Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1967 / 12. szám

- 12 -ARMY János Toldija a belényesi havasok lábainál:

A genfi. Kálvin-emlékeket látni készülő otthoni magyar református pap ezt irta"bemutatkozásként" magáról:

..."Ma is érzem, hordom magamban gyermekkoromból a belényesi havasokról leomló, metszőén tiszta, hideg levegő jóizét.- Paraszt-fiú vagyok. - Nagy-nagy konyhánk volt. Itt zajlott le egasz életünk; ebédlő, lakó, és fogadószoba volt egyszerre. De a téli esték varázslatos bölcsője is. A családból valaki ( - én tizenharmadiknak születtem! - ) olvasta újból és újból Toldit. Végül mar kivülröl javítottuk előre, ha a felolvasó tévedett. Egy sort se' kellett tanulni a Toldiból, mikórra iskolai feladattá vált.

Ezzel a metsző levegőjű lélekkel, és édesizÜ nyelvvel járom az utamat, mindennap tanulgatva a szeretetet, alázatot közös Jó Urunktól. Talán ez a levél is elvisz hozzád, valamit ebből a gyermekkori népvilág képéből."....

S akik Amerikában. Tamási Áron "Ábeléiben megrajzoltan Toldik tudnak lenni, s akik a Hargita lábánál Toldiban szivták gyermekkorukban magukba a metsző levegővel egy nép hősi elképzeléseit, - azok, - *e csakis azok hisznek abban, hogy uenfben lehet magyar Templom! - A belényesi hegyek lábaitól világgá indult otthoni magyar pap ezzel fejezi be "bemutatkozó" leveléül: "Érzem, hogy az első nyugateurópai magyar evangéliumi református templom(!) megépül. - S ha nem is találkoznánk, roppantterhü munkádat nagyon gazdagon aldja meg az Isten!-/HBc

ARMY János - Genfben:

Kislányom az iskolai elökápzöben megtanult bánni a nagybetűkkel.

Arany János nagybetűs nevére kinyitva asztalomon hever a "Fáklya". A Csallóközről Nagy-Amerikába kiszakadt öreg besenyöivadék:Kúr Géza szerkeszti. A négy évezred előtti szumir-magyar nyelvrokonságról beszél benne. - h gyermek - csodálatos felfedezésképpen kisilabizálja a nagybetűs szót:"ARANYüt,. Az "e-NY"-hez segítségre van szüksége.(Francia óvodában nincsen ilyen betű.)

Elöszerzém a Toldit s magyarázom: ez a bácsi író. Könyvet irt.

Vannak versikéi is. Ez a vers például:

...Kis kacsóid összetéve széppen, imádkozzál édes gyermekem...

(mert), látod, én szegény költő vagyok, örökül hát nem sokat hagyhatok*

Költő sem vagyok én, - elemezem a verset a gyermeknek, - csak éppen

és is szegény vagyok...

S a szegénynek drága kincs a hit,

tűrni és .remélni megtanít.....

Kis kacsóid összetéve széppen, imádkozzál édes gyermekem. -A gyermek kémleli a hangom. Valami furcsa neki benne. -Enyhén köhintek; a szó visszakapja régi színét, azt hiszem, helyrehoztam a "hibát".

A gyermekiélek viszont érzékeny, logikus. Rászedhetetlen, nem lehet becsapni. Ha megneszelt valamit, azt, hol kincsként, - hol prédaként fogja lelke szálaival. - Valami történt a "papában". Érezte ezt s ez az érzés nem. eresztette öt sem. -Pár nap múlva megyünk ketten az utcán. - Eszembejut a vers, fel akarom "használni" az időt. - Ismételünk. -"Kis kacsóid összetéve széppen"... kezdem újra.- S a gyermek önkéntelen reflex-mozdulattal az utcán, összeteszi a kezét.

.... Nem, nem az "ima1*' hajtja! Valami egyszerűbben mélyebb, emberibb tény:

a "papa" torkában kaparó hangulat, az ellágyult hang emlékezete egy kibetüzött név, a költő ARANY neve magyarázatakor. - Viski J