Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 2. szám
- 5 -LEVELEK A GENFI TEMPLOMMAL KAPCSOLATBAN: Oslo, Norvégia: " A Genfi Protestáns Magyar Gyülekezetnek, Genf." Szeretettel értesítjük genfi protestáns magyar hittestvéreinket, hogy az 1967.évi május 4.i áldozócsütörtöki úrvacsorái, istentisztelet alkalmával, amelyet dr.Krüzsely József lelkipásztor tartott, 184 norvég korona perselypénz gyűlt össze a Genfben építendő protestáns magyar templom javára. Ezt az összeget Krüzsely József lelkipásztor utján azzal a kívánsággal küldjük el, hogy genfi testvéreink épüljenek, gyarapodjanak, gazdagodjanak és sokasodjanak a gyülekezeti és a hitéletben. Kelt Oglo-ban, 1967,május hó 4-én. (AláírásokIstvánná, Szathmáry Balázsné, Csák János és neje, Gr.Szathmáry Balázs, Almásy Magda, Bene Jenöné, ifj.Bene Jenő, Bene Jenő, Batta József és neje, Konkoly-Thege Miklós, Almásy István, Hunfalvay László, Dr.Balás László. tHHBHc Los Angeles, Californla: Az»Élö Egyház!,újság célkitűzése magyar egységmunkát képvisel. Remélem, valamikor minden külföldre került magyar tudatáraébred hovátartozásának és büszkén fogja vallani és hangoztatni magyar mivoltát. Sok szerencsét kivánok tisztelettel:Dr.Botos Béla, ügyvéd. IRAS és Magyar"OIKUMENÉ"; ,* „ ■ •; (magyarok egymás között a lakott Földkerekségen.) Jó volt veled találkozni, hacsak egy kézszoritásra is. Érezd, hogy megőriztem zsoltárt olvasó édesanyámtól a Geleji-Katonák örökségét: a szeretetet és a szolidaritást, amit anyám azért adott át, hogy továbbadjam azoknak, akik rászorulnak. Katolikus létemre úgy tekintlek, mint hozzám közel álló lelkipásztort, felejthetetlen az óra, amit Genfben együtt töltöttünk s te megmutattad nekem a varos nevezetességeit. El kell mondanom neked ennek az ellenállásnak egy csöppnyi, epizódját, amely szülőfalumban játszódott le nemrégen édesanyám temetésén, aki Geleji-Katona ősi református ág egyik tiszta hajtása volt és kin keresztül tanultam meg- szeretni katolikus létemre is az ősi református hagyományokat. A temetésen az egész falu kint volt, hiszen gyermekkortól kezdve ott élt köztük s nemcsak illendőségből, hanem megbecsülésből s őszinte szeretetböl kisérték utolsó útjára. A református pap olyan bátor beszédet mondott, amit el sem hinnénk idekint. Anyám fejfájat a falusiak készítették el s ö, sokat szenvedve, betegen sem volt hajlandó elhagyni a falut, hogy ott nyughasson az ősi táj földében s a temetőben var, hogy hazatérjek. -Igazad van. Otthon zug a harang, kél az ima, és száll az ének s mi csak azt kérjük Istentől, hogy annyi hitünk legyen, mint nekik.... (Egy költő leveléből, aki átvette újságjában az egyik Írást.) . . . TETT _és_- CÉL:(Egy kő a templomhoz...) Molnár Géza leveléből, Svédország: ( Lassan, apró összegben megváltok egy építési követ. írják Szentmartonkátát a nevemhez. Ezt azzal a gondolattal teszem, hogyha valaki valaha is.a vidékünkről Genfbe jut végigolvassa a névsort, találjon köztük egy nevet, aki kis Hazánk e tájáról származva ilyen szép gondolatot támogatott.
