Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-12 / 182. szám

8 ELLENZÉK 1 9U aufjuttztus 12. így dolgozikalégvédelmi tüzérség A h.iüi jelenté .vk lolövési s/.ím.ikm, x/ fl- Imtoges lch;ií.ím adások cUrii itns.ib.ui a védő vad.vszrcpülökkc 1 o»?.t »znak a discotogben a Ice v bd cl mi tüzérség katonái. önfeláldozó harcban szállnak szembe .1 legerősebb ellen­séges túlerővel is és akkor, ha az időjárás a vcc))mi vaclte/'n-pülőb.'» ik bevetni ér. g.mdia. ők alkotják a védelem gerincét, ők viselik egyedül a lé-,' támadás cihán .isának súlyát. A légvédelmi tüzérség hely!v/kőriítt mi­volta számára a támad is elhárításában me­rőben másfajta szerepekéit jelöl ki, minit a vadá-s-zrepiilőknck. Mtg a vadász repülő táma­dásinak. terét maga v.üasv.h v‘ja és a be-, va­lamint v issza kpülcs egé-v során zavarhatja, üldözheti ellenfelét, a légvédelmi tüzérség eisősorban a támadás színhelyen, továbbá az átrepülés útvonalam, — csak ii7.ck.tt av ellen­séges gépeket uim idbaXja, amelyek lövegewek tiizhatáskörlctét felkeresik. Ez annyit jelent, hogy a légvédelmi tüzérség eseti-g csupán húsz percig, a támadás lezajlása alatt tüzelhet az ellenségre, mig a vadaszrepü’lök oseüleg há­rem óra hosszat ronthatnak® fönn érintkezést az ellen réggel. Éppen az elmondottak miatt tehát arányo­san erős vadászvédelem esetén a le lövések zöme a vadasokra fog jutni és ez nem a légvédelem róvására Írandó és nem csökkenti annak hatásosságát, hanem csudán az cllcn- séggel való harci érintkezés időtartamából és az igv adódó lelövési lehetőségek kaknázha- tóságából következik. A légvédelmi tüzérség tehát nem alkalmas területek, nagyobb felülő.ü célok megvédésére, rem is akadályozhat meg semnidyen tárna- | cl ást, ellenben igen hatásosat! gátolhat meg oél-zcto bombatimadást ktoebb. elsősorban pontjellegű célok, városok, hidak ipartelepek stb. ellem. Á légvédelmi tüzérség lőeljárása 0' , Aj légvédelmi tüzérség a térben aránylag nagy sebességgel Haladó kis célpontokat küzd le rpbbanó lövedékeivel. Azt az eljárást, aho­gyan célpontját felkeresi és megtalálja, a lai­kus elsősorban a szárnyas vacakra lövő va­dászéval hasonlíthatja össze, hiszen ez is — 'bizonyos kuicsstzabályok figyelemben tartásá­val — becslés alapján határozza meg az elő­retartásit és a többit a sörétes lövedék szórá­sára bdzza. Mig azonban ez a vadászatban néhá-nv méter távolságra történik, addig a légvédelemben: előforduló nagy sebességeknél és távolságoknál merőben más megoldásokra vari szükség. A felüLeűes szemlélő hasonlíthatja a légvé­delmi tüzérség Harcát a tengeri csatá)?oz is, ahol gyorsan haladó tengeri célokra tüzelnek. Itt az előretartási különleges számológépek segítségével, lehetőleg igen pontosan megha­tározzák,, majd a találatok helyzete alapján állandóan helyesbítik, mig végül telitalálatot nem érnek el. Ez sem érvényes azonban a légvédelemre, mert itt a tengeri harc kétmé- reliiségvel szemben a tér korlátlan három­mér etüségc áll, a repülőgép nem csupán egy vízszintes síkban változtathatja repülésének irányát, hanem ezenfelül magasságát