Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-24 / 191. szám

JUfc* { :t u K Aliiig az állami munka­közvetítésig elérkeztünk A gépeik feltalálása és ,i nagy ipari fórra dalom nemcsak mcxlern közgazdnsógiiHlo imnv s/iilouWt icleim, luncm uWun I ot­tani alom volt az emberi tar cula lom gsmlál kodá&íKui. Megszületett a nagyipar, hata lomra jutott a tőke é- ez zol teljéi, virág, is rak indult a magánkapitaJivta gazdasági rend. \ liberális rőkegazd ül.oJtt azonban a mult század második leiében korlátozni kezdte önmagát és a verseny saját elvi alap­ját kezdte ki azzal. Hogy megtűrt?, sor elő­segítette a gazdasági alanyok, tömörülést. ,.La concurrence conduit au monopoie'' —- a válLalatok k artei lek lx*, tröesttökbe. kunszer nekbe tömörüinek. míg ezzel p,lrhuzamosan megindul a munkásság, az. uj rend szervez kodé se és ezentúl a tőke és munka Harcát nem .ez atornetetikus gazdasági rend egyes alanyai vívják meg. Hanem a halmozódó es mir ezzel hatalmi szervezetet jelentő nagv tőke a munkások szervezeteivel. El kellett telni egv időnek, amíg az elmé­leti útmutatások alapján megszületett a gya­korlati szoci.ti politika, mim a lber.ílrs tőke gazdálkodás versenyének korraktivuma. Va­lójában az ipari munkásság -tervezetei is, szintúgy", mint a szociálpolitika, a liberális társadalmi rend hiányának visszahatásaként keletkeztek. Elvük nem Lehetett más, mint az önsegély, hiszen közületi támogatásról még’ korai beszelni, müködó-ük lényege pedig a munkabér, a munkaidő és a munkaalkalmak közvetítése körül mozgott. A világnézeti be­állítottságtól eltekintve, a munkásság azért is ragaszkodott saját Szervezeteihez, mert azok előnyöket nyújtottak neki. akár a kö zületekr.éí (mindenek előtt az államnál) ki­vívott szociálpolit kai intézmények formájá­ban, akár munkaközvetítő tevékenységük, akár pedig a munkanélküli -egélyek követ keztében. A hatósági szociálpolitika megszületésével az állam egyre erőteljesebben avaikozotí bele a szakszervezeti életbe, már azzal i . hogy a munkásegvesületek működési területét kor­látozta, szűkítette, mert feladatuk egvrészét magára vállalta. Az állam -orra megválón torta — jól, rosszul — a betegségi é • bal­esetbiztosítást. majd az öregségi és rokkant­sági biztosításit, szabályozón: bizonyo mun­kaviszonyokat. igv a női és gyermekmunka kérdéseit, imperative foglalkozott a munka­idő és a munkabér problémájával. A munkás- szervezetek tevékenységi kóré nagyidból a munkaközvetítésre és a munkanélküli jyegé lyek juttatására szorítkozott. (Eltekintünk itt a politikai és kulturális munkától és csu­pán a szorosabb értelemben vett gazdasági' érdekképviseleti tevékeny égről be zélünk.) Az ipari szociálpolitika elsődleges feladata, a munkához való juttatás azonban mondhat­ni napjainkig megoszlott a hatóságok és a2 érdekképviseleti szervezetek között. A Liberá­lis észtnek elhalványulásával vitathatatlanná vált, hogy'' a munkapiac megszervezése a munkaügyi politika kötelessége. A munkaal­kalom keresésének ősrégi módjai, a helyről- helyre járás, a munkavásár elavultak, hiszen nem tarthattak lépést a fejlődő gazda ági élet követelményeivel, az ujabbkeletü gya­korlat: az újsághirdetések, az elhelyező iro­dák és ügynökségek, amelyek természetesen közvetítői költséget számítottak fel, egyfelől