Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 10. szám
Támogatok minden olyan Írást, amely ennek a sodródó népnek a szenvedéseit megrögzött őszinteséggel -hogy úgy mondjam: -jóértelmü "karrier-témának" igyekszik és képes is használni. Támogatok minden olyan írást, amely az össz-magyarság élő sebeit felmutatva a szenvedésre-rendelés élményeit tárja fel mindeneken túl, közvetlenül á közönyös, vagy a nem-közönyös emberiségnek s aki még mindig mondja "az én-népemet nerc-én-népemnek és a nem-én-népemet az én-népemnek." Támogatok minden olyan írást, amely vallja, éli, érzi, hogy a magyarság addig él, amíg a sebet sebnek; ‘ á sérelmet sérelemnek; s a rabságot rabságnak nevezi.- 5 - " Támogatok minden olyan Írást, amely teljés emberként, nyíltan, határozottan hadat izén minden zsarnokságnak, - - a lelki zsarnoksággal együtt - bárhonnan is jöjjön az! Támogatok minden olyan írást, amely vallja; hogy a szellem szabad. s aki kényszert próbál rajta, az- a lélek lényegét sebzi és öldösi ezzel; tehát rombol - és nem épít. Mert oz a lélek annyira szabad, hogy szabadság-tudatában, - benső tiltakozásként - a maga-megsemmisítésével is képes bizonyítani ezt a megbántott megsértett, korlát közé zárt szabadság-jogot, - ha nem is az embervilágnak, - akkor az Istennek, aki szabadságra hívta az embert. Éppen ezért is a legsúlyosabban el kell ítélnem mindazokat a mégoly nagy teológusokat, vagy külföldi egyházi hatalmasságokat, akik, vagy amelyek a magyar élményvilág s főleg a magyarság történelmi élményeinek alapos és rendkívüli gondos tanulmányozása nélkül, egyszerűen világtekintélyükre'és hatalmi helyzetükre bazírozván önmagukat: beleszóltak, vagy minduntalan beleszólnak a magyarországi egyház életébe,"természetesen"ítéleteket alkotván és mondván oly "vádlottak"-nak kezeitekről, akiket eszük ágában sincs, vagy volt meghallgatni, mert nyilván kényelmesebb a magyarságot eleve katlanbafogott és mindenkor ellenséges indulatú szlávságnak és germánságnak, valamint "elnyomott" és állítólag "kiüldözött" volt nemzetiségeinknek kisebbségi érzetekkel aláfütött "meglátásait" átvenni, mint például az Evangélium szeretet-parancsát .minden oldalak felé alkalmazni akarni.,. A hazaiakkal való érintkezés. vágy nem-érintkezés az egyik legsúlyosabb kérdésünk, azt' hiszem. Körülbelül két évtized alatt mindegyikfajta társadalmi-állami közösségben kialakul egy-egy sajátos szellemi légkör, amelynek itt kielemzése persze, igen messzire vezetne, de annyi tény, hogy ennek a légkörnek hatása súlya alól alig-alig tudja bárki is kivonni magát, még kevésbbé akkor, ha totalitárius rends erről van szó. Az állandó lelki-szellemi haptákolás, talpnyalás; a denunciálásn' , a megspiclizésnek állandó szükséglete, - a rendszer "ellenségeinek" állandó kerosése-találása-nrodukálása egyfelől magának a rendszernek adja meg aktiv céljait, biztosítja fennállását, másfelől magátolértődöen szembeállítja: apát fiúval, anyát a lányával, és bizony a rendszer-isuen szolgáját a rendszer-isten szolgájával is. Jól emlékszem azokra a gyermekkorombeli pesti plakátokra, amelyekről egy fenyegető emberi arc szemei úgy néztek a járókelőre, hogy bárminő állásban is közvetlenül megfigyelve latta magat, a kép alatt ezzel a felírással is: "Te sötétben bújkáló ellenforradalmár reszkess!" ■Égy hiszem, a mai légkör - az egész - ezt "sugalmazza." Vajon kinek lehet s van bátorsága nem-reszketni! ? Nyilvánvaló ma már az is, hogy az igazi terror éppen akkor éri el a legmélyebb fokát, amikor a reszketést sem szabad bevallani; nem szabad mondani.