is. Ugyancsak nem hasonlítható össze a hadihajó fordulékonysága és sebessége a repülőgép gyorsaságával, ás mozgékonyságával. A har­madik nehézség adódik az időzített gyújtás alkalmazásából és a helyes beállítás szüksó- geségéből. Teljességgel lebetetltn azonban — a légvédelmi gépágyuk alkalmazásának né­hány különleges esetétől eltekintve — a találati pontok állandó megfigyelése és a cél­elemek ennek alapján való állandó hélyesbi- térie. A légvédelmi tüzérségnek lehetőleg egyes lövésakiiöel kéül a lehető legnagyobb tüzhatást a célon elérnie. Ez pedig a tüzvezetés olyan nagyfokú pontosságát követeli meg, mint azt egyetlen más fegyvernemnél sem tapasztal­hatjuk. Minden behatást, a cél mozgását, a ballisztikai tényezők szerepét, az idő- és szél- hatást pontosan számítani kell .tudni és hatá­sát időtrabló és nehézkes számítások nélkül figyelembe kell venni,. Ezzel pedig a légvé­delmi tüzérség hatásossága jelentős mértékűén matematikai és a fegyverek gyártása szem­pontjából gyártástechnikai problémának te­kinthető. A célpont megkeresése A repülőgépek nagy Sebessége miatt csak igen rövid ideig tartózkodnak a célok az eg vés lövegak tüzhatáskörltotében, vagyis ha­tásos tüzelési távolságán belül. Ha a ma használatos lövegűk (légvédelmi ágyuk) zö­mének hatásos Iőiiiávolságáit x 0.000 méter­nek vesszük, úgy a 100—150 m/mperc se­bességgel haladé célpontok még a légikedve- 70b esetben isi csupán alig néhány percig küzdbe.'ck le. Hogy ezt az időt minél jobban kihasználhassuk, a célpontot már előbb meg kell keresni, be .kell mérni és nyomon kö­vetni a tűz megnyitásáig. Nappal a célpont megkeresése a kolóniáié távols.igmérők feladata, éjszaka ezeket még a fényszórók és a fülelők is segítik munkájuk­ban. Hz évvel ezelőtt a légvédelem csupán az. optikai távmérőket ismer:«. Ma a fegyvertár az akusztikán és elektromágneses tá volvág- méröíkkel bővült,, ezzel ui fejezetet nyitva meg a rávoh.igmérés történetében. Az, optikai távmérők, egy állomásos rend- sw\rürk, rcltá.t. a mérés és célkövetés egyetlen Ivmérö állomis rój történik. A készüléket két irányzó a magasság és oldalirány megható ro- zás.íra állandóan a célom tartja, mg egy harmadik tüzér a cí-lkövetés nyomán kizáró­lag a távolság meghatároz,isival foglalkoz­hatok. A> akusztikai fávmé ők. amelyekkel első­sorban Oroszországban klscrlctezt-.k. már nem cgv.íllomásosak, hanem két., vagy több mérő- állomxávra érk-ző hang impulzust hasonlatának össze cs a lebegés nagyságából határozzák meg a távolságot. Fényszórók, fülelők A leglnikiáibb hasunâlatos optikai távol­ságiit írok csak akkor határozhatják meg ti7. elknséccs pépek távolságát, ha azok Iá hatód. É‘j róíkV' tehát a gépeket előbb meg kell világ;lard. Hogy a fényszórók se keressen ek ve totóban a söréiben, ekkép elárulva települési helyüket az ellenség­nek, a fiilcW'cet a difik mell élük. A fülelő működése az emhei i fül amn tulajdon, ü in alapszik, hogy n .