Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-12 / 182. szám
i»4* itg«m1<t %x SLiifl&il Takáts Gyulát B&bda- i TATAY SÁNDOR: HAJNALI UTAZÁS Vidám hegy kedves pásztora, hiaba szologatsiz, kakuk madár. A hegy sem az, a bor sem az! Ahg mull a tavasz, alig itt a nyár szivemben mégis tél havaz. Szájamban keserű a bor. A nyelvemen alig lelek szavat. Szép tájnak, mint a temetőt ngy nézem már, s a váxas ormokat, mint márványkőt s sír előtt, F eltépte keblét ég s a föld, s Idába átkozza már magzatát, mint rongy cseléd, ki józanul, izzadt kinjában szétfő a világ, s az ember milliója hull. Eszét az égtol bűnre kapta! Bor, pint elő! Zengj öblös pincemély! Mióta világ a világ béke nem volt, csak lüíkftető fekély. A béke mákony, makvirag. Az ölj az egyetlen szabály! És hősök mind a gladiátorok! Az emberiség úgy rohan, mint éhes farkas, bömbölő torok, egymást zabáivá boldogan. Homlok, mely tiszta és fehér: ábránd, akár a hattyú dal-mese. Az élet prés! Jer sűrű bor. Ringass, tán holnap értünk nyúl keze és faliiozvág, mint tört csupor!. Sötét csapszék e rongy teke. Veszett hire a nagy történelem, a sanda mészároislegény, arany sisakban áll a szent-hegyen, s szemében örvénylik a kéj. Ne reszkess mégse, kék honom. Szelidke bárány, fehér pincehely. Utunk a vak sors vezeti. Úgy szállónk, mint csipetnyi tollpehely. Mindegy a szél, hogy lengeti. Ne fuss hát tünde pincehely. Te vagy a mentsvár és a zöld liget. Mig kínban fetreng a világ, te .tartod bennünk még a jó hitet, hogy Istenünk a földre lát. Üres hordóink kongjatok. Nincs más harang, mely égig szólana. Elfordult. Háttal űl az Ur, mint gyermekén csömöri ott bús anya Is néana, mint késvágta húr, mert gyermekéből, lám, mi lett. Öl, rombol, kit képére alkotott. Szennybe vágta a tíz szabályt! Őrjöngve éget tornyot, kis zugot. Kereszt helyéit jelvénye fcárcL Kakuk, vidám hegy pásztora, gazdátlan nyáj kér, válaszolj neki: — Hány évig tart az őrület? Vére® szénáját meddig legeli? — Felelj, ég áldja meg szived. Felelj, kakuk, te égbe látsz. A népiért kínoz, ki szó!ogat. Hűs lombok, titkok mes'iere űzd el rólunk a gvíílő poklokat, légy házunk védőszelleme! felelő áttétel már a találati pont irányába, megfelelő előretartással teszi a csövet. Irány- zásra a repülőgépeken használatos reflexcélzóhoz hasonló készüléket alkalmaznak. Az iránvzás megkönnyítésére használják gyakran a fényjelző lövedéket, amellyel a találati pont helyzete megfigyelhető és igy a célelemek helyesbítése elvégezhető. Együttműködés a repülőkkel A légvédelmi tüzérség és egyes műszerei szorosan együttműködnek a nappali és éjszakai vadászerőkkel. A célterület meghatározott szakaszát pl. csak a vadászok védik, más területen viszont a vadászok nem működnek, mert ott a légvédelem lő minden berepülő gépre. Al'alában a repülők és a légvédelem együttműködésére vonatkozó részletek minden állam féltve őrzött titkai, mert ez az alkalmazott műszerek, híradóeszközök és egyéb segédeszközök bevetésére vonatkozólag olyan részieteket tartalmaz, ami az ellenség részéről zavarást tesz lehetővé és ezzel esetleg a legkínosabb pillanatban válik lehetetlenné a légvédelem földi és légi eszközeinek együttes harca. Nagy Ernő. Ezektől a soroktól ne várjon az olvaso