Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1966 / 1. szám
-13-A'z ének végtelen volt s ezek a fiatalok egymással versenyeztek. Nézte a fiatal, kipirult és áhitatos arcokat. Egészen megszépültek és oly igen buzgók, hogy a fejedelem megengedi, hogy az ö felséges színé előtt az Istent dicsérhessék, hogy őneki magának szinte könny jó'tt a szemébe. Rólad uram, akik megemlékeznek, •" Az igazak, kik igaz hitben lésznek, Hint a pálma, szintén úgy megzöldülnek, Mint cédrusfák ugyan meggyö’kereznek. Istennek ő házában plántálhatnak, Anyaszentegyházban megvirágoznak, Mindenkoron néki gyümö'lcsöt hoznak, Igaz hittel jámbor életet vallnak. Nagyon jó az anyaszentegyház boldogságában megnyugodni. Eddig is erős volt abban, hogy ö az egyháznak a feje és jó az, hogy az ember hisz és bízik az Úristenben, de most itt ebben a csodálatosságban, ahogy szeme előtt■megnyílt a távolság, amit lassan beborított a szelíd alkonyodás rózsaszínű fátyola, igjr még nem érezte magát soha. • Szinte úgy érezte magát, hogy csoda történt vele, mint Pál apostollal : találkozott az egy igaz Istennel és az anyaszentegyházzal, az embernek evvel a lelki épületével, amely befogadta és erősségébe vette öt. Nem tudta volna megmondani, mi tö’rtént vele. Fent a hegyen-néha elcsapódott a vad és kesergő ének s azt érezte, hogy azok odafenn keményebb és rohanóbb hitüek, de ezek itt körülö’tte, előtte, bizodalmasaöbak és megszelidítettebbek. Ezután máskép fog az énekre figyelni. Az énekben az embernek a lelke szólal meg. Azok ott Istentől, embertől elvágott magányosságukban valami harcot énekelnek s most az ő hűséges és jól tartott katonái a megingathatatlan és megrettenthetetlen Istennek énekelnek. Azok ott lázadoznak és követelik az Isten irgalmát, ezek hálákat adnak azért, hogy élnek és megtartottak és jóllakottak lehetnek. ... y Vallást tészünk minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek előtt Hamisságot soha nem cselekedött, Mint kősziklán ád ö nagy erősségöt. A katonák rápillantottak, hogy szabad-e tovább, ö pedig csak bólintott és azok új énekbe kezdtek. Sok Ínségünkben hozzád kiáltunk Úristen, Parancsoltad, megkerestünk az mi szükségünkben. Tudjuk, hogy méltán mi bűneinkért megvertél minket, Mert nem tiszteltük, sőt ingerlettük szent felségedet. Az mi atyáink mi ellened vétkeztek, Téged ők nem ismertek, nem tiszteltek.