ár szabad­füllel is eléggé pontosan megállapítható a hangforrás helyzete ahibód a rendkívül kis időkiülömőségből, ami a két fület érő hangihulláímok között van. A fül termé­T távmérők által szolgáltatott adatok­ból, vagyis a cél távolságából, oldalirány- szögéből és magassági irány szögóból most meg kell határroeni art a ponto . ahoi a lövedék pályája a célba vett repülőgép útvonalával talá'kozák. Meg kril tehát határozni -et a térbeli el őre tar árt, amely mellett valószínű a találat vagy legalább is o1 yam közeit' hál át, hogy a loved ék re- peszbatása a' célponton súlyosabb sebet ü hat. (A légvédelmi gjéprigyiilmál már nem elégszenek meg a majdnem-találat- tal, mert itt nem repeszhatásu a g ár.át, hanem közvetlen telitalálat kell az ellen­ség mjeiipemmi sírtéséh .e^.) Az ear M tett bárom távmércsi odtat idő­beli változ; árából meghat ár őzé lato a leg­valószínűbb taláMti pont, ahol a röpoá- lylájáj btoonyo-s iriŐ a1 ári befutott lövedék találkozók az u.gvyinannyi idő alari sebes­ségének megfelelően előrehaladt repülő­géppel. A távolmérő adiat?iíból a tüzeléshez fel­használt lőielemétoet már egy rendkívül bonyolult és elmés szerke-et, a lőelem­képző számítja ki, mechanikus utón. Ez a szerkezet voltaiképpen számológépek so­rozata, amely annak a feltételezésével, ho.gy a mjéfr-ést követő i'dcibk/n a repülőgép megtartja- eredeti utvoni'dát, repülési ma­gasságát és sebességét, megadja azokat a célelemeket, amelyre az ágyút vagy az ágyúból álló ütege-'- beirányozva, *?j legv-a- lószánübb a találat. Nyilvánvaló, hogy an­nál valószínűbb a találat, minél Mívesebb idő telik: el a tüzelés éte â távmérés kö­zött. Ezért a légvédelmi lövegak tökéle­test-ésébten egyformán nj-így szerepe van a lövtedéíkeík kezdősebességének és ezzel a <rüpá döfnek, valamint a töltésre, trány- 7árira fordított idő csökkentésén ek. Ez csupán az irányzási műveletek nagymér­tékű aurboml ariízálásáv al lehetséges. így A jelenlegi gyakorlati a légvédelem lö- ve.gei köcaött töbféle csoportot különböztet meg, ezek egymástól elsősorban ürméret- ben és ezzel hatásos tüztávolságuiklb-ain kü­lönböznek. Minden egye? magiassá?,cso­portra jehiát kűilön-küliön löveg szolgál és a soktfiéle légvédelmi löveg együttese al­kotja aat a tüzfüggönyt okádó acélgyű-rüt, ami a katonai célpontok megvédését le­hetővé teszt. A csapatok ellen intézett alacsonytáma- dásokat a légvédelmi gépro-uítkák és ttoer- gépmuskák hárítják el. Ezek azonban csak kevéssé jöhetne szóba városok ellen in­tézett légitámadásoknál, mivel ekkor egyéb tényezők is gátolják az ellenséges gépeket "ibiban, hogy alacs-onyiról hajtsák végre támadásukat. Az 1000—300 méter között repülő e'len- sériies gépek ellen az önműködő kiszól gá- lásu gépáigyiukat h asm ál iák, amelyeknek tüzeljiáráHa is különbözik a nehezebb lö- yegektői. _. scot es fülled ésí ,,u lapvonal a" a fülelő töl— Q.virvine'k adk)’ ilmiuzásáv-uil rmegruivelhető. Minden töflesé-rt miegfele’ő tömlő vagy cső kapcsol a kezelő egy füléihez. A ma­gassági és oddalírámyszög megállapitóisá- hoz egy-egy kezelőre van sziiksâţg, (£r- fk-m-' megemltoeni, |--K>gy pl. Olaszország­ban jó eredménnyel alkalmi Eták a füle­lőknél a vak-oka\ akiiknuok