Élő Egyház, 1972 (7. évfolyam, 19-20. szám)
1972 / 19. szám
DIÓSZEGÍIY TIBOR : AZ IGE FÉNYÉNÉL NAPJAINKBAN. j>l y~ y~ y. y. y* y~ y. y„ y. y. "Mert ha közületek valaki tornyot akar'építeni, nemde leül először, kiszámítja a költséget, hogy van-e, amivel elvégezze? Hogy miután alapot vetett, de bevégezni nem bírja, csúfolni ne kezdje öt senki, aki látja, és azt ne mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem birta véghezvinni." (Lukács evangéliuma 11:28-30 Minden ember életében a foglalkozás megkezdése jelenti a toronyépítés nagy munkáját. Hogy milyen fontos ez. a munka mindnyájunk életében, mi sem mutatja jobban mint anyanyelvűnknek ezzel kapcsolatos kifejezése, mely a foglalkozást hivatásnak is név zi. Mert ez a hivatás a régi időkben, mindenekelőtt a középkorban elhivatottságot is jel tett. Az egyén hivatástudatát munkája iránt, a céh iránt, melyhez tartozott és nem utols sorban Isten iránt, aki a tehetséget és rátermettséget a foglalkozáshoz adja. Az alapot a toronyépítéshez részben az iskolától, részben a szülői háztól kaptuk, s e kettőnek tagadhatatlanul döntő érdeme volt abban, hogy életünk tornya szilán alapokon állott-e, dacolni tudott-e az évek és évtizedek viharával, avagy idő előtt derékba tört, mielőtt még egyáltalán megkondulhatott volna tornyában a délidöt jelző harang. Minden ember büszke arra a toronyra, amelyet épített, fiatalságától a nyugdíjas kor eléréséig. Mert ez a torony jelenti a biztonságot, magának, családjának és sokszor környezetének is. Minden szülő leghöbb vágya volt, hogy minél szilárdabb alapokat hagyhasson gyermekeire, ha csengő arannyal, vagy egyéb vagyonnal nem is rendelkezett. Napjainkban, - sajnos, - nem tulajdonítanak már ekkora jelentőséget ennek a toronynak, a foglalkozásnak. A legtöbb szülőt és gyermeket hajtja a vágy a minél elöbt pénzkeresés után. Minden alap nélkül, a fövényre rádobálnak egy tessék-lássék sáncot és. biztonságban érzik magukat életük végéig. Hiszen ragyog az égen a nap. Dúl a foglalkos tatottság, ahogy itt mondják a "Vollbeschäftigung", s hogy tél is jöhet, jégeső is jöhet, azzal senki sem törődik szívesen. A csak a mának élés gondtalansága és gondatlansága elképesztő méreteket öltött korunkban, s ezzel lépést tart a felelőtlenség rákfenéje is, mely úgy a családot, mint a közösséget, egyformán fenyegeti. így nem csodálkozhatunk azor sem, ha a foglalkozás második képletét, jelentését, - a hivatást - egyre gyérülÖ kifejezésként használjuk illetve látjuk viszont szóhasználatunkban. A hivatás, az elhivatottság lelkiismeretbeli kérdése lasSan-lassan ismeretlen fogalommá válik. Ám nemcsak olyan foglalkozási ágakban, ahol az elhivatottság, a hivatás tudata az első pillanatban nem tűnik olyan elengedhetetlen fontosságúnak, hanem azokban a foglalkozási ágakban is, ahol a hivatástudat fogalma és méginkább annak gyakorlása egyenesen nélkülözhetetlen. Gondolok itt elsősorban az orvosi, ügyvédi, birói,papi és hasonló hivatásokra, amelyeknél az ember, az élő, húsból és vérből való, érző ember All a "tevékenység", éppen a "hivatás középpontjában, anélkül, hogy tiltakozni tudna az ellen, hogy számokká- degradálják, "ügyekké" semlegesítik őket. Egyre nagyobb mértékben válnak ezekben a foglalkozási ágakba is azok művelői futószalagon dolgozó szellemi munkásokká, pénzkeresőkké, akik minél előbb meggazdagodásra, anyagi biztonságra és a mindenkori foglalkozásukkal járó karrierre törekednek.. Lehet, hogy csodálkozunk azon, hogy tele vannak az újságok halálesetekkel, mert a beteg nem kapott kórházi ágyat, nem kapott idejében orvost, mert hétvége volt, vagy 15-20 évet ülnek emberek a börtönben ártatlanul, mert sem a birák, sem az ügyész, se senki más nem vette magának azt a fáradtságot, hogy az ember érdekében egy lépés sei is többet tegyen, mint amit a perrendtartás bizonyos aktaszámok 'esetében előír ! Ma nem az a veszély fenyegeti az embert, hogy elkezdi az építést, de nem birja befejezni, mint ez a fenti igében áll, hanem a fő veszély abban rejlik, hogy sok esetben kezdet nem is létezik, verejtékes fáradozás, előkészítés nincs is, hanem a jobb kapcsolatok, a szebb beszélnitudás, és az erősebb könyökhasználat dönt a tornyok magassága felett.
