Élő Egyház, 1971 (6. évfolyam, 17-18. szám)

1971 / 17. szám

- 8 -Ezért a Beethoven-i műalkotás sem lehetne: igazi "mű-alkotás" is, ha a kifejezés formája is nem lenne egyidejű az álményi kifejezéssel.

Ez a hatalmas lélek folytonosan küzd a maga alkotó szellemével. Roppant ereje, titáni felviharzásai, mélybezuhanásai a maga-teremtette formák korlátjaiban s fékezéseiben még nagyobb, mégteljesebb Erő kifejezéseiis. A zabolázott erő állandó feszültsége, duzzasztottsága, műalkotásának mindig is elevenen lüktető élete.

A zárt forma: bennsejében hullámzik, tornyosul, ellágyul, avagy kifinomul a szenvedélyek hullámán.

Ez a nagytávlatú ólmányi készség - ez a nagy-nagy és Öseredeti lelki megtárultság minduntalan átöleli nemcsak az emberiséget, de á létnek, - az egyetemes létnek végtelenül sokféle megnyilvánulásait is.

Ezért csillog, ragyog, örök-játékosan, végtelenbefutón, variáltan az örök-tiszta, derűs szállongás. - Keringözés az ég felé. - Nincs nyugtalansága. - Problémátlan, mintha véglegesen elszakadt volna az élettől, amely halállal terhes, - mély, nagy sebekkel, hasztalan sirámokkal, nagy-nagy vigasztalásokra-szorultsággal, valóságos mély lelki nyomorúságokkal, kisértö gonddal, nagy félelmekkel - és olykor véget-nemérő De Profundisokkal van tele.

Beethovennél azért lehetséges ez az új-meg-új felemelkedés, s ez azért oly magas, mert a szenvedés mélységeit is oly mélyen megjárta!.....

~/~ *>r “)(Halála:

"Mint egy elefánt szive",- mondja az orvos, amikor az állandó bélbántalmak, s végül is vese-zsugorodás elviszik, de még három napig dolgozik a sziv.

Vastag, tömpe ujjai voltak, a zongorához eleve alkalmatlanok.

Mégsem szerzeményeivel tartotta el magát, mert ezek sorra buktak, hanem zongorázással. - S persze, az akkori világ nagy "zenei centrumában" a szegénj^ek temetőjének tömegsirja várt rá. Már öten feküdtek benne s ö lett volna a hatodik. - És ekkor a halottasszobában egy olasz tenorista jelent meg.... s az olasz 'operatársulat temette el a nagy Meistrot. Fáklyákkal a kézben, németül énekelve vették körül a koporsóját. - a fiatal Grillparzer és Schubert volt jelen a közelben, akinek nemsokára szintén vége lett, szegénységben, nyomorban, alkoholban....

■is- -x- *

A hollandok nem dicsekedhetnek Beethovennel.

Sem a belgák, bár Antwerpenből származik a család. - be volt olasz, s valószínűen spanyol rokonsága is s német volt az anyja. - A gyerekek "Spaniol"-nak csúfolták. -Sorsa rendolésszerüen igazota azt, hogy esetében nincs "nemzeti büszkeség", nincs faji besorolás, de a lélek s a szellem győzelme - rútságon, betegségen, süketségen, közönség tele nségen. A leieké, mely felhágott a magasságokba kizengeni teremtettségünket, a szépséget s a Teremtő nagyságát.

Az egykori magyar zenei életnek mindig is nagy eseménye volt, amikor Beethovent Bartók Béla zongorázta. - Azt a belső erőt, a nagy-nagy feszültségekét, a felviharzásokat, amelyek Beethoven -vulkán-leikében még idillikusra lesimult állapotjában is ott éln°fealán senki sem tudta oly természetes őszinteséggel, s úgy élni, mint Bartók.

Az újabb nemzedékben Váczi Gyula, Német-Svájcban megtelepedett zongoraművész játsza sok sikerrel Beethovent} a 200 éves Beethoven-évfordulókor, már vagy negyven alkalommal. Nagy Ígéret ez, mert a beethoveni muzsikában az Isten-teremtette végtelen értékrendszer, s az öröklét ize zendül át lelkűnkön, örömből, spontaneitásból.

/Europeus:Beethovenről, folytatás/