Élő Egyház, 1965 (1. évfolyam, 3-6. szám)

1965 / 5. szám

- 2 _

ilyen volt, mint dijul szánt, a jövö :- mert volt-e vajon győztes, kit nem ö rendelt eleve győzni ?

Győztetek.

Maga a Sátán győzött veletek!

Balekok voltatok, mind! Hátra arc!

Nincs jogotok egy lépés sem előre. Törlődjetek be köbe és időbe

Elveszett - eleve ! - a harc!- mondom keményen, mint aki magára támad először is igazával ;

majd :

Megbuktatok! A haddal simára törölt kontinens - e fekete tábla - közepére mi Íratott eredmény ?

Egy betű, egy már tréfának sem uj buta betű s. az is csak magyarul : mért több a keresztyén, mint a

keresztény?

i

Értelmet annyi millió halott véréből ennyit párolhattatok, midőn - feledve, kinek mi a dolga - karddal csaptatok ti is a Gsomóba: a Föladatba, mely épp a kötés kibogozásával szép és merész.

Ez az "eredmény" !

ás ha_ez se volna? !- kondult bennem is, ahogy várhátó volt, a túlsó torony az innen valóra ( és attól fogva mind a kettő bongott ) s kelt ezredszer is - alig finomodva - bennem a két ős ádáz szó-birokra: a mindig urhitü tolnai pásztor s a csupa dac sárréti prédikátor.

Mert mi szorította kézbe a fegyvert?

Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?

S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan "hal el a hit" a "római mocsokban" ?

Ha arra tart eszme s világ, amerre a "tiarás templom-kufár" vezette, ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül s - ha ügy fordul, hát reménytelenül, de csak annál szebb önfeláldozásképp odavágja, hogy "nem tehettem másképp" !,, ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad a kin, a vér, akkor nincs áldozat, nincs - inkvizíció?!

Ha - bár "hiába" - Gusztáv Adolf nem ül harci lovára, s jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták, valdeusok, husziták, Bocskay irást-ircát se tudó hajdúi, hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár, amilyet az imént lemosolyogtál?

Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs. - Kálvin ?

Vagy mást mondok: szobádban volna villany, ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe?

Hol. kezdődött, hogy atomerö is van g holnap rakétán repülsz ki az űrbe?

Ov©k az érdem, kiket sem a máglya nem riaszthatott vissza, sem a gálya - sem harcaik bukása, a léptenként felneredö "hiába" J

Látták, vagy nem a céljuk, azt jól látták, hogy nincs visszafelé út; a múlt, ahogy füst-vetve összeomlott, úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot : előre! és ők vállalták e sorsot _

Mondd hát velem, hogy dicsőség röájak !

Álltam némán, hírhozó katonájuk, már azt forgatva, hogy én mit kapok, nem is ötölük magyarázatot : a tettekről, melyek - akár a gyerm magukért csak felnőtt sorban felelnek.

Végül,ezt mondtam, önvigasztalásképp: volt bárkié a szándék, maga az Isten se tudhatta másképp.- - 0 -/: Ez a költemény megjelent

íifeá===2ül.a : "Kézfogások" cimü

verskötetében Magvető kiadás t

Budapest, 1956. : /- - 0 - -