Élő Egyház, 1966 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1966 / 1. szám

Igen, Így van : nem ismerte-és nem tisztelte ember az Istent. Az ember csak él és parancsol"és büntet, mintha ö volna az Isten az élet felett és világ’’ felett.

Milyen kemény az ember és milyen könnyen parancsolhat,' aki kiharcolta magának, hogy szava egyenlő legyen az Isten szavával.

ás hogy énekelnek ezek a jámborok, hogy visszahailik a hang s a messziből újra visszatér, mintha az egek beszélnék és nyilván hirdetnék az Úrnak erejét.

Itt élő hit’van az emberekben is ha élő hit van bennük, akkor el lehet velük indulni, megharcolni az Istenért és az igazságért.

Egyszerre forró melegség csapott fel a fejedelem szívéből.

Az ének szava most ezt mondta t

Végy ki immáron ez nagy ínségből, ez idegen kézből Hogy te szent neved magasztaltaásék mi nemzetségünktől...

.Igen» ez az ö feladata: könyörögni az Istennek, hogy végy ki az idegen ké.zböl, hogy magasztalhassunk Isten, hogy imádhassunk' e d e s e g y , j ó I .s t e n, egész nemzetségünkkel...

Ha így van, akkor el lehet indulni hadra és háborúra az Istenért, hazáért, igazságért...

/Eészlet Móricz Zsigmondi .Erdély trilógia - "A Nap árnyéka"c. kötetéből./

— — ■>]< — 5-jc — ^ ~ ^ “ ^ , — # — ^ — # — >;< —

Vélemények s nyugateurópai magyar protestantizmusról:

Pándy András brüsszeli ref. lelkipásztor ^éí.aug.^.i leveléből:

( A brüsszeli ref .lelkipásztori tanácskozás)" egyöntetű megállapitá-sa az volt, hogy (nyugateurópai református lelkipászbori) Szolgálatunk nem fejtett ki olyan tevékenységet, amely kívánatos lett volna. Ezért Szolgálatunk nyugateurópai vonatkozásban mindenütt háttérbe szorult. - A magyar lélek defektusa legjobban nálunk reformátusoknál jeletkezik a nyugateurópai viszonylatban is.

A magyarság nagy romlásában mi reformátusok, - 'lévén a:legmagyarabb része a magyarságnak - elöl járunk. Csak a Krisztusban könyörülő Isten segíthet rajtunk. De viszoht nekünk feell az ö "mit akarsz, hogy véled cselekedjem?" kérdésére, szükségtől hajtva, kiáltva válaszolnunk: "hogy meggyógyuljak, Uram!"

Dávid Ferenc, volt reformációkorabeli magyar evangélikus, majd református, végül unitárius kolozsvári püspök - a maga korára - akkor az Erdélybe visszatelepitett jezsiuiták tudós munkásságával kapcsolatban igy alkalmazta a - cenzust:

"...gyakran intem papjaimat, hogy szorigaltnasan tanuljanak, nehogy amazok(akkor a jezsuiták...) legyőzzék őket. Én ezen "ellenfeleimet" müveit és tudó-