Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)

1969-09-01 / 17. szám

- 11 -A HYMNUS MINT IMÁDSÁG(A Hymnus megzenésítésének 125-ik évfordulója alkalmából,) Közli:EUR0PEUS.

Minden nép, vagy nemzet annyit ér, amennyi egyedit, különszerüt tud felmutatni lelki-szellemi életében, irodalmában, gondolkozásában, harcaiban, vagy "politikájában" s ezt az egyediséget a népek közös kincsévé teszip lélekben, gondolatban azokkal él s szellemi-lelki kincseikkel meggazdagitja önmagát^illetve azokat.

Mi a multszázadi magyar reformnemzedéket azért tartjuk ma is példamutató nagy nemzedéknek, mert Széchenyijében, Kossuthjában, Vörösmartyjával, Kemény Zsigmondjával, Arany Jánosával, Petőfijével stb.stb.stb. képes volt magábaélni az egész magyarság múltját, jelenét s az akkori egész nyugati kultúra értékeit, vívmányait. A menekült sorsban kettős tisztünk van: felmutatni hiteltérdemlően a magyarság sajátos, küldetésszeríl mivoltát, - és bebizonyítani, hogy mindig az egész emberi kultúra, - az összesek élete volt a mi nagyjaink viziója.

Ebből a "kettősségből" jött létre nálunk minden igazi, századokat túlélő érték. így született meg maga a Hymnusl

Kölcsey: a Hymnus szerzője, kisdiák korában az athéni Akropolist -az ógörög műveltséget jelképező "várat" - építgeti a debreceni kollégium udvarán homokból, mig társai a lapdát ütögetik. Ifjúkorában a római és görög klasszikusokat olvassa; msgtanul németül, franciául és eredetiben olvassa az egykorú nyugateurópai irodalmat. Ősi magyar család sarja, csekélyke birtokkal, de éppúgy,mint báró Eötvös Józsefet regényeiben, nem"osztályszemlélet"vezeti; Kölcsey az egész magyar nép fájdalmát, reménységét foglalja a Hymnusba s ezt "A magyar nép zivataros századaiból" alcimmel is kifejezi költeményében.

"Ó, ha ti csak egy szikrát, egyetlen egyet- kapnátok a lángból, mely keblemben ég!" - kiált fel, amikor szatmári-csekei magányából a multszázad-elei közéletbe lép. S amikor ebből elég hamar visszavonul s barátai azt kérdik tőle, hogy miből akar megélni csekélyke birtoka mellett, ezt felelte:" Hozzáteszem lelkem függetlenségét szegénységemhez!".....

Nem minden országban lehet énekelni a Hymnust. Sokan, sok ország ban "konvencióból" nem is akarják énekelni. A fiatal nemzedékben pláne sokan himnuszellenesek s nevelésük körülményeit ismerve, nem csodálkozhatunk rajta. De akik az egyed lelki függetlenségére érzékenyek, azok éneklik ma is imaképen, áhitattal, hacsak otthoni turistákként tévednek is be azokba a világon szétszórt magyar templomokba, ahol éneklik a Hymnust.

Feljegyezték azt is Kölcseyröl, hogy rossz szemét gyertyafény mellett rongálva, különösen a 17-ik századi szabad holland földre menekült Bayle francia tudós enciklopédikus szótárából szívta magába a praktikus bölcselet tudományát Bayle viszont az "Isten kegyelméből felkent","legkeresztényibb"stb.stb. csiszárok, "napkirályok" tetteinek a tapasztalatával hirdette, hogy a földi világban - Istenen kivül - megfellebbezhetetlen emberi tekintély nincsen. - Az ö eszménye ezért az egész nép. Hymnusa ezért nem király-himnusz, császár-himnusz, mint némely más népé. S az ő magyar népét azért nem teszi Hymnusában az összes mis népek felé,(über alles), mert a kálvinista költő Hymnusa mélységes bűntudatból fakad. Egy nép útja, mely "üldözöttként "bujt barlangjában s kard nyúlt feléj nép, amely "nem leié honát a hazában", ennek útja sejtelmes út s úgy vezet újra, meg újra Istenhez, hogy a Hozzátalilás a legmélyebb lelki kényszer - személyes és egyetemes én-átadás Istennek. -"Aki nem volt még magyar: nem tudja, mi a fájdalom" - irta Dsida Jenő. -Kölcsey tudta. -De a borúlátó Kölcspyben a lirikus, a reménységes Kölcsey is él, az ö "bájkörével", az "ideáljai bájhonával stb.stb.

Az "érdekességüket" fitogtatni szerető "hivök" szemérevetik a "megbünhödte már e nép" kifejezést, mint "teológiailag" tarthatatlant.

Nekik ajánlandó, hogy a költeményt olvassák végig: a záróakkordot is, hogy"Szánd meisten a magyart", kinek tenger a kinja. - A Hymnus: ima. Értelmes, alázatos, hivő, reménykedő magyarok imája. - Nem Istent leckéztető, pökhendi, számonkérö vers ez, de a magyar tudat, a magyar alázat s a magyar reménység legszebbik virágai