Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-30 / 196. szám

r O i . A \ o r«< ft A c CjO í. 1 1 o n t SZERDA, 19ÍÍ augusztus 30. LXV. évfolyam, 196. szám. ÁRA 20 f •' ' V .1 ~ l kff&iTu'ifri kJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16-, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye. tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 lllPIIOUi: El Rí ifi MIKLÓS viadótulajdonos: „PALLAS SAJ TÓVÁLLAoA í RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetési árak: 1 hóra 5.20 P, negyedévre 15 P._ Lakatos Géza vezérezredes alakította meg az uf kormányt Négy miniszter megtartotta tárcáját — ilakovszky Iván, Vladár Gábor, v. Heimyey Gusztáv, Markos Olivér, v. Gyulay Tibor a kormány iij tagjai BUDAPEST, augusztus 30. (MTI) Vitéz E-ztójay Berns miniszterelnök kedden délelőtt benyújtotta kormánya lemondását. Á F»méltóságú Kor­mányzó Ur a kormány lemondását elfogadta. Vitéz Sziójay Döme mi­niszter elnök, mint ismeretes, augusztus 12-ón egészségének teljes hely­reállítása céljából kétheti szabadságra ment. A hivatali életből pár hét- j re való teljes kikapcsolódástól remélték orvosai és önmaga is, hogy pár- hertl szanatóriumi gyógykezelés után ismét átveheti a miniszterelnöki, valamint a külügyminiszteri teendők ellátását. Az elmúlt kétheti gyógy­kezelés;:) idő és az orvosi vélemény azonban arról győzték meg, hegy egész­ségének teljes helyreállítása céljából további szabadságot kellene kérnie, amit a mai sorsdöntő időkkel nem tartott csszsegyeztethetőnek. Ezért —- mint lemondó Ierreíében is hangsúlyozza, lelkiismeretbeli kötelességének tesz eleget akkor, amikor megrongált egészségi állapotára tekintettel be­nyújtja maga és kormánya lemondását. Á kormány tagjai kedden délután 2 órakor rövid minisztertanásera ültek össze, amelyen tudomásul vették vitéz Sztójay Döme miniszterei­nek elhatározását és aláírták lemondásukat. Vitéz Sztéjay Döme minisz­tereinek hálás köszönetét fejezte ki kormánya tagjainak önzetlen haza­fias munkássá cinkéit és azért az odaadó támogatásért, amelyben őt része­sítették. Az nj kormány  Fő méltóságú Kormányzó Ur vitéz Lakatos Géza vezérezredest bíz­ta meg a kormányalakítással és előterjesztésére még kedden délután ki­nevelte az uj kormány tagjait, akik a következek: Miniszterelnök: Lakatos Géza m. kir. titkos tanácsos, szolgálaton kí­vüli vezérezredes. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Eakcvszky Iván dr. m. kir. tit­kos tanácsos. Igazságügyminiszter: Vladár Gábor dr. m. kir. titkos tanácsos. Pénzügyminiszter: Beményii-Schneller Lajes dr. m. kir. t. tanácsos. Honvédelmi miniszter: Csatay Lajos m. kir. titkos tanácsos vezérez­redes. Földművelésügyi miniszter: Jurcsek Béla. Belügyminiszter: dr. vitéz Bonczes Miklós. Külügyminiszter: vitéz Hennyey Gusztáv szolgálatonkivüli altábor­nagy. Kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Markos Olivér dr. Iparügyi miniszter: dr. vitéz Gyulay Tibor. A Kormányzó Ur Öfőméltósága a küzellátásügyi miniszter teendői­nek ellátásával a földművelésügyi minisztert bízta meg. A kormány ki- .evezéséről szóló legfelsőbb elhatározást és a legfelsőbb kéziratokat a hi­vatalos lap szerdai száma közli ţ Az uj kormány tagjai kedden este 10 órakor tették le a Főméltóságu Kormányzó Ur kezébe a hivatali esküt. Az eskütételnél mint zászlós ur közreműködött báró Perényi Zsigmond m. kir. belső titkos tanácsos, a Szent Korona őre, a fcl^Tház elnöke«. A miniszterelnök eskümintáját Ra- kovszky Iván dr. rn. kir. titkos tanácsos vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, a kormány tagjai eskümintáját bárcziházi Bárczy István in. kir. titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkár olvasta. HELYZETMAGYARÁZAT A NÉMET RÁDIÓBAN Aa&szssva továbbra is hadtállapotbanlévőnek magát Romániával Szovjet csapatok a Ekeleti-Kárpátok déli részén elérték a magyar határt CORDELL HULL, az Egyesült Államok külügyminisztere, aki A telkié helyettes an­gol minisztere nőkkel együ it Romába ér­kezett, német illetékes hely közlése sze- riirut a.sajtóértekezleten kijelentette, hogy a román kérdésiben kizárólag Moszkva dönt és ai Egyesült Államok, valamint An@li'?i csupán megfigyelő szerepre szo­rítkozik. Szovjet forrásból közölték, hogy Moszkva háborúban résztvevő hstfalom- nak aktrja elismerni Romániáit. Német részről ezzel kapcsolatiban' megjegyzik, hogy nem arról van szó, Lopy Románia a. háborúból kikerüljön, hanem a háborús erőfeszítések fokozásáról a bolsevisták javára, m;köziben Románéi? csatatérré vál­tozik. A