megalázóak, másfelől késedelmesek ér főkép­pen nem áttekinthetők. A gazdasági életre nézve jelentős kárt eredményez az ellenőr­zés kzárt volta, valamint az a körülmény, hogy senki sem tekintheti át a munkapiacot, senki sem .látja tisztán a munkaalkalmakat, de a munkakinálatot sem, Ä szervezett munka­közvetítést mind a munká ok. mind pedig, a munkaadók érdeke megkövetelte. Szempontjaik megköve­telték, hogy a munkaközvetítés ne csak egy­szerű nyilvántartási legyen, hanem a lehető­ségekhez mérten egyes foglalkozásokra való át­képzés, átirányítás. Ezért 1919-ben a wa­shingtoni Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet a munkahiány tárgyában fontos nemzetközi egyezményt hozott. Az Unem­ployment Convention, második szakasza, ame­lyet az 1928:15. ‘törvénycikkben törvényho- zá-uruk is becikkelyezett, kimondja, hogy minden tagállam hatósági munkaközvetítő hivatalok hálózatát köteles felállítani. A gya­korlatban ez a legkülönbzőbb formában való­suk meg az egyezményt aláiró államokban. A munkaközvetítés először a termelésnek kellő munkaerővel való ellátását célozta és főleg iparszert magánvállalatok keretében folyt. Az első ilyen egyezményt XIII. Lajos udvari orvosa, Theophrasite Renaudot hívta életre 1628-ban. Parisban. Hazánk,ban az 1884:17. t. c. 10. szakasza köti először enge­délyhez a műnk tközvetítést. Ezt a tevékeny­séget csakhamar a munkavállalók és munka­adók egyesületei, kisebb keretekben az ipar- testületek vették kezükbe. A mult század végén az államilag irányított és szervezett I munkaközvetítést a köz vélemény mér chttasi- lot'U, a visszaélések és különösképpen az át tekinthető-ég hiánya azonban Ixiztos.m igyon gettók i 1 intőt ági munkaközvetítés útját. A í magán vagy egyesületi kézben levő munka közvetítés azt eredményezte, hogy .1 munka­adó a „nenn kívánatos elemeket4' a gyárakból kiselejtez Inerte, a munkavállaló pedig kétessé tehette a szabad műnk áriul vételt. Hellyel- közzel a ntunkaadióti, és muftikra vállalói érde­keltségek létrehoztak parttá os munk.tkö/.ve- titó-t is, de a harc gyakrabb volt közöttük és ez a köység<"sirés. vagv az államosítás gon­dolatát érlelte meg. hémetország a mult század utolsó évtize­dében legtöbb nagv váró libán ni.gteremtetae a községi munkaközvatitésT, Franciaország pcd"g ezt kötelezően irta elő a tízezernél na gy óbb lélekszámú városok részére. Nálunk 1900-ban az állam létrehívna a Budapesti Ipari és, Kereskedelmi Munkaközvetítő Inté­zetet, majd ennek testvér 1 atéz.étéit Pozsony­ban és Terne, váron. A háború esetére szóló kivételes intézkedéseket tartalmazó 1912:63 I t. c. kiegészítése felhatalmazta a kormányt- j hogy egyes városokat területüket túllépő ha­táskörrel is a munkaközvetítés ellátására kötelezlzessen. Ilyen előzmények után a kérdésben az 1916:16. t. c., amch az ipari, kereskedelmi és bányászata munkaközvetítés hatósági ellá­tásáról szólott, egységes jogalapot teremtett. A következő étben megjelent a munkaköz­vetítés szervezetének és ügyvitelének végre­hajtási utasítása, amely megteremhette az Állami Munkaközvetítő Hivatalt valamint a Kerületi hatósága munkaközvetí­tőket és a helyi hatóságok által vezerert vá­rod. és községi munkaközvetítő gyűjtőhelye­ket. Ezek az intézmények t’ wüövévé alkot­ták a hatósági munkaköz^etité