Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)

1969-09-01 / 17. szám

- 8 -(A 7-ik oldal befejezése):

S e lélek érzi őket, együtt valamennyit, s egyszerre válaszol nekik.

Egyéni, korszerű, - faji és nemzeti megkötöttségektől egyetemes testvériség, és világrészesség határtalanságáig érzés és gondolat egész körét felöleli az ö költés-zete, de mindenkor a tágabb, az összefoglalóbb, a végtelenebb, az istenibb szférák szempontjából....

Magyarnak is azért nagy Vörösmarty, mert embernek nagy.

Ezért aktuális ma is!"....

EUROPEUS.

~/< ~/\ ~/\ ~/\ ->c ■>(- ->(- ~/\

, onwHí'

TAVASZ MAGYARORSZÁGON

/Benjámin László verse/.

Kis ország, télből lábadó ! mélyében lüktet a bánya - egy elmerült világ alól növő remények melegágya...

Országot, népet - s mind ami belül van már, szivembe fért el - nem engedem kiirtani magamból máskép, mint vérrel.

A szabad ország szabad erejét éreztem s felnéztem a napra : Hazám a föld ? Hazám a nép, csak ö emelhet ily magasra.

VERS A NAPRUHÁS ASSZONYRÓL

/A nemrég elhunyt Sin.ka István verse/.

élt egy lángoló szép asszony, ki nagy kenyereket dagaszt.

Hét nagy kenyeret az éjben. Süti fényes kemencében.

Áll a kemencéje előtt, kenyeret süt a világnak.

S majd mikor a hold nem ragyog, ezek lesznek a csillagok.

Vendégül hiv minden rongyost, közöttük lát majd engem is.

S aki kenyerébe harap, fénylik a szája, mint a nap.

Aztán ezrek szemeláttán felhőbe, napba öltözik, s rálép ama szép földre ö, ahonnan mindig rózsa.nő.

(Olvasandó

a Szentirisból a Jelenések könyve 12.rész!)

Költők nyomán Jézussal:

">(' ■><" ■/(” ve 7<r *>c ve -/<■ ~/\ 7<r •>(- vf •ír

AZ ÁRNY KEZE

(Szabó Lőrinc verse.)

"Maradj velem, mert beesteledett!" Bibliát hallgat a gyülekezet. ■ Alkony izzik a templom ablakán, hitetlen vagjrok, vergődő magány. "Maradj velem, mert beesteledett!"- Ha igy idegen, vedd emberinek, súgja egy hang, s ahogy látó szemem elmereng a régi jeleneten az emmausin és felejtem magam

a sugár-hidon némán besuhan

egy örök árny* lehetne Buddha is,

de itt másképen hivják

és tövis koronázza: én teremtem csupán,

mégis mint testvérére néz raám,

mint gyermekére: látja, tudja, hogy

szivem szakad, oly egyedül vagyok,

s keli a hit, a közösség, szeretet.

S kezét nyújtja. Mert beesteledett.

(Olvasandó

a Szentirásból, Lukács evangéliuma 21-ik rész; az Emmausi tanitványokról:"Es kényszeriték őt(:Jézust:),mondván:Maradj velünk, mert immár beestvéledik ős a nap lehanyatlott-..

...Beméne azért, hogy vélük maradjon....")