Élő Víz, 1943
1943-április / 1. szám
f ff / ELŐ VIZ EVANGÉUZÁCIÓ A hitrejutás útja* Ap. Csel. 8:26—40. I. Az Istent kereső ember. Kantiakénak a szerecsenek királyasszonyának komornyikjáról szól ez a történet. Hatalmas ember, hiszen a királyasszony egész kincstárának felügyelője. Ha ma élne, pénzügyminiszternek neveznék. Gazdag is, máskülönben nem utazhatott volna Szerecsenország- ból Jeruzsálembe csak azért, hogy a templomba mehessen. És okos ember is. Tud olvasni. Előkelő urak még a középkorban is sokszor Írattak íródeákkal, mert maguk csak a nevüket tudták aláírni. Mindezeken felül vallásos ember is, máskülönben nem ment volna a templomba imádkozni Jeruzsálembe. Ha valakinek közülünk ilyen értékei lennének, azt mondanánk rá, hogy milyen boldog ez az ember! Sze- recsenország pénzügyminisztere mégis boldogtalan. Azért megy Jeruzsálembe, mert valamit keres. Aki kérés, annak hiányérzete van. Akinek hiányérzete van. az boldogtalan. Ez a hiányérzet hajtja őt Jeruzsálembe. Nem kirándulni megy. Mi lehet Jeruzsálemben, ami otthon nincs meg neki? Az a körülmény, hogy a templomba megy, azt matatja, hogv azt gondolja: ott lehet az a valami, ami hiányzik neki. Ott kell lennie annak a plusznak, aminek megtalálását otthon nem remélheti. A szerecsen főembernek Isten hiányzik. Istenei vannak néki, de Istene nincsen. Bálványa van, nem is egy de érzi, hogy azok közül egyik sem az igazi Isten. Ezért keresi az igazit. Az a meggyőződése, hogy Isten életszükséglet. Nélküle nem tud az ember megélni. Nyugtalan a szívünk, míg csak meg nem nyugszik őbenne. Hiányérzetünk nekünk is van. Lehet, hogy magam sem tudom, mi az. ami hiányzik, csak érzem, hogy valakinek kellene lennem, másnak, mint most. Ez a nyugtalanító hiányérzet olykor szórakozásba kerget, olykor bűnbe, máskor ..szent" cselekedetekbe, zárán- dcklásba. Tudod, mi hiányzik, miért ez a nyugtalanság, ez a konferenciáról-konfer-'nc’ára hajtó vándorös/tön? Istenem nincsen! Ez a baj igazi oka, akármi mást fogalmazok is meg ok gyanánt. Amós 5:4-ben igy szól az Ür Isten: „Engem keressetek és éltek!" Életkielégülés tehát csak Istennél van. Lehet jó az életem villanykörtéje, mégis minden sötétség az életemben, mert a békességnek, a fénynek, a nyugalomnak, a harmóniának középpontjával, az élő Istennel megszakadt az összeköttetésem. Nincsen Istenem. Isten van, csak ez az Isten nem az enyém. Rajtam pedig csak az én Istenem segíthet. Tudom, hogy hiányérzetemre van kielégülés, csak nincsen a birtokomban. * • • Hát miért nem az enyém? Azért, mart eldobtam * Az 1942. augusztusi gyer.esdiási férfi-evangéli- 2áció előadásai. magamtól. A bűneim miatt nem az enyém. Ezt nem látja a szerecsen főember. Elindul Istent keresni, de azt hiszi, hogy a földrajzi helyet kell megcserélnie, s nem tudja, hogy a szívét kellene kicserélnie. Csak hiányérzete van, de kettőségérzete még nincsen. Még nem látja, hogy rabja a bűnnek. Ma is sokan és sokszor próbálják Istent úgy megtalálni, hogy kikerülik a bűn kérdését. Keresik Istent az embermentes természetben, a díszharmóniamentes szépben, gyönyörű tájakban, festményekben, szobrokban, zenében, költészetben, múzeumokban. Nem kétséges, hogy mindezek tudnak szerezni bizonyos lelki emelkedettséget, csakhogy akik így keresik hiányérzetük kielégülését, azok bódítószerrel akarják gyógyítani a bajt, bódítószer pedig csak ideig-óráig való enyhü lést hozhat, ellenben gyógyulást nem. Istent a bűn tudat kikerülésével nem lehet megtalálni. Sokan vannak, akik sejtenek valamit ebből az igazságból s ezért a jócselekedetekben keresik Is'ent. Azt gondolják, hogy az ennek a belső, nyugtalanító hiányérzetnek az oka,‘ hogy nem elég „jók" s ezért elindulnak az áldozatos szeretetszolgálat útján. Tiszteletreméltó és sokakat megszégyenítő, amit felmutatnak. Tényleg boldoggá is teszi őket, ha mást boldogíthatnak. A hálakönnvek csillogásától mintha kiteljesednék az életük. De azután egyszer csak elkezd hűlai a szívük. Csalódnak azokban, akikkel jót tesznek, azokban is, akiktől jót várnak s végül önmagukban is. Megismerik a rászorultakban az irgalmasság élősdi- ieit, a jobbmódúakban a kőszívű ember fiait, önmagukban a jószívűségében tetszelgő hiú embert, vagy a mechanizmussá hűlt szociális gépet. Erre oly keserű lesz a szájuk íze, hogy megútálják az egész életet s zordan visszavonulnak forogva a csalódás keserű levében s panaszolgatva állandóan: Minden hiábavalóság. Bizony nem lehet Istent a bűntudat kikerülésével megtalálni. Sokan vannak, akik mélyebbre szállnak s erkölcsi síkon keresik életük kiteljesedését. Hősi elszántsággal rántják ki akaratuk kardját bűn°ik ellen. Megpróbálnak erős elhatározással szakítani mindennel, ami ellen erkölcsi érzékük tiltakozik. Fogad ilmakkal, esküvések kel erósítgetik gyenge akaratukat, majd megpróbálnak apránkint leszokni a bűnről. Aztán örök búcsúzkodással mindig holnapra halasztják az új élet kezdetét. Végül elkeseredetten látják be, hogy a pokol felé ve zetö út az önerejében bízó ember jószándékával van kikövezve. Jól látják, hogy a bűn kikerülésével nem lehet Istent megtalálni, szembe is néznek a bűn kérdésével, de megoldani nem tudják. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ezek után sok olyan ember is akad, aki az emberben élő őshiány- érzés kielégülését a vallásos és egyházi életben keresi. Érzi, hogy kiszakadt az Édenböl s ez az, ami hiányzik neki. Botorkálva megindul az élet kapuja felé. Keresi az elhagyott Istent, de nem azt, aki ellen fellázadt, ÉLŐ VÍZ /