hallása rend­kívüli mái'lékben ki finomodott.) A gyor- siar haladó oéfl hangja okikor éri el a fü­lelő*, miikor a gé.p a hu.ngíhuMám k;bocsá­tási he'yét már regen elhagy-ta. A fülelőn meat irány és a gép valódi helyzete kö- vö't tehát, a ávoli-ágmak megfel-edcíen, d- téirés vi.' n, ami a fülelőkbe épiitett ki- egyeniLitő szerkezet segitsá-’lável kiiküszö- böübető. A fülekhez kapcsolt fényszóróik'ól nagy fény rőt. egyenletes fényt, a fénvriugár rekeszel,betősóigiét (a su.gérnydáb átmóvő- i to k cz?bályozbatósását) és az egyszerű toezedlhetőféret kívánunk meg. A fényfor- rás ivhímpa, mert ennek fényerejét még c.gy-e len más fényforrás .sem múlta felül. A fényit oanr1 bolatük öcr veti köl-riel párhu- * mos nyalábban előre. A sugárnyaláb szórása bizonyos határokon belül szabá­lyozható. A fényszóró teljesítménye át­mérőiével arányos. A légink'bb haszná­latos fényszórók 150, 120, 100 és 60 cen­timéteresek. Az ívfényhez szükséges ára­mot a f f• nysíztóróggys éghez tar ózó áram- fejdeztő aggregátumok szolgádtatjáik. A génkocsim1 szerelt, g\ oi*san mozgó ‘fény­szórók állásukat könnyen váttozt-jthatjáik a léghbáboru sulvpontvál ozásának meg­felelően. csaknem késed):lem nélkül kapják ? lö- vegek a cső,emel kedés , az oldaiirány,?zö- get és a 1 »távolságnak megfelklő időzítést. Ez xz időzítés a megfelelő loiávoiság megté.ele után robbantja a lövedéket. A lőelemképző által szolgáltatott adato­kat a tűzvezető központ adja át az üteg lövegeinek és különleges jelzőben: idézé­sek felhr.sználá ával a tüzérek állandóan végzik az irányítást é? a gyújtást időzítő s'ze’kezet áíáliriását. Minden lövegre ké­szül egy lőitáblázat, amely a röppálya egy,es pontiadhoz ta tozó magassági és ol­dal iránvszög adatok- és az időzátést tar­talmazza. Ahhoz, hogy a repülőgépet a tüzérség el is találja, kettő szükséges; e két té­nyező egymástól független. Az egyik az el ötre tartási számi'ás és vele együtt a lő­elemképző pcntosségV', a m isék a löveg és a lőszer teljesítménye. Az összhatás a két tényező együtteséből alakiul, hi'-zen g. leg­jobb lőelemiképző sem érhet el eredményt csapnivalóan- rossz löveggiel, amint a vi­lág Legjobb lévédelmi ágyúja sem hasz- náMíkfó megfejelő jó lőelemképző nélkül. A német 88 mm.-es ágyú közi&pes szó­rása például — német hivatalos részről közölt adatok szerint — 3000 méter ma­gasságra és 5000 méter távolságra 35 fo­kos csőemelkedésre például csupán 40 méter. Ebhez a ballisztikai szóráihoz já­rul még a lőelemlképző okozta szórás is. Kisebb magasságra, elsősorban 3—4000 méterre a légvédelem találati valószínű­ségié Igen nagy, éppen emiatt támadnak mai a nappali bombázóköteléikiek elsősor­ban 6000—8000 méter magasságban. Éj­szaka a szórást megnöveli az is, hogy a távmérőeszköriok kezelését is erősen be- folyá-olja a sötétség és a mesterséges vi­lági,tás. 8000 és 8000 méter köizött a légvédélmi ágyúikat alkalmazzák. Ezek alkotják a nagyvárosok légvédelmének zömét. 8000 méteren felül már csupán a nehéz légvédelmi ágyúik kerülhetnek szóhoz. Lássuk most e lövegtipusoikat, ürméret szerinti ceoportosáttásban.  