Élő Egyház, 1971 (6. évfolyam, 17-18. szám)
1971 / 17. szám
/:Europeus:Beethovenről,folytatás;- Milyen világ ez? -A müalkotóé, - a zseni világa. Mert a műalkotás'- árt ékábrázolat. A müalkotó szemében: a műalkotás - meglátás-élmény. -Az Isten-terentette végtelen értékrendszer egy-egy megnyilvánulásinak megragadása, annak totalitásában. - a müalkotó szelleme kipillant magának ebből az örökkévalóságból egy-egy nyilvinulatot, és ezt színben, hangban, betűben, formában megjeleníti, - dokumentálja. -Kinek? Minek?.., Mi célból?.... Elsörenden: önmagának. - Csakis magamagának ; a kifejezés kényszeréből, spontaneitásból. - Az igazi iró, költő, festő, zeneművész: vagyis a műalkoté esetében igy van ez ma is. Nem lehet befolyásolni abban: mit kell látnia, de a formában, megjelenítésben, kifejezési módban sem. Akkor is benső törvénye szerint ir , alkot, él, ha egész emberfalkák útjába állanak is. - Ha benső énje parancsa teljesen lehetetlenül, akkor - az igazi alkotó-művész hallgat. -/de ő Beethovent is az Erő dobta folyton, előre. Szerzeményei bár sorra megbuktak, folyton alkotott. - Megzendül benne egy-egy hangcsoport, -s vele a szellem rásugárzása megy végbe a lélek hurzatára, s készen az alkotás. -A társadalmi hatások, behatások, az életkörülmény, erők, csoportok behatása, - a siker, az érvényesülés, vagy nem-érvényesülés - serkenthetik, vagy gátolhatják ugyan egy-egy műalkotás létrejöttét, de ezek csak másodlagos tényezők, mert nem hozhatják létre is azt. - Miért is? -Azért, mert az az érték, amelyet a müalkotó a lélek-élményében kilátott, vagy felfedezett, mint a társadalom által, meg-nem látottat, - ki-nem fejezettet, vagy eladdig egészen ismeretlent - ez az érték az ember élményvilágával szemben : tárgy, mégpedig tőle, s elismeréseitől, vagy felismeréseitől független, abszolút értek. Vagyis: nem azért'szép, igaz, jó valamely ábrázolás, mert azt a társadalomban ilyennek ismerjük fel, de azért ismertük fel ilyennek, mert önmagában, - függetlenül felismeréseinktől - igaz, szép, jó! Ezért hát nem igaz az, hogy például a zene:"érzések kifejezése", s azt is csak "érezni keli, s lehet", mert ennél sokkal-sokkal több. Hatása ugyanis: totális, valóságos élmény, a szó legteljesebb értelmében. Az átélt, vagy az újra-élt zene,(de a vers, a szobor, a kép is!) az egyesnek lelkiségét a maga teljességében ragadja meg; sőt átváltoztatja, magáhozemeli. Gondolatainak irányát, érzéseinek összességét, szenvedélyeit, akarásait magához formálja. Ha úgytetszik: betölti. A forma: S ha van a müalkotó "nagyságának" valaminö mértéke, akkor az nem lehet más, mint az, hogy az igazán "nagy": önmaga alkotói szellemiségéből, s azzal teremti meg élménykifejezésének formáit is. (Jehát nemcsak új-és-új értékarculatot fedezett fel, de egyszersmind a kiábrázolisnak formáit is; mégpedig szükségképpen, belső kényszerből. Innen van a műalkotó szellemének olykor gigászi küzdelme a formateremtéssel. A müalkotói nagyságnak talán egyetlen biztos ismérve az lehet, hogy a müalkotó külön világot teremt önmagának: a maga élményvilágának sajátos kifejezéseit és ábrázolatait.- 7 -
