Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-26 / 193. szám

19 4 4 augusztus 2 6. ELLENZÉK 4 ca 7/1/? LŐRINC ÚJABB UTAZÁSAI L Utazás Bübájo rszágb an* A mérnél' megtorpant s1 percek teltek el, máig) az élettelen szemekbe belülről kifelé is kezdje11. .sugározni az élet fénye. Akkor mindnyájan elmosolyodtak, körülvették a nemes lovagot s különféle va:ázsigéket dobáltak felé rigmusokban, majd faragott bábukat, álla kákát kotortak e ő bő z&e­Ţar Lőrinc szive nagyot dobbant. Csiz- m/ájta az utolsó lépcsőfokon kopogott s végire ott álltak a barlang szádéiban. Hal­vány vúl ágosság dterengiett át a sürü bok­rokon, die Asm o di, a sánta ördög, a Szent Patrik barlang idegenvezetője már etilül k hunyorgott. Solhl.iissm szierette a nap­fényt. Fura kis ördiög volt s egy szikrát- siem öregedett kétszáz év óta, mikor u (ól­jára járt a földön és amikor a huncut Le Sage megleste egy éjjiel Madrid utcái fö­lött. amiint az alvó háziak rejtelmeit, fél- fedte Don Leandro lovagnak. (Azután ne­vezte ki Lucifer a Szent. Patrik Purgato­ri um Idlegmfargalmi Hivat:liláihoz s egy­idejűleg szolgálat.(ételire berendelte). Most ott kuporgott a legfelső köíbevájit Lépcsőin, ráncos képével a sötét laibdrimitu® felé. Tar Lőrinc levette süvegét, megtörölte gyön­gyöző homloka I s aztán odákerülit Asmodi miögé, hagy elbúcsúzzék tőle, mert a nap­fény ellenállhatatlanul vonzotta a sza- badbs. — 'Sajnálom, -hogy ittíhagysz minket, Lő­rinc — szólalt meg a sánta ördög. Már egészen megkedveltelek. Te voltéi- az egyetlen vendég itt, aki kétszer is meg- jái fia a főzöknminákat, Uigy tudom, a ti számi fásotok szerint 1411-ben jártéi itt elsőizben. Akkor hazatértél, de nemsokára Uilból ellátogattál hozzánk. Én már itt találtalak. Tudod-? hány esztendő telt el azóta odákflmt a fő dön-? Nem, nem tudha­tod, mert itt e'gy földi esztendő egy órá­nak számi-‘ s én gondoskodtam arró1, hoigy meg ne öregedj nálunk. Több, mint öt­száz éve vagy nálunk, Lőrinc, sejtetted-e?-—• Szent Kl-e-ofiás, — fehéredett el a nemes1 vitéz —, hiszen akkor most 1900-at Írnak odakint. — Bizony, kedves magyarkám, 1900-rt, pontosabban 1944-et. Tar Lőrinciét hirtelen elhagyja minden bátorsága, pedég híres bajnok volt a maga id-e-jében. A pokolban már megszokta, ott nem félt semmitől, diecürü aggodalom szál­lott a szivére arra a .gondolatra,, hiotgy mi lehet otthon. Vájjon kicsoda a moşteni király? Anjou va:gy Luxemburg? Ki le­het .a nádor? És száz és száz kérdés kezdte rágni az agyát. De ha már elhatározta, hogy vissza-'tér hazájába, hét egy mágyari vitéz nem torpanhat meg a küszöbön. Desz, ami lesz. Azzal vitézi, tenyerét ej.