valami különös történetet. Most egyszerűen csa le akarom írni, hogyan utaztam el Bony ha rél. Vannak óráink, amik éles tőrrel vesne , bele mindent, ami történik, az emlékezetűn be. Ilyen volt számomra ez a hajnal. A nőnemnél voltam néhány napig vendég■ Ezen a hajnalon búcsúztam tőle. Nikisért az. autóbuszig és hozta az egyik táskámat. Tudtam, hogy nehéz neki, de a szive könnyebb, hogy segíthet. Magános nő; ritkán akad, akinek maradék erejével jót tehet. Ha lenne még oly nehéz a bőrönd, meg könnyebb lenne a szive. Szótlan mentünk a hajnalban, melyet szürkés-fehérré még csak a köd tett . . . Egy nui- gasabb ház kapujában német katona állt őrt, acélkék bőrköpenyében alig volt el a ködtol... Magyarul mondta: — Jó reggelt. — Hogyan mondhatja? Miért mondta? Olyan váratlan volt, olyan különös, mintha maga a tompa hajnal köszöntött volna ránk, Fmberrel aztán nem találkoztunk a templomtérig. Ott a kapuk alatt, a falak mellett álltak. Susogásuk sem hallatszott, csak hullámzó mozgásuk látszott feketén, komoran a köd mélyén. Itt álltunk meg mi is egy platánfa alatt, mert ide kellett érkeznie az au-* tóbusznak. Kakas nem kukorékoltf A templom felől hallatszott csak valami vijjogás. Baglyok és denevérek szoktak tanyázni <* falusi templom tornyában. Arra számítottam, hogy távoli motorbúgást hallok majd, mely no egyre, mint guruló hólabda s a hepehupás országút felett je-í lennek meg az autóbusz fénycsóvái. Nem igy lett. Szemben, egy ház kapujában kenetlen kulcs csikordult meg. Feltárult az irgalmatlan ajtó s mintha a kelő napnak nyitottak volna kaput, az autóbusz reflektora pillanatok alatt átszurta a ködöt. Az árnyékuk felszökött a hátunk mögötti házak falára. Elátra néztem. Az emberek egyszerre mind megmozdultak a falaknál és felém tartottak. Az arcuk sápadt volt ebben a fényben, mint a halottaké. A motorberregés rettenetes nagy volt a visszhangos kapuszinbem Csikorgás, zakato- lát hallatszott, míg ki nem fordult az utcára. Kint, a parttalan ködben már tompább volt a robaja. Nagy ívben kerülte meg a teret. Lámpái körbe pásztázták a platánfák alá húzódott falut, a zárt üzletajtókat, a tegnapi vásár nyomán szemetesen maradt utat, a marha-mérleget, a gyógyszertár kőszentjeit, a rokkant feszületet, a templom vakot ás hátát. Ott állt meg közvetlen előttem kétségbeesett jajgatással a szerencsétlen alkotmány. És ekkor a ködből minden oldalról egyszerre emberek bukkantak elő. Sokan, sokkal többen, mint hinni mertem volna. Cs-omagokat, síró gyermekeket vonszoltak magukkal. Egyszerre életre kelt a tér. Hangos lett a kiabálástól. Úgy látszott, megtámadják a védtelen gépkocsit és f elf ordítják ott nyomban. De akkor bent a kocsiban felgyulladtak a villanylámpák. Táskával a nyakában egy ember állt a hirtelen kivágódott ajtóban. — Először a katonák, — mondta. És csodálatosképpen a tömeg annyi katonát bocsá-< tott ki magából, hogy ngy látszott, megtelik vele az autóbusz. Mikor az utolsó katona is fellépett, a tömeg újra rohamot intézett. A kalauz valami olyasmit kiabált kétségbeesve, hogy azok utazzanak csak, akiknek okvetlenül szükséges. De erre már nem figyelt senki. A kaJ lauzt elsodorták az ajtóból s a fekete tömeg bezsujolódot-t a kocsiba. Köztük voltam én