nehéz légvédelmi ágyuk Alkalmazásuk csak Igen magasain repü­lő gépek ellen indokolt és ott is csak kor­látolt lehetőségük van a sikerre. Ennek oka elsősorban korlátolt lüzgyprsaságnjk- bian rajük. Alapvető szabály a lövegstzerkesztésben, hogy minél nagyobb egy ágyú ürmérete, annál kisebb a tüzgyorsaság;a. A 1 üvegek egymásután i ismétlőre lehetőségének ugyanis az ágyú mozgó részeinek tömege szab határi, de ugyanígy a lövedék kez­dősebessége is. Air ái?yu mozgó részeire ugyanis a lőporgázok feszítő ereje haf és ugyanakkor, amikor 800—1000 méter má­Hodperoenkénti sebeoéggy] előre küldi a lövedV-kxft, az erő A; ríAsvu tü egyenlő - • folytán <‘nnek megtfr*lf-?őí-n gyorsítja a ]o­vttig záivávzatájnak hátrasnilcl6 törn/yót >•;. Ek a "••xüií iitó erő annál njigyobb, minél nagyobb a löveg üirmórebe <a miinél na­gyobb a lövedék k-zdő:.ebessége. Követ- kiezóskép annál kisebb egv löveg tüzgyor- sasága is, mined nagyobb az ürméreto és minél nagyobb kcvdőeebereéggel lövi iú lövedékét. A 94—il Z5 mm. ürmx''rha tárok köziött lévő nehéz légvédelmi ágyuk tüagyor a- ságia percemként 6—8 lövés. E kis tüz­gyorsaságért csak ménteéoeIto-n kárpótol az a tény hogy a kb. 15—18 kg. súlyú lö­vedék nűn''egy 100—120 méteres körzet­ben hntásos, repeszdarajpjed által. A lö- v dék kezdősebessége 900—1100 méter má.- odp'Tc. A. nehézágyu elsősorban 5000 méter felett hatásos és kb. 10 kilométer­nek vehetjük a fiel-ő hatásos lőmagassá- - got. A légvédelmi ágyuk Általában 70—88 mm ürméretüek. Hozzávett. lefjes szabályként állíthatjuk fel, ho^v minden léffvédelmi ágyú tüzének felső hatásos határa annyi kilométer, ahány centiméteres az ágyú. Az ismertebb lövegek a 75 és 80 mm-es svéd Bofors, a 70.2 mm-es orosz és az azonos űr­méretű angol Vickers, a 75 mm-es franeja ■ Schneider és a 88 mm-es német Krupp ágyú. I A korszerű légvédelmi lövegektül 750—1000 I méteres kezdősebességet kívánunk meg. mert ! a kezdősebesséég növelése rövidíti a röpidö*, I ezzel csökkenti az egyik nagy hibaforrást, de j ugyanúgy fontos, hogy a szórás is kicsiny I maradjon. A nagy kezdősebességgel járó nagy gáznyomás a csőben erős igénybevételt is okoz. tehát a c ő szilárdsági méretezés<'nél ezzel szá­nrolni kell. A nagy igénybevétel növeli a cső deformációját, ezzel pedig a lőszabatosság csiü kenése, a szórás ‘növekedéise jár együtt. Meg kellet tehát találni azt a határt, ahol a külön­féle, ellentétes hatású tényezők a legjobb egy­idejű együttes megoldást teszik lehetővé. A lövegek iránvzásának gyakorlati halára alig van. A legnagyobb magassági irányszög ic-ö- emelkedés) 85—90 fok. az oldalirányzás 360 fo­kos szögl>en történhetik. A találat elérésére nem csupán az a fontos hogy a lövedék pályája közel járjon a célhoz, hanem az is kell. hogy a lövedék pályája közel hanem az is kell hogy a lövedék a cél közelében robbanjon. Ezért igen pontos óraszerkezetes gyújtást alkalmaznak, am-riyet a lőelemképző által meghatározott ér tékre időzítenek. A lövedéktől még azt is megkíván iák, hogy megfelelően jó anyagból készüljön és