ón, szokásból. S ekkor meglepő lát­vány tárult eléje: az utca végén halovány fiényjoontocEka tűnt fel. A fény erősödött éh közeledett s akkor vette észre Kiao, hogy Fu-Llng szolgálója közeledik, kezé­ben a pi rákos lánmpással, melynek im- btóygó fénye kísértetiesen világított az elheigycéit utcában. Egyedül jött a szolgáló s amiken Kiao elé ért, megfogta a megrémült diák kezét ■s igy szólt: — Jcjj! Úrnőm vá" és kérdezteti, hogy miér1- hanyagoltad őt el elv sokától Miért hittél a gonosz bonnn.ak? Tiéd volt s most elhaigyed? Gyere! ,01y szegény, elhagyott és szomorú a háza. Senkrl-iem a-k^rja meg­osztani velea- miagáinyassiág-oi. Kocsi a ház, de ketÓLtökn nk elég lehlet, ezt üzeni Fu­GEORGES DUHAMEL KI tudja hányadik évezredben, amikor ha- lottaimból feltámadok és őrangyalom végig fog vézelni, bekötött szemmel, régi életem emlékei között, egy helyen minden bizonnyal meg fo­gok Allani és azt fogom mondani: „Tudom, hogy most hol járunk! Felismerem a köveket, a domb hajlatát, a tájat. Ráismerek a Szent Genovéva domb zajaira. Várj, kedves őrangya­lom, barátom, hadd szippantsak egyet régi ha­zám illatából. Aztán vezess, kérlek, a Növény- kori kapujáig, hogy még egyszer sétáljak a süni fasorok között és még egy utolsó imát rehegiek szülővárosomért.” Parisban születtem. Nem hasonlítok azokhoz a párisinkhöz, akik véletlenül vetődtek vidék­ről ebbe a városba, vagy akiket ennek a csil­logó hangyabolynak örömei vonzottak ide a világ annyi Iájáról. Parisban születtem. A vá­ró'1" egvik déli dombján. Egész fiatalságomat azok között az egyszerű, munkásemberek kö­zött töltöttem, akik napestig dolgoztak, szen­vedtek ennek a csodálatos hangyabolynak a forgatagában. Most sem szűntek meg dolgozni éc szenvedni és ugy érzem, hogy pásztor vagyok közöttük, akit végtelen szeretet tölt el nyája iráni * Hetente háromszor végigmegyek Párison, a hnloarpa haladva, ahová munkám hiv. Hetente háromszor teszem meg ezt a sétát, mely szinte szerfalt a-1-ns utazássá vált idők folyamán. Gvalog járok, mint polgártársaim nagyobb része s ez nem szomorít el. Gyalog megyek, mint fiatalságom idején, élénk léptekkel, ame­lyeket csak néha lassít a csöndes elgondolko­dás. vagy esténk int a fáradt.'ág. Lépegetek a nagy tömegben, ebben a gondban élő, félelme. nyújtotta a kis fekete szöro-o mórnak. — No, Isten áldjon meg . .. — Jaj, Lőrinc, ne emlegesd1 ezt a nevet, miért mentein kiiiráz a Mdeg s csontjaim gö­rögnek. Hát ti emberek, sortasem szopjá­tok le rriiár folyton emileg? ni? — Jól van hát, Lucifer Legyen protek- to-rod! Barátságos és szakértő vezetőm vo-ltá'. Ne feledkezz, mie-g ZsigmomUröl, tu­dod, vol'.i földi ikiimáttyomrÓl, ott fő most a B.-'labirintus- 13-os kavernájábam. Nikém jó emberem volt. — Megtesz — válaszolt a sánta ördög a maga kimért modorában. Még valamit utar a valóul. Mihelyt kiérsz a szabadiba, si­etve hálgjj fel arra a- nagy Lapos- kőire, mely ,sz ösvény 131 jobbra hever, kiált ed1 három­szor a nevemet s aztán hunyd b? a sze­medet hazáig. Reptedlben ki ne nyisd va­lamiképpen, mert menthetetlenül lezu­hansz a földire s halálra zúzod imaged. Ha sikeresen megérkeztél, s valah o' bájba ke­rülsz, miéig egyetlen egyszer hívhatsz, de jól válaszd mieg a pillanatot, miért többé nem lesz hatalmiam segítségedre lenni. Azzal melegem kezet foglak s a kas ör­dög sánta kooogiátsiíil a-lókopogott a lép­csőkön. Tar Lőrinc pedig felkapaszkodott a húsa diákihoz, széthajtotta a sür ü lombo- ka t s kilépett, a szabadba'. Napfény s tiszta jó Levegő patakzott rá, karjait