is. Az autóbusz teteje rettenetesen dongott. Egy ember lépkedett rajta s a csomagokat helyezte el, melyeket az utasok kísérői adogattak fel. Az én csomagomról is a néném gondoskodott, mert otthagytam a kezében, mikor beálltam a tolongok közé. Otthagytam anélkül, hogy búcsúztam volna tőle. Alacsony volt az autóbusz, a'fejünket le- kellett hajtanunk benne. Olyanok voltunk, mintha a vállunkon tartottuk volna a csomagokkal megterhelt tetejét. Éktelen zaj volt. Mindenkinek volt panasza és senki nem hallgatta a másét. \ égre a szomszédom a kocsi legmélyén felfedezett egy kétrét hajolt asz- szonyt, öléhen pályás gyermekével. — Ja)}, szegény asszony — mondta — vigyázzunk az asszonyra és a gyermekére. — Megmozdult, szorult helyzetében egy negyed lépest hátrafelé tett. Megmozdult az egész zsúfolt tömeg. . — Vigyázzunk az asszonyra, meg a kis gyermekére — kiáltották tovább mások is. Es ez a kiáltás egyszerre valami rendszert vitt a zavargásba. Tulajdonképpen nem tett senki semmit az asszonyért, de vele törődött mindenki, az is, aki nem látta. — Régi dolog, hogy önmagán kívül vesse tekintetét és lel te célját az ember, mert vad hordává válik különben. Ki hisz a csodában? Csoda történt Bony* hadon ezen a hajnalon, mert felfért minden utas a szűk kocsiba. Egy későn jött német katona maradt csak kívül. Az felmászott a tetőzetre, hallottuk a csizmáinak döngését. Isten tudja, hogyan helyezkedett el, de mire megindult a kocsi, a csizmái odalógtak az ablak elé,, amelynél álltina. Hatalmas csizmák voltak, betakarták a fél ablakot. Mire a József-utcához értünk, már kissé ritkult a szürkeség. Láttuk az embert, aki az autóbusz elé állt, kétt karját mereven széttárta, mint egy madárijesztő. — Álljanak meg! Álljanak meg! — kiáltotta. Lassan mentünk. Nehéz terhével alig mozgott a rozoga jószág. A kétségbeesett ember futott a kocsi mellett. Kezét akkor már az égnek emelte. — Álljanak meg az Isten szerelmiért! ÁR* janak meg! Mi lesz velem! Megkopogtatta a mozgó kocsi ablakát, de hiába, az autóbusz ment s ő lassan kezdett lemaradni. Sorba kopogtatta az ablakokat, az utolsóra pedig, mely fölé a német katona lába lelógott, akkorát ütött, hogy az megrepedt. . . Sugár alakban futottak szét a re- pdések az üvegen, gerezdekre osztották az eget, mely ekkor már piros volt. — Betörték az ablakot. — mondotta egy gyenge hang előttem, de nem figyelt rá senki. Csend lett a kocsiban. Konok csend Lett, még a sváb asszonyok is elhallgattak. Mintha a bűn mindnyájunké lett volna, Rátekintettem arra az egyre, aki bátor volt szólni, mert a hangja olyan különösen lágy volt. ebben a tömegben és az érintése csak annyi az éktelen tolongásban, mintha lepkt csapódott volna hozzám. A vörösre változott fényben már látni lehetett, törékeny lány állt valósággal a karjaim között, amint kétoldalt a padokba fogództam. Kicsi kalapja alól kiszökő haja érintette az arcom . . , Hiába igyekezett megdöbbenést kelteni. A hangja megint csak csilingelő lett: — Nem látják? Kitört az ablak! A kocsi másik feléből ekkor mély, öblös hang felelt: — Hagyd, Benedikta, — nem a. mi dolgunk! Mire a vasútra kiértünk, valami futó felhőből eső cepcgett. — Gyorsan, gyorsan, — mondták annak az embernek, aki a német katona