a világ hazug örömeit és újra visszatér oda. Egyszer már megkóstolta az élet kenyerét s most újra a régelhagyott bűnökkel mérgezi lelkét. — Ugyancsak erre mondta Péter: ,,A megmosódott disznó visszatér a sárnak fertőjébe". A Krisztus vérében megtisztult lélek visszazuhant a bűnnek a szennyébe és megmaradt abban.

4. A negyedik lépés már magától jön. A tagadás elkerülhetetlen. — Akad valaki, aki csodálkozik, hogy hívő ember hírében állót ilyen helyeken talál. Meg is kérdezi egyenesen: „Nemde, te is a Názáreti Jézussal voltál?" Máskor templomba, bibliaórákra jártál, mit keresel most itt? És akkor a visszaesett lélek szégyenli magát. Még a múltját is szégyenli. Péter még azt is letagadta, hogy ismerte Jézust. Amikor nem megy élelre-halálra a dolog, annyit beismerünk, hogy vala- m'kor foglalkoztattak lelki kérdések, érdekelt a vallás, a bibliára is kíváncsi voltam, de hívő soha ‘nem voltam, Krisztushoz nekem soha semmi közöm nem volt.

... Az örökkévalóság sötétjében magános lelket látok. Zárt kapu előtt áll és zörget. És kiált. Sírva kiált: „Uram, nyisd meg nékem!" Válasz nem jön. Csak a sötétség leikeinek gúnyos hahotája hangzik távolról. És éjtszaka van. Az örökkévalóság hosszú éjtszakája. Az utolsó erőfeszítéstől még megzörren a kapu. Sír a kétségbeesett kiáltás: „Uram, bocsáss be!" S ekkor hangzik a válasz: „Én nem ismerlek téged. Vigyétek a külső sötétségre!" — S a kétségbeesésbe zuhant lelket viszik a sötétség angyalai oda, ahol a bűnt és a Sátánt szolgálják — örökké.

Nem rád vár-e ez a sors, aki valamikor az Úrnak fogadtál hűséget, közelségének boldog örömét tapasztaltad, de már csak távol kullogsz a nyomában?! Testvéri közösségtől elszakadtál, szíved meghidegült s a világ széles útján fogadkozol, hogy sohasem voltál a Krisztusé?! — „Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt“ (Mt. 10 :33) — mondta ö, akit most szégyelsz Uradnak vallani.

Pétert Jézusnak a tekin'.ete állította meg ezen a sikamlós úton. „Hátrafordulván az Úr, tekintett Péterre.'*

(Lk. 22:61.) Az a tekintet tele volt szelídséggel, részvéttel, szeretettel,. de ugyanakkor feddéssel és férfias parancsoló erővel. Ügyannyira, hogy Péter egyszerre kezdett emlékezni... ,

ÉLŐ VlZ 3