szét­tárta s mélyet Lélegzett az üdítő italból. A-z án sietve a lapos kő után kutatott sze­mével, mert nem akart elérzékienyüln-i a gyönyörű látványtól-. Mindenben követte Asmo-dd utasításait s teste lassú b-ikégés­sel levegőbe emelkedett. Tar Lőrinc en­gedelmesen behunyta a szemét, az emel­kedés nemsokára megszűnt-, egy darabig m,ég ide-oda lebegett egyhelyben., majd hirtelen furcsa lökést kapott hátulról s ny-ile-gyeríesen kezdte szelni a levegőt ke­let felé. Pár perc múlva párás, sós Leve­gő csapta meg az orrát, erről 'tudta meg, hogy máktói tenger felett repü’. Még el. sem gondolta a tengert, s máris szörnyű bűz-, rothadó hal és sósherig szaga töl­tötte be a levegő' 1 Olyan vastag volt a bűz, hogy hirtelen lelassudott a sub tamása. Mimit aki viziben úszik, Lőrinc is néhány rúgással feljebb küzdötte m agát s igy már j jó darabig' tiszta levegőben, úszótj tovább. A hailszagot most újabb szagok, bűzök váltották fel. Alulról ijesztő durrogás, I ling — szólt a szolgáló. Másnap Kiao szomszédja nem látta a diákot megjieTen.ni háza küszöblén, Nyug­talanul átment a háriba, de nem t-a'ált ott senkit. A dliálk keresésére indult tehát. Sokáig kódorgott, míg végre elérkezett az síhagyott pagodáig. ■ Belépett és Csakhamar mepítalálía a magányos koporsót, -melynek fedelét va­laki elmozdíthatta s a résen kirágott egy klcmnó tarka sztélé. — Felnyitotta ■a rideg ágva-t s ott látók Kóaot szerelmese ölelő szőri-táj'ától kihűlt testtel'... Azóta gvakira.n> 'álnak holdvilágos éjsza­káikon, a Hon-Si negyedben egy fiats!em­bert és ejgy ffi'i a! leányt, akik összieölel- kezve lépegetnek egy szolgáló után. aki pórokkal diszitett lámpálst visz előttük. tesen néma tömegben, melynek minden nyugta- ■ lanságát, fojtott gyötrődését átérzem. Elgondol- ; kozom ezeken a sétákon s rájövök, hogy Paris megváltozott. Megváltoztatták annak a világ- , nak a zajai, melyeket annyiszor hallottam már ; egy lihegő, hörgő civilizáció omberrengetegéböl feltörni. -A város maga azonban megmaradt. Olyan, mint egy fönséges vigasztalás. Este, amikor elhalnak a fények, amikor | könnyű holdfény libeg a felhők között, az el- : árvult Paris körvonalainak minden szépsége j elém tárul. Egy város szépsége nemcsak épü­leteinek pompájától függ, hanem sokszor at­tól is, hogy milyenek a szabadon maradt tér- 1 segoi, müven alaknak a csupasz részei. Az igazi nagy vá osépilők elsősorban a szabad térségek szobrászai. Régebben elrejtették szemünk elől a suhanó autók, a nagy, hullámzó tömegek Paris szabad térségeinek formáit. Most ezek jelentik első­sorban a várost. A kopott, csupasz Paris lát­ható most. Olyan, mint szegény halott apám arca a halálos ágyon. Pedig Paris nem hali : meg. Csak minden eddigi életénél különb éle- j tét él. A meglepetés és a fá jdalom megváltoz- j tatta lelkületűt. A tegnap, csendes sélám közben a Szajna ' part jára vetőd lem. A folyó ob' csendes volt s olyan nem ft' en, fenségesen ballagom örök sorsa medrében, hogv felkiáltottam: ..Barátom' Ba­rátom! Mi szakadt reánk?!” A folyó mosnlv- • gott s szót'anu! ballagott tovább az