Élő Egyház, 1965 (1. évfolyam, 3-6. szám)

1965 / 5. szám

” , Genf, 1965. október hó.

4 1L <5 |GI|AZ. Küldi: dr.Krüzsely J.- Kézirat gyanánt.

A_Reformáció genfi emlékűvé előtt.

/:Illyés Gyula versei/

Száznegyvenhármat léptem ; ez a hossza az emlékműnek. Himök, ki megölt milliók végső tisztelgését hozza, úgy mentem el a szobor-sor előtt.

Kálvin, Knox, Faréi, Béza! S bika-fővel a hadrakelt hit zordon hadnagyai, a Vilmosok! és Coligni és Cromwell - ök néztek rám - s a baltás Bocskayi... Hátrálnom kellett közelükböl : mindet nem fogta össze csak messzibb tekintet. Fölhuzódtam a kert felé a fákig s lelkemben is hüs tárgyilagosságig.

S most mintha ök

álltak volna kaszárnya-számadáson az én szemem, előtt fe sze sen-katonásan kilépvén éppen akkor a hátterül kapott nagy szikla-falból s abból'a'másik, épp oly teli tömbből, a mögéjük kövesedett időből.

Addig jöhettek maguk is meredt kövek a napfénybe, hol nem lehet szavuk már. Szavuk immár csak a tett, mely idővel ad magyarázatot!

Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!

Vagy előbb én beszélhetek ?

Kik "ott álltatok, nem tehetve másképp", mert ez, vagy az, de.megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az Isten, kik után tárgyként maradt fönn a szándék, mennyi az igazság még öklötökben, mely négy százada oly nagy esküt markolt, mely kőbe s öröklétbe görcsösödten tartja ma is a bibliát s a kardot ?

Mit adott, melyre fölgerjedfe-szerelmes dühével törtetek, a cél, ahogy elértétek ?

Ti kérditek ?

s ha nem lesz

örömötökre meghallanotok ?

Elmondom, fcpp, mert nékem is keserves.

Álltatok, égve az Úr igazától ;

állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;

aztán dönteni kezdett ezredegyszer

az ész helyett a fegyver s a láng.

Hogy várja őrök-üdv a lelket : rángtak milliószám kinban a testek csatamezön, bitófán, vérpadon, karón, keréken, meg a fájdalomszerzés új mestergépein : növesztett egymással szemben erdönyi keresztet Jézus példája,, végig Európán ; égtek, hogy égjen itt*á*£ép s"a "bálvány" ott a "csalárd könyv" - városok és falvak hol újra emberhúst faltak a félvad zsoldosok, eladdig, míg- tűz a tűzzel, nem uilt egymással szemben bűn a bűnnel, eladdig, mig nem jött - a "győzelem" ?

Az idő. Okosan, türelmesen s némi humorral.

A kétféle had és hit várai szemközt állanak ma is, az én hazámban is ; a zordon fehégvfálu s arany-cifrázatu templom vén tornyai még ágyüként vitáznak minden beharangozáskor, vasárnap papjaik bent még ösimód dörögnek, de kijövet az utcán átköszönnek s ujjon mutatják, hogy hány órakor s kinéz lesz fprbli-kör, vagy harcsa-tor ff'egy kis ital.

.Szép. Kaganuis hélyeslfc ; ha pap vagyok, magam is igy cselekszem *. "értsük meg egymást!"

De nem volt nagy ár mégis a harminc -évi döghalál, d'Aubigné dühe, Coligni halála,

Szent Bertalan bosszútlan éjszakája, fél Németország, a ketté törött.

Európa s hogy itt volt a török százö'tven évig es a mi hazánk... - Ez lett a "győzelem" ! Ezt küldte ránk Isten azzal, hogy"naponként kimutatta" í nem érte folyt- a harc, hanem miatta