szervezetét. Ez a fejlődés nem jelentette még^-a magán - és egyesületi munkaközvetítés halálát. Az 1916-1 alapvető törvény rendelkezései folytán működő hatósági ipari és kereskedelmi mun­ka közvetítők mellett a mezőgazdaságban ezt a feladatot ugyancsak hatói ág-, munkaköz ve­tető szervek látták el, amelyeket a mezőgaz­dasági munkások és munkaadók jogviszo­nyait szabályozó 1898-2. t. c. hívott életre. Megjegyzendő, hogy a mezőgazdaságban és az iparban folytatott munkaközvetítői tevé­kenység ős tz hangjának biztosítása célúból 1942-ben az érdekelt minisztériumok tisztvi­selőiből központi bizottságot állítottak fel. A mezőgazdaságban egyébként az üzletszerű munkaközvetítés már az elmúlt század végé­től tilos és büntetendő. Az iparban és a ke­reskedelemben a hatósági szerveken kívül a munkaközvetítést munkaadói és munkaválls- lói érdekeltségek, közhasznú egyesületek és iparszert elhelyező irodák látták el az 1916:16. t. c. meghozatala után itt. A jelenlegi világháború kitörésekor a ha­tósági szerveken kívül 2 munkaadószövetségi, 12 ipartectüle‘£ 21 keresztény-szocialista és 66 szociáldemokrata szakszervezeti munka­közvetítő iroda müködtt, 17 közjótékonysági egyesület foglalkozott ingyenes mumkaközve- tiléssel, az iparszert elhelyező irodák és ügy­nökségek száma pedig Budapesten 91, a vi­déken 41 volt. A munkaközvetítési reformja az idők fo­lyamain általában a munkanélküliség elleni küzdelem kapcsán vált időszerűvé, a külön­böző javaslatokat azonban, köztük a Magyar Városok Országos Szövetségének 1933. évi memorandumát, a politikai és gazdasági vi­szonyok kövétkezetetlen elodázták. Az 1928:15. t. c. alapján kiadott 85.237/28. K. M. rendelet bizon yosFoku össze működést szervezett a hatósági és magánközvetítők kö­zött. Ez kötelezte ugyanis az érdekeik egye sületeket és te ítéleteket, hogy az általuk nyilvántiantott munkapiac helyzetéről (üres munkahelyek munkakeresők száma), valamint az. általuk eszközölt közvetítések számáról az Állami Munkaközvetítő Hivatalnak szak­mák szerint adatokat szolgáltassanak legké­sőbb a következő hónap 12-ig. A hatósági, szakegyesületi és közjótékonysági közvetítés tervezett összemüködésle azonban a gyakor­latban nem hozta meg a várt együttműkö­dést. Az utóbbi évekbsn az ország területén működő hatósági munka­közvetítőket — a kassai- és a pécsi hivatalok k, vételével .— államosították. Ma az ipari és kereskedelmi munl^tközveiitést a hatóság részéről 17 állami és 2 városi munkaközve­títő hivatal látja el. Nem érdektelen, hogy Romániában az 1927. április 13-iki törvény a munkakamarákat kötelezte munkaközvetítő irodák létesítésére. Kovrig Béla dr. profesz- szor Magyaron-zág, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia munkaközvetítő rendszereit vizsgálva, arra az eredményre jutott, hogy a négy dunai államban e téren azonos elvek érvényesültek: országos munkaközvetítő há­lózat. központi irányítás és felügyelet mel­lett, ennek keretében a hatósági és egyesületi (szakszervezeti) tnuukakö/vcMŐ szervezet együttrmitködévc, az üziutszerü tnm*kdlar/.vc titts lokovartos megszüntetése, rés/lx® ömjcr ki ki*/öblévé, ingyenesség és pártatlanság, az érdekelt munkaadók és műnk a. vállalták m tüzmóiiyc- közreműködése a kö/. veti tó ,/jsrvek működésének ellenőrzése terén. (Koing Béla; A munka védelme a dunai áJlamofeban, Ko- lozwár, 1944.) Ugyancsak ő emláti meg, hogy Magyarország az ipari muri kaki >z.wc<ta tésről szóló 1916:16. r. c.