Élő Víz, 1943
1943-április / 1. szám
akit bűnével megsértett, nem a szent Istent, hanem a Gondviselőt, aki őt mindennel ellátja s könnyűvé teszi számára az életet. Keresi azt az Istent, aki neki szolgál, de nem kell neki az az Isten, aki tőle vár szolgálatot. Keresi azt az Istent, akinek ő parancsolhat, de nem kell neki az az Isten, aki az embernek osztogat parancsokat. Ez az emberformálta Isten tehetetlen a bűnnel szemben. Tud adni romantikus ellágyulásokat és naiv vigasztalást, ha fáj az élet és üresnek érzi magát az ember, de nincs ereje ahhoz, hogy megszabadítson a gonoszságaimtól. * * * A szerecsen pénzügyminiszter kereste az Istent, de nem találta meg. Tulajdonképen jó helyen kereste éo mégsem találta. Ez a tragédiája mindazoknak, akik a bűn problémájának megkerülésével akarják megtalálni Istent. ELŐADÁSOK Meg kell azonban őszintén mondanunk azt is, hogy Isten emberi oldalról egyáltalában sohasem található meg. Elrejtett az Isten. Ember soha meg nem találhatja. Ahogy van szinvakság, úgy van Istenvakság is. A bűn megvakííotta az embert Isten meglátása szempontjából. E földről a mennybe, Istenhez, nem vezet út. Milyen borzasztó keresni valamit és nem találni! Még borzasztóbb valakit keresni és nem találni! Ezerszer borzasztóbb keresni Istent és nem találni meg. És mégse essünk kétségbe, ha hiába keressük Istent! Isién megtalálásához az út a kétségbeesésen keresztül vezet. Az istenkeresésben tanácstalanul vergődő, kétségbeesett emberhez két üzenetet küld Isten: Ne hagyjátok abba a keresést, ,,mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből" (Fii. 2:13). És: „Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzálok" (Jakab 4:8). Sok az aratnivaló ... Ha csak felületesen futtatjuk is végig a szemünket, a világon, már megállapíthatjuk, hogy valóban sok. Kétezer millió lakosa van a földnek s ebből csak 650 millió a keresztyén. Sőt ennyi se, hiszen az utolsó negyedszázadban rohamosan apadt le az orosz keresz- tyénség száma. Száz millió felé is járhat már a veszteség. A misszió nem építhetett annyit, mint ameny- nyit az istentelenség csak orosz földön rombolt. Pedig másutt is hatott. Milliók tömege nem részesült ke- resztségben, vagy ha eleinte kereszteltek is, nem hallotta soha az evangéliumot, s így az aratnivaló nem fogyott, hanem növekedett a világon. Az aratásról mondott igét Urunkból annak a sokaságnak a látása váltotta .ki, amely testileg-lelkileg elgyötörve, szétszórva nyomorgott, mint pásztor nélküli juhok. De népek és emberek nem még elgyötörtebbek és szétszór- tabbak-e ma? Ha a világon végigfutó szemünk megáll egy kicsit és mélyebbre néz, úgy, mint a kutató fényszóró a harctéren, akkor látjuk csak meg igazán, hogy milyen sok az aratnivaló. Megváltónk Isten népére, az igazi egyházra tekintve mondta, hogy az aratnivaló sok! Nem külmisszióról, hanem belmisszióról beszél ez az ige! Ma: a keresztyénség misszionálásáról! — A mostani világháború előtt láttam egy különös statisztikát. Lelki statisztikának lehetne nevezni. Szemléltető rajz is volt róla. Kilencven milliméter magas mező, melynek az alsó, 36 mm magas része fekete volt, fölötte 24 mm szürke, majd 29 mm halványszürke, s legfelül félmilliméternél alig szélesebb kis piros csík. Érdemes lerajzolni magunknak. A fekete: 800 millió olyan lélek, amely sohase hallotta az evangéliumot. A szürke: 533 millió olyan pogány, akiknek már hirdettetett a ke- iésztről való beszéd. A halványszürke: 637 millió név- leg — keresztyén. A piros: 13 millió élő keresztyén. Télelmetes kép! A világ lakosságából alig több, mint 1' 2°/o az, amely üdvöziil s a keresztyénségből is mindössze csak 2 % ípersze igen tökéletlen emberi becslés szerint), El lehetünk rá készülve, hogy minden 100 keresztyénből mindössze 2 fog üdvözíilni, 98 pedig el- kárhozik. (Gondoljunk háborúra, vagy ragályra, amelyben minden millióból 980.000 ember elpusztul!) 650 millió keresztyénből 637 millió nem más, mint „aratnivaló", mint mentésre szoruló missziói mező. Valóban, megdöbbentően sok az aratnivaló! És igen félő, hogy akinek nem ég a szíve mentő szeretettel ezért az arat nivalóért és nem ez a mozgató rúgója az egész életének, az maga is a kárhozat állapotában lévő, aratnivaló mezőhöz tartozik. S itt többről van szó, mint arrói, hogy mindennapién — torz értelemben „az egyházért" égjünk. Csak azért, hogy megtartsunk evangélikusnak, vagy evangélikussá tegyünk más embereket. Ez lehet „öntudatos", sőt „bigott" keresztyénség, anélkül, hogy élő és lélekmentő lenne. Talán éppen az ellenkezője ennek. Máté 23:15! Valamit pedig még ezenfelül is meg kell gondolnunk. A gabona nem mindig „aratnivaló", bármennyire hatalmas kiterjedésű is a mező. Csak az érés idején az. Vessünk ehhez egy pillantást a természet világára. Munka mindig van a mezőn. Sok mindennek kell történni a földdel és a maggal, amíg megérik a búza. Szántás, vetés, tavaszi boronálás, májusi eső, júniusi napfény után következik csak az aratás. — Így van ez Isten országában is. A hűséges lelki munka is sokszor csak porhanyítás, vetés, gondozás, — de még nem aratás. Mindenesetre: a föld kerekségén valahol mindig van aratás. Amikor az egyik világrészen a vetés folyik, a föld másik oldalán aratnak. Ha ugyan el nem pusztul a vetés. Így van ez Isten országában is. Az Ür hol ezen, hol azon a részén a világnak ad ébredést, aratást. Végül pedig: igen különböző lehet a termés. Néha Ínségesen szűk, néha csodálatosan bőséges. Ez is igv van Isten országában is. Bő termés idején „sok az aratnivaló" igazán. A magyar mezőkön régen volt számbavehető termés és aratás. A reformáció volt az utolsó nagy aratási idő. Nem úgy, mint 'más európai országokban, amelyekben azóta többször is adatott nagy ébredés, nagy aratás. Nálunk oly rég nem volt, hogy már szinte nem is tudtuk, hogy lelki élet is van a világon. Csak „vallásos" életet ismertünk. Ma azonban egyre jobban fel kell figyelnünk. Mintha nekünk mondaná az Ür: „Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra." — Kárpátalja visz-