első hideg napok dérütötte fái között. Olvan vigasztaló volt a folyó mosolya, hogy könnyezni kezdtem, egyedül, a parton . . . Fordította: (—pa. — ) • berregés, zakatolás, sistergés hallilszoftt. Vas Lg füsit fojtogatta a torkát, korom, és szénpor hatolt az orrába s rakodott az arcára. Kén- és salétromszag hasogatta a tüdejét s kétsgbeesett rugdal ázásnál pró­bálta feljebb küzdsehi magát, die hiába. Alig szabadiul t ki egyik füstitemgerből, már a másik nyelte el suhanó - estét. Hatalmas, nyüzsgő város oá felett húzott el. Lassam-lusisam e'mnriadoztaik a szagok s illatos üde levegő fürösztötte meg a tü­dejét. Alig tudta megállná, hogy le ne pillantson, de legalább egy nagyot 'kur­jantott örömében-. Megismerte a dunán- tüd- erdőké1! zz illatukról. — Itthon vigyek, itthon vagyok! — ujomgott szive, lelke. Most hirtelen kellemes hűvösség bur­kolta körül a testét. A Duna felető lebe­gett. Ebben a szemnél! a nlásban dléiM irány-t bó!, a Duna két partjáról valószínűleg, iszonyú vijjogás hcsKett az ég felé. mint mikor viharos éjszakán a seiél bcsikol 1 a k-óményen, fete-ikolt a kürtőben, hogy ringva, halódva meneküljön ki a falak közül. Csakhogy ez ezerszer erősebb volt. Majd- távolról- szörnyű dübörgés', rettene­tes berregés hs1 látszott s- a levegő v-é-gig miiig,remegett a Duna felet1, ugy, hogy ki­csi tartotta, hogy Lőrinc össze nem csuk­lóit a rángat ást ól s a levegő nyomásától. Még egy Sizörmyü csat lanás, és- Tar Lőrinc nem birta tovább: kinyitotta s szrmét. Abban a- pillanatban zuhanni kezdett, ferdén előre. Hátrapillantva már csak annyit látott, hogy a távolban füst és láng csap fel a földről, a mei'Siziségbeu fent pedig hatalmi is berregő mAdar-ak vo­nultak rettentő zúgással, mint ősisze a var­jak, fekete zárt tömegben. A levegő sü­völtött a füle melle t, a zöld füves puszta villám] gy őrs an közeledett, Tir Lőrinc el­vesztette az eszmjéletét. •í* Isten tudja mióta fekíhie'étt- mór a patak partján, derékig süppedve a homokba. Lassia-n kinyitotta a szemét s amerre el­látott, végtelen siik pusztaság hárult elé. Tagjai' -mázsái' súlyként hevertek s a bal karjába éles fájdalom hasított a legkisebb moccanásra. Eltörhetett a zufkanáskor. Erőtlenül, irtózatos kínlódással feltápás-z- kodott ülőhielyzetbe, ki rángatta lábait a homokból ,s szédeiegve, dülöngélve Jalpra- állott. Kilét felé távoli város elmosódó vonalai ködlö tek a reggeli párás esi Lógás­ban. Neki fohászkodó tt s tántorogva, majd egyrre szjiiárduló léptekkel megindult a roaigv alföldi váiros felé. Dél1 áj ben érte el a szélső házakat. A városba vezető elhenyago't ut mellett ék­telen vörös tábla meredt a szemébe: Sym- bcrlia. Egyéb semmi. Tar Lőrinc még so­hasem hallott ilyen nevű városról Ma­gyarországon. Azonban nem sokat, álmél- kiodött, miért gyomra csikorgók az éhség­től s ?. karja kegyetlenül sajgott. Akár­milyen város, majd csak találok benne egy-két jóembert — gondolta s azzal meg­indult rfz e'hanyagolt utón. Alig haladt epy miiatyániknyit, szeme-szája e’ állt a csodál­kozástól. Mintha tatárpusztit-otta halo t város utcáján