Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 15. szám
- 9 -Süllyedő "Atlantisz" - "Emelkedő világ". Hirek Dél-Amerikából.. ...."Mikor leveleidben észrevételeidet olvasom, úgy érzem, hogy te öntudatlanul is azt védelmezed, ami nincs, de lennie kéne".... Gombos Gyula irta e sort régen, amikor kifutva otthonról, nyugtalanságunk nyugalmát keresve levelezésben álltunk egymással. "Süllyedő magyar Atlantisz"-e Erdély?.... Kovich Aladár, a katolikus iró, végtelenül szereti Ravasz Lászlót, mert - vagy"mert" nélkül - szereti végtelenül Erdélyt. Erdélyt., mely nem több, mint "Boronya", Somogy, a Tiszatáj, Gömör: az északi perem-kultúra vidéke, - de - más. - Más, mert Erdély: a magyar mivolt e kelet felé kinyúló karja; múltúnk s valónk éke a Magyar Atlantiszról leszakadóban - "süllyedőben"- van. - írjatok csak, mondjatok csak nyugodtan három millió magyart; Írjatok csak, mondjatok csak nyugodtan majdnem másfél millió reformátust Erdélyben!- Írják, mondják, izenik nekünk az erdélyiek. - Hogy ez a magyarság miként válik a román statisztikában másfélmillió,-vagy egymillió hatszáz ezer magyarrá, ezt ők nem tudják, nem kutatják az okát, de tudják a számukat 1 Ez az Matlantisz"nem süllyed!?.... "Emelkedő világ"-e Dél-Amerika?.... Nekünk ez nem a "mony" kérdése, nem "pénz-kérdés", de a hité. - Ezt felelte dr.Füsti-Molnár Lajos az angol egyházi úrnak, araikor az már nem akarta, hogy magyar egyházi szolgálat legyen s az elpénzesédéit- . _ nyugati protestáns egyházak klasszikus észjárású fedezékéből oda dobta a mag'-'" prédikátornak a "legcldöklöbb". szót, hogy "nincs pénz." _ Hit kell oda, uram, - nem pénz, - volt a válasz.... Szabó Imre, ez a tiszatáji szőke-piros arcú, nyugtalan lelkű argentiniai pap is ez alatt a "bunkó-ütés" alatt tapogatta a fejét, mikor állástalanságában kifutott a gyermekeihez Magyarországról s átvonulva Genfen,a protestáns egyházi világiórumoknál jelentkezett. Azidötájt én sem tudtam "magyarokat" vendégül látni. A keserű biztatás izét érzem ma is aztán a számon, ahogyan mondtam nekik: fussatok tovább az éjtszakában, át Franciaországba; ott lesz "olcsóbb" szállás s értál meg, Imre, mondtam az embernek, kiben akkor "Genfben" biztosan összeomlott egy féltve titkolt, féltve építgetett benső remény-világ a "szolgálatról", a testvéri kéz segítségéről , a "sziv"-röl, stb.stb, - értsd meg, Imre, hogy a mi nyugati testvér-egyházaink hatalmasságai legtöbbjének a szemében nem az a baj, hogy mi ilyen, vagy olyan éves "menekültek" vagyunk, de az hogy: vagyunk! - Ne kérdj tehát senkit! - Kérd meg az ötven alóiró állam egyikében a politikai hatóságoktól a menedékjogot s ügy jelentkezz szabadon független emberként, hogy szolgálni akarsz, szolgálni fogsz, mert: pap vagy, Isten felkent magyar papja, néped szolgája, követe,.... Elment a "megsértődött" ember,.. Évekre elveszítettük egymást. Brüsszelből - a gyermekei mellől - kijutott aztán Argentínába. Azóta onnan biztat minket. Legutóbbi leveléből idézek nehány szakaszt: ..."Örömmel kereslek fel soraimmal s közlöm, hogy az argentínai református atyafiak adakozásából a genfi templomépitéshez elküldtük a kétszáz frankos alapítási kő-árát. -Mi is mozgolódunk itt Lat in-Amerikában. Uruguaybein csodálatos módon jutottak telekhez s sok minden gyülekezeti célra alkalmas nagyszerű épülethez. Mi itt Argentínában Chacó provinciában, ahol több száz magyar