segítségével adogatta le at csomagokat. — Gyorsan, mert nagy eső jön, elázik mindenünk. — Pedig, ha valaki feltekintett volna az égre, láthatta volna, hogy annak az egyetlen kerek felhőnek is az utolsó foszlánya húz el a fejünk felett. De ki tekint az égre a pályaudvar előtt? Aki megkapta a táskáját, rohant a pályaudvarhoz. Sötét volt a váróhelyiségben. Mostanában sötétek mind az állomások. Csak egy kis szögletes ablakon áradt a pénztárból némi fény. Az elé is függöny lebbent újra és újra. Embert nem, csak a kezet láttuk, amely a jegyeket osztotta a vasablakon át. Tömpe, tétovázó kéz volt ez, húsos kéz. A pecsétnyomó mintha nehéz lett volna neki, clyan lassan emelte. Tizenöt perccel a vonat indulása előtt érkeztünk. És ezalatt az idő alatt tizenegy ember kapott jegyet. Benedikta lágy hangon számolta. Tizenegynél abbahagyta a száma* lást, mert hallottuk a vonat robogását. Ott hagytuk az ablakot és valamennyien jegy nélkül szaladtunk ki a perronrt. A finomabb emberek mind szó nélkül készültek ~í, hogy megfizetik a büntetést, de voltak, akik durván kiáltoztak: — Miért tesznek ilyen alamuszi embert a pénztárba . . , Az eltelt negyedóra alatt szépen kivilágo- sodott, zűrzavart csak a kiáltozás okozott. Akik Dombóvár felé utaztunk, aránylag rendben felszálltunk. Csak a bajai utasok álltak még kezükben tartott csomagokkal a sínek között, mert az a vonat ekkor futott be a mögöttük lévő vágányra. Egy szere sík kiváltj közülük egy hatalmas kövér ember, nagy tömegével gördült felénk. — Mi lelte a Stowasszer urat? — kiabálták körülöttem. A nehéz ember kinyitotta a táskát, ami a kezében volt, a tenyerén tartotta felénk. — Valaki elcserélte a kofferomat! — kiáltotta. A vonat lépcsőjéről láttuk: könnyű ruhadarabok voltak henne, fehérek, tarkák, rózsaszínűek. Olyan volt a hatalmas ember kezében, mintha virágcsokrot tartott volna. Mellettem ebben a pillanatban ismét felcsendült Benedikta hangja: — Istenem! Az az én táskám! Ebben a pillanatban már ugrott is le és ki- | kapta a táskát a szódagyáros kezéből. Ame- I lyik a kezében volt, azt pedig ledbbta a zör- I gő kavicsra. | Mire ismét a lépcsőhöz ért, a vonat nagy | zökkenéssel megindult. Lenyúltam érte, úgy I emeltem, úgy karoltam fel a lépcsőre. A nyi- jjj tott csomagból azonban ekkor kiszállt egy § rózsaszín ruhadarab. Repült, szállt a szélben I olyan könnyen, mintha a piros hajnal fodra | lenne. I 9 Diákok és a nagyvakáció Naponta, találkozunk az utcáin diák- jiukkal, diáklány okkal. Ritkám, látjuk, őket egyedül, sietősen, inkább csoportost rn tűmnek jel, sétálva, vidám fiatalságukkal a sok ráncoUhomloku járókelőre is derűit sugározva. Ahogy hancurozó jókedvű csoportjuk untán nézünk, régi önmagunkat keressük bennük és édes- izü, feledhetetlen vaikáci&i éTrrijényekre emlékezünk,. Nekünk nem jutott ilyen sok vakáció — józanvodunk ki a révedezésből és mindjárt fel vs ötUk bennünk a kérdés: vájjon netm, látja-e kárát asz ifjúság az idei féléves szabadságnak? Lassan számolgatni kezdjük, mivel is töltöttük a régi kéthónapos nyári szünidőket. Nagy kirándulásokkal és a Klasszikus Regény tár összes regényeinek végúgolva- sásával. Ám akadtak olyanok is, akik a vakáció nagyrészét egy poros félszerben töltötték, lomb