Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)

1969-01-01 / 16. szám

ISTEN-SZIGET. "TALPALATTNYI FÖLD"- 8 -„U,, R, JJ,A,U,, AGYBAN.

ÁZ Élő egyház egy régebbi számában foglalkoztunk az Uruguayi Magyar Ev. Református Egyház templomépitési tervével, munkálataival,

1968-december 8,án az épület templom-részlegét felszentelték.

Erről szól Kovács Pál, uruguayi lelkipásztornak kivonatosan közölt alábbi levele:

..."Sok munkával és sok problémával terhes esztendőnk volt.

Renováltuk, átalakítottuk, megnagyobbítottuk a gyülekezeti élet számára szerzett házunkat. Ez a szinte éjt nappallá tevő munka 11 hónapig tartott. Most már na6yjából készen vagyunk a belső és külső munkálatokkal, valamint a berendezéssel..

A Gyülekezeti Háznak van templom-részlege, vasárnapiiskola-helyisége, hivatal,., gyülekezeti összejövetelekre alkalmas szobák stb.

Idősek Otthona:

További nagy tervünk az Idősek Otthona építésének elkezdése, ha Isten is akarja és reménységünknek kedvez. Egy kettöezernégyszár. négyzetméteres szép telken négy kis lakóház építését tervezzük kát egységben* Idős gyülekezeti tagjaink között van ugyanis nehány házaspár. Ezeknek nincs hozzátartozójuk, de saját házuk van. Ha ezt az értéket behozzák gyülekezetünkbe azzal, hogy saját há.zukat eladják s a mi tágas, szép kertünkben építenek, igy ezzel maradandó alapítványt tennének a gyülekezet javára s az egyház szociális munkája biztosításának megvetnék az alapját. Dél-Amerikában magyar egyházi vonalon ilyesmi meg nincs, pedig egyre nagyobb szükség van rá,

Ennek tervét Délamerika-i vonatkozásban szeretném kiszélesittetni zsinatunkon.

Ha az Idősek Otthona megépülne, ezután következnék a parochia (papi lakás) megépítése, de ehhez persze, már újra pénz kell és itt van az akadály, hiszen a gyülekezeti ház kifizetéséből is hiányzik még az utolsó rószlet:3»800 dollár.

Ennek a gondja igen terhel még bennünket s 1969 májusáig össze kell szednünk a pénzt. Még nem tudjuk, hogy honnan. Csak azt tudjuk, hogy saját erőnk már igen kevés, de az Isten kegyelme nagy s abban bízunk.Jífcirégen Írtam a Református Világszövetséghez is Genfbe, hogy legalább a hátrale? í adósságunk kifizetésében találjon, valami módot arra, hogy segítsen, vagy segittessen valamelyik: gazdagabb tagegyháza utján.

Az Élő Egyház hasábjain közölt testvéri szód köszönöm széppen.

De mindabban, ami velünk történt,_s az, hogy még létezünk, s hogy templomunk lehetett, ón csak gyarló eszköze voltam az Úristennek, Mert ö akarta mindezt, ö cselekedett s arról meg vagyok győződve, hogy^üruguay-i magyar egyházunk az ö csodája. Sokszor ma sem tudjuk még: hogyan "lettünk", csak "lettünk", egyszerűen. A mi részünk ebben is csak a mi eleinktől tanult, ősi, evangéliumi hálaérzés, hogy használni tudott bennünket.

A Körleveledet szeretem.

Minden egyes száma nekem rámutatás és "helyjegy" oda és arra. ahol igazán helyünk van, s helyünk lehetne, magyar reformátusoknak, a nagyvilágban, ha mind tudnék, s meg is tennénk azt, amit tennünk kell. Csodálatos, mennyire látszik a szétesett,s most szervezett gyülekezeteinken az "első szeretet" hevülete s lázai Ebben védelem és támasz nekünk az északamerikai nagy magyar református tömegeink tudata, segítsége, élete. S megmozdulásaikból mégis, sokszor hiányolom az önmaguk harmonikus, ránk is kiterjedő élete céljának az öntudatát. Bárcsak ne rombolnék le éjjel azt, amit nappal épít a másik! Bárcsak a sokat hangoztatott magyar evangéliumi református jelleghez és jellemhez igazán méltó, szervezett egység lehetnénk, tudva, hogy Isten uraságának helyét készitgetjük a világban!

Templomunk felszentelését Daróczy Sándor USA-i lelkész^ a Bethlen-Otthon igazgatója végzi. Jönnek Braziliából s Argentínából is. mert Déiamerikai Ref* Szövetségünk zsinatát is itt tartjuk. Fontos, hogy egymással legyünk, - hogy megerősödjünk, mert csak igy van értelme munkánknak, s életünknek.

A genfi templom-terv fontos. Tlán fontosabb, mint bárhol másutt. Én is küldök rá most öt dollárt. - Az öt gyermek s mi, a szülök jól vagyunk. Szeretettel köszönt stb.:Kovács Pál,"