-vel már érvénye- r tette mindazokat az élvekéit, melyeket az 1919. és az 1933. évi nemzetközi munkaügyi egyezmények a munkaközvetítés nemzetközi­leg elfogadott normájává avattak. (Unrm ployment Corvemaon, 1919. Pee Charging Employment Agencies Con venei on 1933.) A muiikaköz vetítés két alapelve ma a pártatlanság és az ingyenesség A fizetett munkaköz writes megszüntetésére már az 1919. évi waririnptomi egyezmény célzott, az 1933. évi nemzetközi munkaügyi egyezmény pedig határozottan lándzsát tört a fizetett munkaközvetítők megszüntetése é-i a pártatlan hatósági munkaköz.vetités beveze­tése érdekében. Ezt a két alapelvit is meg­valósította már az 1916. évi törvén vünk. míg például Olaszország csak 1926-ban, Német­ország pedig 1930-ban Mzakitott az iparsze- rüen űzött munkaközvetítéssel. Magyarorszá­gon tilos újabb Üzletszerű munkaköz vetítés re jogo tó iparengedélyek kiadása, így az elhe­lyező irodák, állásközvetítők és ügynökségek kihalóban vannak. A munkaközvetítő? pártatlanságát csak az biz to? ich aít ja, ha működését a munkaadók és munkavállalók képviselői paritásos alapon megszervezett bizottságban ellenőrzik. A gya­korlatban 1921 óta a Felvidék és Kárpátalja kivételével hazánkban ez a bizottság bármely főiem munkaközvetítő hivatal mellett lényle gesvn működik. A jraniásoi biz.occs.igok ha iáikorr cJoősorixui a !lovatal rí Imórzéir, a munkaadók, a munkarálbJók. :i numkaiko/ vetítő hivatali kü/<Vt fribajerülő vi tán kordéatjk uáígyuiása, a man/ méik üLi.ví g a manktrsdiiáíi y ocvoakőára javaslatok ki dolgozása, végül a munkakozv^rérő Invarai köl t^égvetésének ö-jszróh r*á sa. A szociálpolitika legújabb céákuu/ésc a kiv irólagos naxtrdvff munkakoz vetné-, megva lositiasa és ezzel az ipar:.zerü közveuV* meg sziuiteuí e. lim/lri i szakemberek így látj.ík eha-hctőuek as* a kívánságot, hogy Á meg feledő munkás lu-rüljön a irw^felelő helyre. ÍJ úgy a hatósági munkaközvetítés maradék talonul megvalósulhasson, annak előfeltétele a júlmükodó helyi, kerületi ét országos zer- vek, tehát egy egész hálózat léte, valamint kellő szakértelemmel rendelkező közvetítő szeméivzet. A hatósági munkaközvetítő hiva talok személyzetét 1923 óta felvették a vá­ros«. közigazgatási risztrisadok státusába é? azóta bizoiiyos szolgálati idő után zakvizs- gára kell állmok. Szükséges, hogy a teljes áhamositás eseteben a Központi Munkaköz.- veritő Hivatal ne csupán bürokratikus szerv legyen, hanem foglalkozzék népesedési, szo- ciáípoliitikai, munkaügyi kérdésekkel, tisztá­ban legyen a munkapiac szükségleteivel és a vándormozgalmakkal, állapítsa meg a hiva­tási szükségletet és az. egyes foglalkozások telítettségét. Csupán a munkapiac maradó" talan áttekintése biztosíthatja a munkakeres- let és munkakinálat helyes és kívánatos ki- egyenlitődé ét, ez azonban megköveteli a pontos országos nyilvántarts t, amely szük­ségszerűen szakmai ágak és vidékek szerint tagozódik, de nem hagyja figyelmen kívül a váltakozó bérfeitétcleket sem. Magyarországon a munkaközvetítés leg­újabb fejlődéséhez tartozik az idén júniusban kiadott 32.000/44. számú Ip. M. rendelet, amely