hasonlatosság Mihály király és Badotylio lépése között berlini vélemény szerint kézenfekvő. A fentebbi hírnek részben ellentmond a Berliner Börsenzeitung jelentése, mely ranyut1 sít arra, hogy a szovjet külügyi nép- bizto-ság már néhány napja helyesbítette Mihály ki rály ki állványának azt a megál­lapítását, hogy fegyverszüneti állapot lé­pett volna életbe a Szovjetunió és Romá­nia között. Egy újabb moszkvai hivatalos körilést idéz *a» berlini lap, amely szerint egyáltalán nincs szó fegyverszüne.i szer­ződés aláírásáról ^ Románia és a Szovjet­unió között. Mihály király elhatározta ugyan a fegyverszünet aláírását, de ez az elhatározása mindeddig egyoldalú, mimt- hiogy a szovjet kormány további fejle­ményeket várj)?, nem jelente, te ka kész­ségét a fegyverszünet megkötésére s to­vábbra is vá'tozatiliamufl fennállónak tekinti a hadiáillapotot a Szovjetunió és Románia közölt. A SZOVJETUNIÓ KELETEURÖPAI CÉLJAIRÓL és szándékai ró 1 ir a New- york Times kairói tudósítója, a nemzet­közi biztonsági értekezlet alkalmával. A stockho'má Svenska Dagbladed a cikkel kbpucsolatbl n naegjiepyzii,, hogy a közölitek szerint Anglia és az Egyesült Államok teljes egészükben elfogadják a szovjet követelés?it. A balti államok kérdése Londonban és- Washingtonban' véglegesen a szovjet javára dőlt el. Jóváhagyták a Finnországgal szembeni szovjet feltétele­ket, Len|'|Vielországot ille ően pedig diplo­máciai körökben az a meggyőződés ural­kodik, hogy a megoldás a szovjet elgon- do’ áenkrio z i rm zod’k A LENGYEL KÉRDÉS EGYÉBKÉNT isimét felszínre került. A londoni lengyel kormány ugyanis — mint német részről tárjékoztatásüí közölték — ujjbhb emlék­iratot intézett Moszkvához, emelyet ked­den továbbitettek a szovjet fővárosba. A három porutra osztott emlékirat első pont­jában a háború u‘áni orosz—lengyel együtt működés re tartalmaz tervezetet s •aizit javasolja, hogy a két ország' közötti végleges határt csak a háború végleges befgjiezése u án húzzák meg. A második porit Mikoilujcziik vezetésével Varsóban megalakuló kormányt indítványoz. Ebben a kormányban megfelelő számú helyet biztositaniánc'k a kommunistáknak, vala­mint a moszkvai lengyel bizottság mák. A harmadik pont az alkotmányos lengyel kérdések rendezésére — Lengyelország ’erületének végleges felszabadulása után — nlépszo/vazást káván. VERNON BARTLETT képviselő, az is­mert angol politikai szakíró a ,,Nens Chro­nicle' keddi számában ídővcrü lengyel kér dé-ekkel foglalkozik és a többi között ezt írja: Varsóban a lengyelek számára olyan helyzet állt elő, melynek súlyosabb követkéz menyei lehetnek, mint többezer lengyel haza­fi megöietcse. Nagybritarania és az Egyesült Államok röviddel ezelőtt azzal a kéréssel fordultak a Szovjetunióhoz, hogy fejles-ze ki az Olaszország és Oroszország közötti inga forgalmat, hogy Varsóba segítséget küld- hevenek. A kérést Moszkva elutasította. A szovjet ugyan a rádión keresztül segítséget igéit, de ígéretét azzal a fenyegetéssel kisér­te, hogy a varsói lázadás vezetőit haditör­vényszék elé álk-tja. A londoni lengyel kor mány — folytatja Bartlett —, súlyos íele- lő.oéget visel, amiért ,.Bor tábornokra“ bízta a felkelés időponitjinak megválasztását. A felkelés tehát a szovjet, az angol és az ame­rikai kormány előzetes megkérdezése nélkül kezdődött meg. Bartlett ezután szószerint ezt írja: Ezt az egyoldalú intézkedésit balgaságnak kell mon­danunk. A londoni lengyel kormány egyes tagjaj kétségtelenül azt remélték, hogy a hazafiak fel fogják szabadítani a várost. Masok azt remélték, hogy az ellenállási moz­galom elindítása meg fogja erősíteni Miko- lajczyk miniszterelnök helyzetét, aki annak­idején útban volt Moszkva felé. Az oroszok azonban elfelejtették a lengyelekhez korább intézett, lázadásra szóló felszólításaikat. Bartlett kijelenti, hogy a nézeteltéréseket nem lehet ktküszöbölmii fenyegetésekkel. Ha a len­gyel hazafiakat megölik, a Szovjetunióval szemben táplált lengyel gyanakvás még job­ban megerősödik. Bartlett emlékeztet ezután Churchill ama kijelentésére, amely szerint kívánatos minél több németet elund láb alól, de segíteni kell azokat az embereket, akik feladatul tűzték ki .az, ellenállás meg­szervezését. A három nagy szövetséges v <zo nva — állapitia meg Bartlcti —, olyan idő­ben vált feszültté a lengyel ügy miatt, ami­kor a z egvüít.müküdés kivánntovibb, nvr bármikor. (Folytatás a/, utolsó oldalon.) Műig teli folytatódnia a háborúnál«, tn?g eüenségefnteél a józan ész és jebb belátás aen lép a pasziftás szándékénak helyébe

Next

/
Thumbnails
Contents