Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)

1969-01-01 / 16. szám

MAGYAROK VILÁGPÓSTÁJA: “ 7 “

( A világmagyarság élete tükörcserépen.)

Hangok otthonról:( Megkérdeztem Tóth Gyula,Vajánból Amerikába vándorolt idősebb

testvérünket: adjon nehány cimet az Élő Egyház számára, ö - többek között-ideadta Nagy Ferenc, keszthelyi ny.lelkipásztor~cimét is. Levelet Írtam Nagy Ferenchez, Tóth Gyula köszöntésével, - ö versben válaszolt.)

Nyolcvan év fénye enyhén rám ragyog, Életem útját fedte avar.

Emlék-rádióm hárfa zenéje Álomban ringat, már nem zavar.

Rendre regél régen műit időkről Szivem csókolja vágy, remény. / Istent ölelő poharam kicsordul Nébó hegyének peremén.

..."Fiainkkal kapcsolatban, - bár elhoztuk őket Magyarországról, - meg szeretném említeni, hogy nem érzünk lelkiismeret furdolást, mert úgy érezzük, hogy többet használnak a magyar hírnévnek, ha idekint kiválnak a többiek közül, mint ha otthon el lennének nyomva és lehetőségeiktől meg lennének fosztva.

.

Azon voltunk, hogy megértessük velük, mi vezetett minket ehhez az • elhatározáshoz, és lélekben magyarok maradjanak. Nagyobbik fiunk egész egyetemista koráig osztályelsö volt és igy is érettségizett. Elvégzett öt év kultúrmérnökit és két év óta az egyik legnagyobb hídépítő vállalatnál dolgozik szorgalmasan. Sportokban is szépen szerepelt, már a következő évtől kezdve, hogy ideérkeztünk; különösen tennis zben remekelt. Sok bajnokságot nyert és már gyűjteményre való nyereménye van, amiről küldök egy fényképet. Kisebbik fiam is mindig az elsők között volt, s három év óta osztályelsö ö is. Kiváló matematikában, fizikában, kémiában; ügyes a sportban, s amire nagyon büszke vagyok, mindkettőt nagyon szereti mindenki, jó modoruk miatt.

Ezért nincs lelkiismereti furdolásom, hogy otthonról elhoztam őket. - Nagy vágyam az, hogy mindkettő magyar lányt vegyen majd feleségül és ebben reménykedem...." (M.M.-né.) - Részlet egy közérdekű baráti levélből. -~X_ ~/<r -X~ ■/C

Micsoda uraság ?

Ez kétséget nem hágy, ami velem esett. Elvették kertemet; Plántálnom, ültetnem Itt többé nem lehet.

Hát biz' én igy jártam, Ki mindig plántáltam, Megfosztva kertemtől, Sok fámtól, szőlőmtől.

"Micsoda uraság ?"

* -x- * -x- -x- -x/d.L. papnagyapa verse az egyik, elszakított

országrészből Nyugatra, Sanyika unokájához./

Ég veletek, fáim, Illatos virágim, Konyhakertészetem Szépen fejlődését Már nem szemlélhetem.

De nehéz idő is Ez az én számomra,

Most estem igazán,

Hej, most estem gondba.

Eltöprengek már most Eztán mit csinálok ? ölbe teszem kezem, Alszom, iszom, eszem.

X—X—XDe van egy reményem: Lesz kertem a Holdban, Vagy talán az Égben,

Ki tudná azt, hol van.

70OC

D.L.

"Szegre; ke£ü_it palást"

Az "Ámen"szót ajkam már elmondta; Elnyűtt palástom szegre került.

De hitem él, szivem szeret még, Borongó arcom fényre derül.

Naplementét elmerengve nézem, Fejem meghajtom, mint a kalász, Lelkem mélyéről tiszta forrásként buzogva tör fel hála, fohász...

Keszthely, 1968 nov.14., Nagy Ferenc.

Kanadai levél. - Miért nincs lelkifurdolásunk, mert otthonról eljöttünk?...