fűrész-munkával, vagy „többlámpás“ rádiók összeeszká- bálásásval. Ismét mások a növény- és madárvilág télen tanult latin neveit gyorsain elfeledve, a növény- és állatvilággal ismerkedtek egész nyáron, de nem könyvből, hasnem erdőn és mezőn fwtkározva. Ő, sok ismerettel gyarapodtunk egy-egy nyáron, nem is be- Sélve a nagy élményekről. S a magunk urai voltunk, magunk osztottuk be napjainkat. Igaz, sok szép napot elpazarol- l'Mink, de igy tervalkunk gazdálkodni az idővel. Már-már ott tartunk, hogy, nagyokat bólogatva, helyeseljük az utóbbi években, egyre hosszabb iskolai szüneteket. Hiszen a gyerekek sokat fejlődnek nyáron is értelmileg és érzelmi világuk szempontjaiból egyaránt s amit a szorgalmi idő kevésbé enged meg. inkább élhet minden gyermek kedvenc foglalkozásának s úgyszólván belenőhet abba iái munkába., amely később élethivatása lesz. Ám tovább fontolgatva a problémát, kezdett visszájára fordulni az imént magunk elé rajzolt kedvező kép. Bizony már két hónap alatt is mennyit fel ej tettettünk abból alz ismeretanyagból, méüy- lyel télen elláttak az iskolában. Hát még öt-íhat hónnp alatt mennyit felejthet a mai diákság. S ami még nagyobb veszélyeket rejt magában: mertnyire el- szokhaták a rendszeres munkától. Értelmi ellustul ás, az akarat elernyedése, rontó befolyású pajtások környezete, a kelleténél több szabadság, ellenőrizetlen és kihasználá'lan időtöltés, a figyelem teljes szétszóródása s a hosszú iskolai szünet egyéb veszedelmei csakúgy áradi- tak elénk. Nem volt hát nehéz megállapítani, hogy bölcsen intézkedett a régi iskolai törvény, amely szerint a tanév szeptember elsejétől juníus végéig tartott és karácsonyi, meg húsvéti szünetre 10—10 napot engedélyezett. Kell a pihenés, kell a könyvekből ömlő szürke ismeret-tenger mellé a sok életből merített tapasztalat és öregségünket is bér aranyozó sok ifjúkori élmény. De amennyire nélkülözhetetlen a nyári szüne" a diákok, idegei és fizikuma számárai, épp annyira káros és az ifjúság szellemi fejlődésében behozhatatlan veszteségeket okozó, a tulhosszura nyúlt, rendkívüli iskolai szünet. Nyilván a szülőkre hárul a nyári szilnél következm>ényelért a felelősség, mert a gyermek kikapcsolódva az iskolai munkából, a szünidőben visszakerül a család körébe. Pedig nézetünk szerint az iskola is felelős a vakációért és nem áriőtt volna jótanácsokkal ellátni a szülőket. hogy miként irányítsák és befolyásolják gyermekeik időtöltését a kény- Iszaruén, hosszú szünet alatt. A diákok többsége nyilván szellemileg gondo- zaPhnul töltöi'te a nyarat. S vájjon idejében megkezdődhetik-e ősszel a tanítás és folyhatnak-e majd rendszeresen az előadások tanév közben? De lám csak, egészen elkomorodtuhk s a. féléves na,gyvakációról kezdett vidám elme futtat ás aggódást kifejező moridatokbfo) torkollik. (Éppen úgy, ahogy a csatangolással töltö'it szép nyári. napok is lassanként őszbe fordulnak.J N& töprengjünk hát a mulasztottakon. Készüljön inkább a diákság ctz uj iskolai évre és az uj évben megfeszített erővel végzendő, sok komoly munkára. Kibombázás után uj üzletemet megnyitottam Wesselényi Miklós utca 16. szám, udvarban. Nyitva reggel 7 órától este 7 óráig. Volt Horthy-uti fodrászmester: Kerekes István