kódoro-gna. Sehol egy em­beri lélek. A mezőkön óriási keserű!apák, bogáncsok nőttek. M'esze, ameddig csak a szem ellátott, bevetetlen földek, gaz burján verte fel c. földeket, az u cát és a kert-ekiet. Mintha bo'o.n-dok tanyája lett volna, senki sem törődő t a kövér földek­kel. És- micsoda házak! ' Nem is házak voltak azok, furcsa tó, vagy agyagâîîatok, mintha egy óriási miézeskaláicsos űzött volna tréfát a várossal'. Egyik lakás, an- nrlk kellett lennie, mert ajtaja s ablaka volt mindenkinek, melyeken- disc n óh ól vág feszült, egy ülő récét utón zott kot­1 Ólhoz hasonlitott, harmadik ép-pen olyan volt, ml ír egy ludtojás-,' a n igyedţ-knek a teteje kakast-zéjt mutatott, az ötödik oyannak tűnt, mint egy felborult m~lac és igy •ovább elsz-átnlálhataMan féle állat- forma. A „házak“ s a kerítések tele vol­tak festve mindenféle kutyáikkal, macs­kákkal, bakáikkal, halakkal, tűi1 Liánnal $ egyéb sámáni jelekkel. Tar Lőrinc mng- némiulva botorkált a kiveszett utcákon. Máir-mér azt hitte, nem iS akad élő em- be^n?, mikor a~v mo11 eábiM öt fi at a- abb embert látori fetó*? kanyarod"h Meg­várta őket. Mind különféb' srinü köntö­söket viseltek, melyek éorcn ugy. mint a házak, á11 atkáktól, növénvkéktől tar- ká'lótfak. Itó'v lépked'tók mint az álom- járók, fénytelen, semmi be vesző tekintet­tel. mint akik csak befelé, a lélekbe lát­nak. — Kegyes írnak é? dóm'ók ime^t két leányzó is vof köztük), je ginetek jórz;v- '.rpj egy balul iá»-* nr»-rtvari v;tévz-l. Adta­tok e^n^m. pz É'r áld»on meg ér^°. s mu- * a ss átok p«v jóh-irü felcsert, ki karom tó’vre tudná tenni — fordult jnozzáju-k Lőrinc. beikből s -azzal bökdöi-íek Tar Lőrinc orra alá. Akárhogy kínlódtak, akárhogy igye­kezett 8 vitéz is, nem tudták megérteni egymást, mert amazok így értelmes szót sem tud'ak kinyüiini. Egyik hirtelen a szí­vére ütött s megragadva Lőrinc mentéjét, hiuznd kezdte maga után, értelmetlen sza­vakat tagolva. Erre fel derű t 9 társaság s a men?' megindult befelé a városba. A város egyetlen házformáju épülete előtt megállott-ak s Lőrinc felpillantva a ka­pura, a város második betűs fe iratát ol- vashatt a: Symbolik hites tolmács és Bübájnok. Tágas (erembe léptek, ahol egy tiszte», kc'fvér öreg ember jött eléjük s magyarul szólító-'ta meg Lőrincet, megkérdezvén, hogy mi járatban van s mivel lehetne szó- gála tára. Ugy látszik az öreg volt a város egyetlen férfiúja, aki nemcsak jel­képekkel értekezett, hanem me? tudo't a nagyritkán, odavető’dő s logikus nyelvet b:szelő időkénekkel szót érteni. Lőrinc tisztesség!udóari köszönt, előad a sorát s kérését. Az öreg erre a többieké­hez hasonló bábukat piszkált elő talárja a ól s lefordította Lőrinc szavai' ez állam nyelvére. A kísérők megintcsak elmoso­lyodtak s azzal egyikük már sietett is ki­felé, nyilván, hogy etóeet tegyen a ven­dég kivánség-ii-nak. A többiek megfogták Lőrincet s asz. álhoz ültették, mire a sá­padt leány már be is lépett egy lapos tál­cáival. Odalépett az asztalhoz s- a tálcát Lőrinc elé helyezte az abroszra. Csík most vette éizre a names lovag, hogy egy ré­miek festmény