Élő Egyház, 1972 (7. évfolyam, 19-20. szám)
1972 / 19. szám
Mohácsy Endre, volt ginn.tanár, később lelkipásztor Ausztriában, Bécsben elhunyt. Az .Élő Egyház hasábjain "Europeus" néven SZÉP HALÁL:(Mohácsy Endrétől) közöltük Írásait.- A Szép halált felesége -emlékezetére irta a közelmúlt esztendőkben. Meghalt, s úgy, hogy nem vette észre szinte senki sem. Mig élt, sokat imádkozott. - Ezt meg éppen nem vette észre senki emberfia. Fersze, nem azért vonult félre "szive belső szobájába", mintha menekedni akart volna az emberek elöl, vagy nem szerette volna az: embereket. - Nem. - De azért, mert ilyen volt a szive. 1stenhez-szólás át legféltettebb lélek-kincsének tartva legmélyebbre rejtette el. Sokat járt a temetőbe. De nem szomorkodni járt oda. Sokat iárt a katolikus templom csillogó csenjébé. Súlyos aszthmája volt, ez folyton köhögtette; de ott, ha üres volt a templom, nem zavarta az Istent-tisztelö embereket. - Mert az emberek amúgy is idegesek s mind idegesebbek.lesznek. - S ö szerette az embereket. De erről nem beszélt soha; csak mosolygott s mindig vidám volt irántuk, Ezért az emberek nem is tudták azt, hogy milyen-nagyon beteg. Mert nagyon beteg volt s mindig betegebb lett. Pillanatokra mind többször megállt a szive, mint fáradt, kopott tengelyű, öreg ingaóra, ha csöndesen s hirtelen megáll... Csak éppen annyira, hogy finoman remegő ujjak halk mozdulásra rezditik. S Isten mozdító újjai olyankor újra meglengették a. szivét, örömösen akadozó halk ketyegésre. -Mindezt csak az orvosok tudták, - s hallgattak fejcsóválva. Mert a tudomány • mindig is hallgat ott, ahol megáll a tudomány. S ö csak mosolygott s járta tovább a templomot s a temetőt. S az emberek éltek ebből a mosolygós, szép békességből, mert hä közelebb léptek, maguk is ilyen derűs, békés emberekké lettek. Ez nem volt csoda, hiszen templomból, temetőből csak békesség árad. Persze, szivbéli templomozásból, s imádságos temetőjárásból. - S az emberek nem is tudták azt, hogy tőle kapják a békességet. - Mert nem is tőle kapták,... persze.... Aztán - meghalt. - Úgy, ahogy élt. - Szépen. -A reggeli tejet hozta nekem s ahogy visszament a maga szobájába, lefeküdt s már nem is tudott többé magáról. - Csak mosolya maradt az arcán s a békessége. Kórházba vitték, ahogy "elő van Írva". - A folyosóra tették hordágyon, ahogy ez is "elő van Írva", ha foglalt a műtő. Az ápolónő meginjekciózta, mert ez is "elő van Írva". - A.szive meg-megrezdült még, a megállás szép pillanata előtt. -Aztán a pince-terembe vitték, mert ez is "elő van.Írva". - Az emberek úgysem szeretik látni a haldoklót. - Mintha ez is "elő lenne Írva". - Nem kívánkoznak borzadni. -Menekülnek. - S jó az, hogy nem tudják, hogy menekülnek..... ö hosszú-hosszú esztendőkön át csak a halálára készült. Ezért is szerette olyan tiszta örömmel az embereket, nem azért, mert beteg volt!- Nem kérdezte senkitől, hogy . minek szabad, minek kell, minek illik örülni. - wem volt szüksége rá, mert a templomban, s a temető-járásban tiszta örömre talált. .Élte azt, hogy erre nincsenek ... előírások. - Erre nincsenek.... Ezért volt olyan szép, mosolyos a halála. És olyan észrevétlen....-x- -x- -x- -x- -X- -XAz "Elő Egyház" olvasói és támogatói között Mohácsy Endrén kívül a közelmúltban több adakozónk eltávozott az élök'~sorából: Koppándy János Bregenzben,(Ausztria), az ottani magyar rcf.egyházi szolgálat hosszú időkön át működő világi vezetője, - Nyitray Lászlóné a svájci Schaffhausenben, Varga Rudolf és neje egyetlen leánygyermeke hús7 éves korában, Hamburgban, {'Németország,) Konkoly Thege Kálmán, volt Johannita-tag Hollandiában, Bolenann Géza édesanyja Genfben, dr.Toperczer Ferenc Solothurnban, Horváth" János,volt lausannei magyar egyesületi vezető Genfben. - Elvesztésüket sajnáljuk s Hozzátartozóiknak istenben való megnyugvást és vigasztalódást kívánunk.