robbanó- töltete a lövedéket olvan szilánkokra vesse szét, hogyr aránylag nagy körzeten belül veszélyez­tesse a célt. A légvédelmi ágyuk lövedékei 6—9 kg. súlyúak. A gépágv uk A légvédelmi ágyuk és nehéz ágyuk alkal­mazási területe k-orlálolt. A felső határ a röp- pálya emelkedő ágának csúcspontja. amelyet kb. 30 másodperc múlva ér el. Az alsó határt az irányzás lehetősége szabja meg. A löveg nagy tömege és a cél nagy sebessége kb. 3000 méter­ben szabja meg az irányzás alsó határát. E határon alul olyan fegyverekre van szük­ségünk, ametveknek nagy tüzgyorsasága és kö­vetkezéskép kisebb ürmérete is van. Ezért itt 4 cm-en aluli ürméretekkel találkozunk. A szoká­sos ürmérethatárok 40 és 20 mm. Általában két csoponba oszthatók a gépágyuk: a nehezebb ürméretüek 37—40 mm-esek, a könnyebbek 20—23—25 mm-esek. A lövedék röpideje itt csupán 10—20 másod­perc és a cél gyakran mindössze néhány percig tartózkodik az ágyú tüzhatáskörében. Az irány- zásnak pillanatok alatt kell történnie, a kezelőte- génvségnek rendkívüli gyakorlattal kell ren­delkeznie. A gépágyuk önműködő fegyverek, akár a géü- puskák. Á löveg nem egyes lövéseket ad le, hanem sorozatokat, amikor az üres töltény­hüvelyeket kidobja, a tárból uj lövedéket tölt a csőbe, a závárzatot zárja, a töltényt elsüti és ezt a műveletet ismétli, amig töltény van a tál­ban. így 200—400 lövés/perc tüzgyorsaság is elérhető. A 37—40 mm-es gépágyuk tárai 5—6 lövedéket tartalmaznak, a 20—23 mm-esek tárai 20 töltényt. A sorozattüz határát a cső melege­dése szabja meg. A nagyteljesítményű löveg könnyen melegszik fel és ez hamar tesz -cső cserét szükségessé. Ezért a gépágyukhoz több csövet adnak, amelyek egyszerű fogásokkal gyorsan cserélhetők. A tüzgyorsaság növelésére két, négy, néha nyolc gépágyút közös alapzatra szerelnek, ezzel sokerül a tűzgyorsaságot megtöbbszörözni. Az irányzóberendezés természetesen közös. A gépágyuk lőeljárása merőben különbözik az ágyukétól. Az aránylag kis űrméretű lövedék töltete kicsiny, tehát repesztere is kicsiny. Ezért csak telitalálata hatásos, időzítésre nincs szükség. A gépágyú gyújtása tehát érzékeny, becsapódásra gyújt, ezenfelül a röppálya leg­magasabb pontjának elértekor magától szétveri a lövedéket, hogy a saját területre visszaesve, kárt ne okozzon. A gépágyú lövésnél tehát nem számítják az időzítést, viszont pontos célzásra van szükség, mert csak a telitalálat hatásos. Ha pl. a gép sebessége 100 m/sec, úgy 5 má­sodperc alatt 500 métert tesz meg és 1500 mé­ter távolságra az előretartás 20 fok, tehát akkora, mint az ágyuknál. A tüzvezetésre azon­ban nem használható lőelemképző, hiszen arra nincs idő. A gépágyul; irányzása ezért közvet­len: az irányzókészüléken vannak megfelelő számolóberendezések, amelyek figyelembeve­szik a célsebességet,' távolságot, irányt és ennek megfelelően a csövet irányitják. Mig tehát az irányzó táv cső vön a tüzér a célt követi, a meg­Hatásos együttműködés afényszórók, fülelők és a légvédelmi ágyuk köz A légvédelem agya A légvédelmi tüzérség lövegei

Next

/
Thumbnails
Contents