Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 15. szám
MAGYAR' ATLANTISZ ( dr.Ravasz László,ny.ref.püspök Írásaiból kiválasztotta s szives figyelemmel rendelkezésre bocsátotta? Kovách Aladár, iró.) Kivonatos közlés. -Minden ember egy elsüllyedt világot hordoz a leiké mélyén: gyermekkori emlékeit. Bűbájos szép világ volt ez, legalább mindenikünk úgy tartja, mert valami páratlan, és soha vissza nem térő szépség lakott benne5 saját elmúlt ifjúságunk. Csak néha-néha lehet felidézni ezt az örökre eltűnt, csodálatos szigetet, mikor egy-egy fénylő buborékban felszínre kerül és reánk mosolyog örökre eltűnt szépsége: az emlék. Sokan vagyunk, akik kettős mértékben érezzük ezt az édes melanöhóliát; nemcsak azért, mert ifjúságunk elmúlt, hanem azért is, mert annak az egész régi magyar világnak vége van; elborította az összeomlás özönvize. Magyar Atlantisz a régi Erdély. e sorokat irom. Ennek a világnak halk csengettyű szava zeng körülöttem, mikor Apai, anyai ágon székely családból származom. Édesapám került Kalotaszegre, ott alapított családot és ott nőttem fel én is. Visszaemlékezve erre a csodálatos és soha vissza nem térő világra, gyermekkoromnak azok az élményei jutnak eszembe, amelyekben hozzám ütödött a tivoli ismeretlen élet: a történelem. Kis fiú voltam, mikor megilletödve jött haza édesapám és csöndes hangon beszélte édesanyámnak, hogy Rudolf trónörökös öngyilkos lett. Pajtásaim, a kis hunyadi gyerekek töméntelen sok magyarázatot tudtak erről a rejtelmes esetről s széltében énekeltük az akkor született kalotaszegi nótát:Márványköböl van a Rudolf keresztje... Másik nagy lelkikavarodás volt a képviselőválasztás. Az egész falu a balpárttal tartott, csak a tisztviselőknek kellett a jobbpártra szavazni. Én akkor Tisza-párti voltam, bizonyára azért, mert édesapám is az volt. Az iskolából kijőve, minden gyerek felrakta a negyvennyolcas vörös tollat s vérengző üvöltéssel éltette a balpártot. Én elkiáltottam, éljen Tisza Kálmán! A kővetkező percben tiz-tizenöt gyerek rohant rám, letepertek a hóba és ha ki nem szabadit Gyibaldi, az arrajáró pandúr: a hatvanhetes közjogi felfogásnak egy mártírjával több lenne Magyarországon. Másnap volt a szavazás az iskolában. k választási elnököt félholtra verték, minden jobbpárti embernek beverték a fejét, vagy orrát. A csendőrök két magyar gazdit agyonszúrtak. Mikor egy hét múlva felmentünk az iskolába, a kis árva Péntek-fiú komor, de büszke arccal mutatott az öreg fűzfa mellett egy fekete foltot: ide folyt ki az édesapám vére, mikor kirántották belőle a szuronyt. Bánffyhunyad kis vidéki, társadalmának nagy kérdése volt: ki az " első ember benne: a református pap-e, vagy a takarékpénztári igazgató, aki kaszinónak, iskolai gondnokságnak, szabadelvű pártnak egyetemes és abszolút tekintélyű elnöke volt. A hagyományos társadalmi rend és a modem politikai és állami rend képviselőjeként állottak szemben egymással... Pártok felett állott Barcsay Domokosnak, a "fejedelemnek" mindenkit lenyűgöző egyénisége. Mikor Zsiga bácsit, a szabadelvűek elnökét búcsúztattam a bánffyhunyadi temető folyondáros szilfái alatt, azt mondta csöndesen barátjának, Albrecht Lajosnak:- Ha.meghalok, engem is a kis Ravasz temessen el, mert ö még talán rólam is tudna jót mondani. Mennyi jót tudtam mondani róla négy évvel később a ház&ongárdi kripta küszöbénél!.... Hol van ez az egész világ? Mivé fejlődött az a technika, amelynek első alkotásai akkor értek el a magyar faluba?....Mindez nem tud kárpótolni azért a kétszer elsüllyedt Atlantiszért, amelynek elmerült csodáiból emlékezetem tükrére ez a pár színes buborék felérkezett. Felérkezett és elpattant s én ügy érzem, mintha egy világ hullott'volna szét.
