Élő Víz, 1943
1943-július / 4. szám
ÉLŐ VÍZ EVANGELIZÁCIÓ A hitrejutás útja Ap. csel. 8:26—40. IV. Az érthetetlen kereszt. A szerecsen főember Ezsaiás próféta 53. fejezeténéi akadt meg a bibliaolvasásban. Ez a fejezet Isten Bárányáról szól, aki a Golgotán bűneinkért szenvedett és meghalt. Eljutott tehát a keresztig. Itt azonban megáll. Szeme meglátja a betűket, Filep még hallja is, amint fennhangon olvassa, de az olvasásból is rögtön nyilvánvaló, hogy nem érti a kereszt titkát. Itt van — a golgotái keresztnél — a hitrejutás útjának a fordulópontja. Ennek a kikerülésével nem lehet igaz hitre jutni, pedig nemcsak az óember, hanem a „vallásos" ember is szeretné kikerülni a keresztet. A szerecsen főember is „vallásos" ember. Komolyan, búzgón, áldozatosan keresi Istent. Isten is csodálatosan keresi őt. Megelégszik Isten igéjével s ha nem érti, akkor is olvassa,... de a kereszttel nem tud mit kezdeni. A keresztről való beszéd ma is bolondság és botránykő az embernek. (I. Kor. 1:18—23). Azt mindenki hajlandó elfogadni, hogy az, ami nagypénteken a kereszten történt, a világ legnagyobb tragédiája, eszmékért elszenvedett hős vértanúhalál, de hogy a kereszten Isten Báránya váltságot szerez a világ bűneiért, ezt a természeti ember nem hajlandó befogadni. A kereszt az ember számára mindenkép észszerű tlen A gondolkodó emberi elme számára jogi lehetetlenség az a helyettes elégtétel, amely a kereszten történik akkor, amikor Isten egyszülött Fiában önmagára veszi a világ minden bűnét, hogy elszenvedje érettünk és helyettünk annak minden büntetését. Már maga a helyettesítés is jogi lehetetlenség. Aki más helyett akarja leülni a büntetést, megbüntetik érte s a bűnös sem mentesül büntetésétől. A birónak és az elitéltnek az a személycseréje pedig, amely a kereszten áll előttünk, az emberi értelem előtt naiv romantikának látszik. A gondolkodó emberi elme számára erkölcsi lehetetlenség is az, ami a kereszten történik. A bűnösért ártatlan szenved ott. Az ilyen eset mindig felháborítja az ember igazságérzetét. Ügy érezzük, hogy az osztó igazság a társadalom fundamentuma és ez azt kívánja, hogy mindenki a maga bűneiért lakoljon s ártatlanul senki se szenvedjen. A kereszt az ember számára mindenkép megalázó. Ezért sem kell az embernek. A kereszt kegyelmet hirdet, az ember pedig, jogot akar és nem kegyelmet. A kegyelemre utaltság elismerése ugyanis megalázó. Amint a mindennapi életben jogot és nem jóindulatot akar az ember a maga számára biztosítani, épp úgy viselkedik az üdvösség kérdésében is. Nem kegyelemből akar a mennybe jutni, hanem a maga erejéből. A legnagyobb erőfeszítésekre is hajlandó azért. Építi újra meg újra az ószövetség bábel-tornyát, . hogy az égbe feljuthasson. Alulról akarja meghódítani a mennyet s nem akar belenyugodni abba, hogy a mennyei Jeruzsálem felülről száll alá. Nem tud belenyugodni abba, hogy erre a kérdésre: „Kicsoda üdvözülhet hát?" Jézus így felel: „Embereknél ez lehetetlen.“ (Máté 19:25—26). Hiába mondják néki, hogy a földről az égbe nem vezet út, csak az égből vezet le a földre, nem tud ebbe a megalázó ténybe belenyugodni. Ezért hajlandó az ember nagy lelkesedéssel csatlakozni minden olyan valláshoz, amely a kereszt kikerülésével akarja megoldani a bűn kérdését. Hajlandó arra, hogy a bűnt jóvá- tegye, vagy levezekelje, de hogy a kegyelmet elfogadja, arra nehezen fanyalodik reá. Pedig itt van a keresztyénség lényege. Ezért egyedülálló a keresztyén- ség. Ezért nem fejlődési foka, vagy akár csúcsteljesítménye a keresztyénség a különböző emberalkotta vallásoknak, hanem emberi elme által ki nem található kijelentés. De idegenkedik az ember a kereszttől azért is, mert a kereszt irtóztató. Megmutatja a bűnt a maga teljes szörnyűségében. Lukács 23:26—31-ig van megírva az, hogy a jeru- zsálemi nőkre milyen hatást tett a Krisztus keresztje. A női szívek nem bírták könny nélkül nézni a fájdalmak útján keresztje alatt roskadozó s talán többüknek ismeretlen, vérverítékes embert. Jézus hozzájuk fordulván, így szól: „Ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok és a ti magzataitokon. Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz Ián?" Ez az esemény* elénk állítja a nagy kérdést: Milyen nagynak kell lennie az ember bűnének, ha az ártatlannak helyettes elégtételképen ennyit kell szenvedni! Nem nézhetem ezt a kérdést csupán egyetemes emberi szempontból úgy, mintha az emberi bűnök nagy hegyében csupán csak egy kicsiny rög lenne az én bűnöm. Krisztus az egész emberiségért szenvedett ugyan, de szenvedésére minden egyes embernek úgy kell tekintenie, mint amely egészen és kizárólagosan az ő bűneiért történt. Amikor pedig így az okozatból visszakövetkeztetek az okra, Krisztus szenvedéséről a magam bűnére, nem elég, ha a nagypénteki eseményre gondolok csupán. Krisztusnak egész élete szenvedés volt. Lejön a mennyből, ahol mindenki szereti őt, a földre, ahol mindenki gyűlöli. A barmok összébb húzódnak, hogy helye legyen a világ Megváltójának, de az emberek nem hajlandók összébbhúzódni érette. Még bölcsőt sem adnak neki s ágyat sem a vajúdó anyának. Kell-e ennél proletárabb születés? Kint a bethlehemi mezőn megnyílik ugyan az ég és angyalok serege zeng éneket, de bent az istállóban teljes pioletár-sorsban barmok lehelletétől melegítve fekszik a szalmán Krisztus. Még értelmesen szét sem tud nézni a világban, máris menekülnie kell, mert gyilkos haraggal keresik. Otthontalan, hazátlan. Az Övéi közé jön, de az övéi nem fogadják be. Lejön a világra, hogy megváltsa azt s világmegváltó szolgálat .helyett kenyeret kell keresnie a családnak. József ugyanis valószínűleg korán elhal, hiszen később az evangéliumok nem emlékeznek meg róla s így Jézusnak keli a családfő szolgálatát vállalnia. Aki ÉLŐ VÍZ /
