Élő Egyház, 1967 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1967 / 1. szám
- 17 -« • A mansszentimrei templomban Fejünkre por hull, régi vakolat, igy énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt, s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tizen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull. belé a por s a vakolat. A hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul, tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. j;gy énekelünk mi pár megmaradt-,- azt bünteti, akit' szeret az Úr - s velünk dalolnak a padló alatt kiket kiirtott 'az idő gazul. . / Jékely Zoltán verse./ Közli: az 1967.évi jugoszláviai református naptár. / Hálám jeléül szeretettel küldöm az ausztriai innsbrucki"éneklö"gyülekezetnek ottani vendégszolgálatom emlékéül, - és lelkipásztorának! / A_P§naszkodó E_r_d_é_l_y ... Laróczy Sándor, magyar-amerikai ny.lelkipásztor, a ligonieri Bethlen öregotthon igazgatója esztendők óta megtisztel azzal, hogy a Bethlen naptárban, amit évről évre sok gonddal és szeretettel szerkeszt, az otthoni egyházakról szóló beszámolókat "Európa" cim alatt sorozatosan az én írásaimmal nyitja meg. Az 1967-es ^ethlen naptárban két tanulmányézerü közlés is foglalkozik az erdélyi magyarság életével. Időről-időre Erdélyből is kijut Nyugatra egy-egy egyházi vezető, vagy a nyugati egyetemeken studirozo teológus diák, olykor teológiai tanár is. Nem szoktam a lábukon taposni, nem vallat gat t.am őket soha. Nem terhelem meg a lelkiismeretüket, mert nekik vissza kell Erdélybe menni. Tőlük függetlenül is rengeteg hírközlő csatornán értesülhet ma már az ottani magyarok borzalmas életéről a Nyugaton élő ember. Azok a nyugati egyházi vezetők, akik a "stafétabotot" szinte egymás kezébe adva hosszú esztendők óta folyamatosan meglátogatják a romániai s az erdélyi egyházakat, világosan számot tudtak vetni azzal a ténnyel, hogy nem azért üldözik a magyarokat elsősorban, mert katolikusok vagy protestánsok s egyházukhoz ragaszkodnak, hanem azért üldözik a magyar katolikus s protestáns egyházakat, mert a hívei magyarok. Summásan mondva: Erdélyben faji üldözés folyik a magyarok ellen. (Ezt a-megfogalmazást nem én találtam ki, hanem az Erdélyben járt nyugati egyházi vezetőemberek ejtették ki a "faji üldözés" szót, eszmélkedö itéletképen.) Nem éltem román megszállás alatt, mert amikor Trianon után Máramaros hatalmas kiterjedéBÜ területét s románok a csehekkel elfelezték: Visk, a Tisza és az Avas hegység közé szorult kis szülővárosom későbbi határrendéZés következményeként a ceheknek jutott. De jól emlékszem a "bundalajbis" román tisztre, amint keze mozdult a pisztolya felé, hogy lelövi apámat^ 'aki,- mint valami kicsi Luther Márton, egészen más értelmet látszott a hősiességének adni, - s.testével mozdíthatatlan pózban elaltatta a magtar ajtaját a rekvirálo'katona előtt. Apamat Oláh Ivan bácsl> a tolmacskodo öreg ménespasztor megmentette, de első gyermekkori eszméiésem.borzalmaként élem(ma is annak a nevét, akit így megöltek Visken, mielőtt. - a "huszonöt botos" igazgata?.! módszerük emlékét ránkhagyva, végleg kicihelödtek a varosból.
