Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967 / 12. szám

"ARANY" - az életünkben:- 11 (Megemlékezés-féle Arany János költö születésének l$Q-ik évfordulójáról,) Egyik jóbarátom,-volt magyarszakos gimnáziumi tanár adta azt a gondolatot, hogy a Körlevélben ir Arany Jánosról.•- A halogatással a kérdés lassan elveszítette időszerűségét. - A barátom közölte, hogy Arany Jánosról nem ir. -...^em Írok, -Írja levelében, - rnert látom, hogy Arany János nevét azok, akik Írtak róla, széles körökben én-igazolásukra használták fel. Váltózhatatlan hitem szerint Arany János irói-költöi élményvilágának egészét kell keresni; azt is, ami korszerű, de azt is, amiben megelőzi és túlhaladja korát, tehát kiemel­kedik a társadalmasodás és társadalmasítás hináros-posványos kötöttségeiből és korlátoltságaiból. Az Arany-lelkiségben többek között szinte állandó életérzés a tárgyiasság mögé rejtett, szenvedéses küzdelem, hatalmas szenvedélyek hőseiben, történéseiben, tragédia-ábrázolásáibrn. - ö az igazi magyar tragédia-iró, aki nem,- és soha nem a Mának ir, - de monologizál mindörökké...., {;. *j. Vli n.í< Ezt a barátom"meg nem irt" Írását az ezúvi Arany-ünnepélyek megemlékézései között - legalább is itt kint, közöttünk, külföldön, a legátfogóbb s legméltóbb megemlékezésnek lehet tekinteni. -$><!!>$ ARANY - Amerikában: (Olvasandó Tamási Aron:Abel Amerikában cimü könyvéből az 56o-ik stb.oldali) 4lj lel - mondotta. Engedelmesen leültem és vártam; ő pedig egy könyvecskét vett elő a szekrény­ből, s azt elömbe tette.-Ismered-e? -kérdezte. • Megnéztem a könyvecske fekete tábláját, melyen arany betűkkel ez állt:Toldi.-Hát miért kéne ismernem? - kérdeztem.-Csak azért, mert én vagyok az a Toldi Miklósi - mondta.-Miféle Toldi Miklós?-Akit ebben a könyvben Arany Jáncs megirt I Láttam, hogy az esze egy kicsit mámoros, de azt is láttam, hogy nagy vallo­más hangzott el. Ugyanis az arcája egyszerre megenyhült, és olyan véghetetlen öröm­ben kezdett úszni, hogy én ahhoz hasonlót csak a szentek képein láttam. A szeme is, mely addigelé nyugalomban volt, és messze nézett céltalanul, egyszerre valahol partot talált, és kigyúlva ragyogott.-Csodákkal van teli a világ, barátom! — mondta sóhajtva. Még akkor sem tudtam, hogy mit kéne szólanom, csak bámultam rajta; jobban, mint Amerikán. Mert furcsa volt és titokzatos.-Talán bolond, gondoltam magamban.... Toldi fütyörészni kezdett, és ide-oda járt a szobában. Majd vidáman hozzá­fogott, hogy asztalt terítsen, s akkor igy szólt:-Azért vannak a költők, hogy vágyainkat teljesítsék. S ők teljesitik is, még mielőtt kimondanék. Egyszerre úgy átragadott reám is az izgalom, hogy felálltam, és-tánc­­lépésekkel járkáltam a szobában.-A könyvet kezében tartotta, mirjit egy virágot. Amulva néztem, hogy mibe • fogott belé, de az ámulatom lassankint átment a csodába. Mert olyan szépet én beszédben sohasem hallottam. Mintha ott, a szemem láttára egy folyó született volna, s kezdett volna folyni! Először csendesen, mint békés időben valami csobogás Tisza, s azután hömpölyögve, sötét mormolással a mélyben, s mindig csak hömpölyögve.....

Next

/
Thumbnails
Contents