Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 1. szám
- 5 -II==IS--~2|: ^_SÖl®kezeti_éneklésről.... Jé lenne kálvinista zsoltárból kedvünkre kiénekelni magunkat, - mondta Mária, a laskói paplány, amikor két esztendővel ezelőtt a Báz3l-melletti evangéliumi konferenciára indultunk GenfbÖl. Semmit sem szóltam Máriának, de egy kisebb úti alkalmatosságot megpakkoltam énekeskönywel. - Mária Jugoszláviában nevelkedett: Laskón, "Emlékezik" Sztárai Mihály, volt pataki ferences barátra, aki a mohácsi vész után épp Laskóra kerülve százhúsznál több újhitü gyülekezetét támasztott fel szép énekmódjával a megszáradt csontokból, (Fejértóy, bécsi kancelláriai Írnok is ekkép tudatja Tukni Mihály tudós zürichi tanárt Sztárai sikereiről egy itt elfekvő latin levél szerint,) A meghívóban ugyanis az volt, hogy a konferencián az evangélikus énekeskönyv szerint énekelünk. Bár ezeknek a konferenciáknak a nagyobb fele közel mindig református hitü résztvevőkből adódott, a rendező lelkipásztorok között áDlandó jelleggel református lelkész nem volt soha, ez adhatott okot a "csendes pusmogásra" a résztvevők részéről. - Én persze, nem bántam meg ezt a kísérletet. Még akkor sem pakkoltam ki az énekeskönyveket, ha az áhítatokat is református lelkész tartotta, mert ott jöttem rá: milyen sok szép régi - kolozsvári -magyar és középkori latin éneke van az evangélikusoknak isi Például végre átvettük tőlük az "Erős várunkat" úgy, ahogyan Genfben is visszhangzik ettől az énektől a Kálvin-szobor előtt a hatalmas térség a Reformáció-napi szabadtéri istentiszteleten! És mennyivel dallamosabb, mennyivel szebb a "Jövel Szentlélek Úristen" hires debreceni református ének is az evangélikusok ajkánl Sokszor gondoltam már rá, hogy a református-papos vegyes gyülekezeteinkben otthonosabb lenne az evangélikusoknak is a templom, ha mind a két énekeskönyvböl énekelnénk.( Az evangélikus papos svédországi vegyes református-evangélikus gyülekezetekben a református énekeskönyvekkel próbálták meg ezt a dolgot.) De mit tehetünk, ha a - gyülekezet nem tud énekelnil Ilyenkor ha történedesen a pap sem jó hangú, vagy nem jó hallású ember, oda az áhitati Mert a jó éneklés rendbehozhatja azt, amit az áhítaton egy rossz^redikáció elront, de a jó prédikációval képtelenség helyrehozni azt az istentiszteletet, amit az énekléssel elrontunk. ( S ha az ének is, - a prédikáció is ront az istentiszteleten?....) A tiz-tizenöt esztendei lelkipásztorkodásom idejéről csak két olyan istentiszteletre emlékszem, amikor olyan meggyőző erővel szólt az ének, hogy - bizonyosan Istennek is - de nekem mindenképpen örömöm telett benne. Az egyik ilyen élmény: a múlt évi göteborgi országos presbiteri konferencia volt. Itt a református énekeskönyvből is olyan közösen ismert énekeket sikerült összeválogatni, amelyeket minden résztvevő tudott. A másik élményem: az ezév-elei ausztriai (innsbrucki) vendégistentiszteletem. A húsz-huszonöt résztvevő között volt egy evangélikus és eey katolikus asszony. ök is énekeitek, persze, -• de kivülem - a többi református mind szépen énekelt. Véghy Károly, a gyülekezet lelkipásztora vezette fiatalos, magabiztos hanggal. De a "Tebenned bíztunk" öntudatát a ^enkő tábornok, a Mészáros ezredes, a Hagyó József - és a többi, sokat próbált életű ember - hangja adta. (És a zenetanár édesanya ottlevő négy fia, lánya.) Vajon miért ilyen felemelő a református istentisztelet énekléses része, - ha énekelni tudunk?.., - És miért szeretjük még ma is épp a Szenczi-Molnár- féle énekeinket?... - Azért, mert"költö" sem zenghetné szebben, - üdébb magyar nyelven ezeket az énekeket, mint ö, - írja vele kapcsolatban Kiss Antal református lelkipásztor az 1967-es jugoszláviai református képesnaptár oldalain a gyülekezeti éneklésről.- Példát is idéz erre: Lássuk! Óh,seregeknek Istene, mely kedves gyönyörűsége, a te szerelmes hajlékidnakl - Az én lelkem fohászkodik, tornácodba kívánkozik, óh, Istene a magasságnak! Áhítozik testem, lelkem, - tehozzád élő Istenem! S a másik ez: Az Úr énnékem őriző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom! .... Bezzeg, erre a korra még Arany János .sem mondhatta, hogy "nem vonták be" a költőket az énekszerkesztésbe!