van előtte, melyre ezüst tányérban páro'gó húslevest pirigóit ez is­meretlen piktor. A nyál összefutott szá­jában, nagy oka' csuklóit s esdeklő sze­mekkel nérett a társaságra. Azok odai voltnk a gyönyörű'égtől. Azonnal tó kan­ták előle a kénét és már hozták is a má­sodik fogást: egy uj:bb festményt, melyre ropogósra sült ürücomb, fácáncomb volt festve. Lőrinc rácsuklott á kénre s hango­san nyögött. A siker óriási volt, ?' symbó- liabteliek tapsoltak az örömtől s rohantak a hiairmiadik festményért, melyen velencsi- serlegben bi-borszinü bor esil ogo-tt. Lő­rincnek most már elég volt. elgvengülve 1:huppant az ászát elé a földre. Lett erre nagy csoszogás, topogás a teremb-n. Mu­togattak egymásnak, madár nyelvben gala- tyo’taik, berbetélíek, mig végre a Tol­mácsnak eszébe jutott, hogy elküldjön a. Testi Bübájnokéri. Symboha fele-ere meg is érkezett, roz­zant öreg ember volt; mindjárt szemügy- ~e vette Tir Lőrinc vérző karját. Azzal fellapozott egy nagy könyveit, majd oda- tipogetit a sarokba, pókháló, kapart- a fal­ról s egérkacagásf kotort a fötórő . Azt rákötötte a sebre s e nag\’ könvvből du­ruzsoló szavakat olvasott a fekvő lovagra. Tar Lőrinc lassan magához téri. fálszemér kinyitotta, de nem mozdult. Leste, hogy mi történik körülötte. A Bübájnok éppen akkor ugrott át r-j'a. mint a bakkecske. I -Vúoc csak ennyit tudott lelopni ai könyv fed1?1 érői:... y'-rság néprajza. Fura könyv lebet, gondolt«, de már uj látnivaló vonta el a figyelmét. Symb-oliabeliek kör1’ álttak a ]ov"fg kö­rül s áhitatcson. rajongó és csodaváró s^^mekkel bámulták a szertartást. Időn­ként kórusban rigmust motyogtak s Lő­rinc mintha ezt értette volna a» madár­nyié] ívből: — Hív* «revek a váz Ővősávi mavagysva- var jeve’kévép re\mndszeverbevsn! — Hi vi szőve k ... — Pcs7. hp*^r. cc . . . — süvöltött a tüsz- sz?nfés Tar Lőrinc oíTán-sráiám. A kör­forgás hirte'e-n megszűnt, odasereglettek s élénken h ad mésztek egoTnátóelé. A Tol- mács-Bitó í in ok ! -intette őket s lefordí­totta az ifjak - támláiét: — N»rájias idegen, a Testi Bübájnok rá­olvasása i-m jelképre téri tett. hallgasd meg h-á: városunk egyetemi h°&]lg!a*ói tó- nök^égének kérését. M:g áléi tón feküdtél, az ifjak megkérték Bubáimnk koFégámat, RocfT rrcö-é1 »g meg kiűzni belőte^ a sem- rrrirvaló ész hat"?mát s ’ tó lkodét töltse meg rz őri formákkal'. A dtókok Nemz? i Jel- képstóivetsége diszelnökávé óhajt válasz­tani tézgd. hogv m-e.gtérésed gyönyörű szimbóluma vezérelje ő-ket a létek nvolc bc-dog^ága fiié... — Ktr. gjT.. . kontóit hntateaasat Ttír Lőrinc tókimzeft gyomba. A korzó, morgó, za-kteoló betefţ hangok feltart őzt a*hate+'a- nul gő-rögte-k fel a kalapáló betekből, hc- 'öteiVtéik az cmész te»*mr>f. m '^rorp^ír*«''. tők a f"Tokát s me-gi'őmitetí'ék a s^rnnbóbo- bg'ieke*. Mire m«.r*rkbóz tértek. Tar vine már m. ncCŢO j p rt s M, ■\MON EÂNDOR. 'Ş Fr> a Iá 'onfásl rev viharom á)«7»kán ál miKli atn. min' :i ii tárni illan o jloltoir > ki a ka7rm höl I.üUö C;í ibornak a Magyar lélek törni öi cimii könyvét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents