Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 1. szám
S az éneklés terén magában Kálvin Jánosban is volt annyi jó Ítélet, jó 'őrzés, sőt "költöiesség" is, - ha szabad ezt mondanunk épp erről a zordonsága miatt"kárhoztat ott" reformátorról, mint Béza Tódorban, Marót Kelemenben, vagy - Szenczi Molnárban ^S’ Nézzük: mit ir az éneklésről az 1542-es Ágendáskönyvében! ...."Nagyon kívánatos és fölöttébb szükséges dolog a keresztyén világban, hogy minden egyes hivő - ott, ahol lakik, - állandó közösségben éljen az anyaszentegyházzal: tehát egyaránt eljárjon a vasárnapi s a hétköznapi összejövetelekre, amelyeknek az Isten tisztelete és Isten szolgálata a feladata. Ámde ezért célszerű és hasznos, hogy a hivő értse és tudja azt, ami a templomban cselekedettel és szóval végbemegy, mert lelki épülést s gyümölcsöt csak igy nyerhet belőle. Hiszen amikor a mi Urunk megállapította: milyen rendet tartsunk, amikor az ö nevében összegyülekezünk, ezt nem azért cselekedte, hogy bizonyos látni-és néznivalókkal szórakoztasson pusztán. Azt akarta, hogy az ö egész népének lelki haszna legyen az istentiszteletből. Pál apostol tanítása is ezt bizonyltja, amikor (az I.Kor.14/26 ban) azt rendeli, hogy mindaz, ami a keresztyén gyülekezetben történik, mindenkinek közös épülésére legyen. Márpedig a szolga nem rendelné ezt, ha nem ez lett volna az ö Ura szándéka! Mindez viszont csak akkor lehetséges, ha kellő tanítást nyerve meg tudjuk érteni mindazt, amit az Úr a mi lelki okulásunkra rendelt. A mi vallásos összejöveteleinken lényegileg három dolog megtartását rendelte Urunk, s ez a három: az igehirdetés, a nyilvános és ünnepélyes imádkozás s az ö sákramentumainak kiszolgáltatása. A nyilvános imádság kétféle: az egyik féle imát csak egyszerű élő szóval mondjuk, másokat pedig énekelünk. Az ének-ima pedig nem újabb-kori találmány, mert a történelem tanúsága szerint ez már az Egyház legkezdete óta megvolt. Hiszen Pál apostol sem csak az egyszerű élő szóval való imádkozásra buzdit, hanem az éneklésre is.(Efézusi lev:5/l9: egymás között zsoltárokban, dicséretekben, lelki énekekben való beszélgetés; énekelve és dicséretet mondva szivünkben az Úrnak. - Kolossá 3/l6: tanítva és intve egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, - hálát zongedezve a ti szivetekben az Úrnak.) És azt csakugyan tapasztalatból tudjuk: mekkora hatalma és erre van az éneknek ahhoz, hogy még forróbban, még szenvedélyesebben felinditsa az emberi szivet Isten segitségülhivására, azt az ö dicséretére és segitségülhivására ’gerjesztve. Magátólértetödöen ügyelni kell arra, hogy ne könnyed, csapongó é nekeket énekeljünk, - hanem -'amint Ágoston egyházatya mondja - súly és fenség legyen bennük. VagjrVs: nagy különbség van az asztali,-a házi muzsika s a zsoltár között; arra,, az emberek vigadnak, - emezt pedig Istennek éneklik a szent gyülekezetben az 0 angyalai előtt. /találja majd Reméljük, hogy mindenki helyes Ítélettel szentnek és tisztának az éneklésnek ezt a formáját, amelyet ebben a könyvben bemutatunk, hiszen lelki épülésre szántuk azzal a céllal, amelyről már szóltunk. A léleképltő éneklés természetesen, nem szorítkozhat pusztán csak a templomi ének lésre. Otthon is., sőt kint _a mezőn is eszköz és ösztönzés lehet számunkra az ének hogy dicsérjük az Istent; hogy Hozzá emelkedjünk s bölcseségéröl, igazságos voltá ról elmélkedve, megvigasztalódjunk. Hogy ennek milyen nagy a haszna, azt ki sem mondhatjuk. , • Mem ok nélkül int tehát a Szentlélek az írások által, hogy Istenben örüljünk s ö legyen emberi örömeink célja.... (Ref.Énekeskönyv előszavából. Szabadka, 1939.)