az ingyenes magánközvetitő és egyesü­leti közvetítő irodák legnagyobb részét meg­szüntette és ezzel hazánkban megnyitotta az útját a munkaközvetítés helye államosítá­sára. KAKAS ISTVÁN. HOGYAN ÉL A SZAMOS MEDENCEI MAGYARSÁG? Riport Dés tizenötezer magyarjáról... DÉS, augizsr lif? 24. Dés a legrégibb er­délyi városok egyike. Alapítói és fenn­tartói századokon át az ipari és kereske­delmi céhek, melyeknek lobogója félezer é\*en át lengett majdnem a hajdani vá­roskapuknál . . . A kereskedelmi, v'sitti és földrajzi fek­vésénél fogva jeentős és nagy jövővel bíró város éleiének vivői ma is az iparo­sok és kereskedők. Ez a két társadalmi réteg jelenti ma is a N agy számos mell-e. t ■a magyar élet gerincét Megélhetés A két városalkotó réteg a megszállás alatt igen elsenyvedt, kü'önöeen az iparos társadalom, amelyik egyes iparágakban majdnem teljesen leállt a súlyos adók miatt1. Ma már art mondhaljúik, kiheverték a szűk esztendőket. Sőt igen megerősödtek. A cipész;pair egyrészének annyi munkája van, hogy már arra hivatkozik, hogy nincs elég munkaerő. De az asztalosnál is várni kell olykor a munkára és elég szépen ke­res a szobafestő, kőműves, szabód páros is. Határozott k on j unok'űr a van az iparban és kereskedelemben is, Emi a fogyasztó polgár szerint bizonyos visszsságot is szül egyes iparosok és kereskedőik részéről . . . Sok a panasz a kereskedők érdes hang­jára és az iparosok hatalmas’ áraira. Per­sze ez iparosok és kereskedőik 2Öme a régi szellemben dolgozik és tudja, hogy a béke is eljön egyszer. Kimondott munkásosztályról a még fej­let en és szükkerefü gyáripar másat1".', nem bíBZiáüihetünik. Két kisebb gyára van a vi­déknek, a nagvobbik főleg falusiakat fog- í kell fogini őket- lalkoztrt. Egy nagyobb pák üzem létesült j utóbb, ahol a fizetés igen kielégítő. Kis részét a földművesek alkotják a diési m• gyárságnak, akilk a határrészeken dolgoznak és a régi keretekben jól. meg­vannak. A város riszt viselő és szabadiOfgibalko- zásu rétege csekély létszámával, sem döntő tényező, a vá'os életéhez inkább társadalmi téren járul hozzá. Mint nagyvonalakban láttuk, megélhe­tési síkon a désá magyar élet általában kdietlégitő. Közélet Ha azonban kutató arcunk a szociális és társadalmi, nemié i és kulturális vona­lat nézi, a kép nem annyira egységes és , biztató. A kisebbségi években a magyar élet a Polgári Kör köré tömörült, melyet dr. "Ben? E°nenc úgy alkotott me?i, hogy ' szón belül iparos, inteljektuel meghálálja egymást, A kör dalárdája olyan lelkes és5 tervszerű kulturmimkát végzett, emi alig lehet kellően méltatni, megtartó erejével az egész magyar éleznek lendü etet adott. A felszabadulás utáni jobb any:gi hely­zet, az eddig egészbe forrt társadalmat né- mileig szétszórta . . . Sokan más városba mentek, újak jöttek és négy év után még mindig nem sikerült megkapni az össze­hozó erőt, forrná1... Pedig egy végvidéki magyar város életét csakis a szorosan tö­mörülő társ axial ont. mentheti áí a jövőbe! Ezen a téren .kell munkálkódnáok azok­nak, akiket a sors és a tehetség vezetők­nek jelöit la. A jövő példái Biztató jelek mutatkoznak ... lrvcze János vezetésével uj dalkör ala­kult. Tagjai: tanár cipész, orvos, tanító, risztvisriő, kereskedő . .. Összefogja őket ■a Tiépi magyar zene, melyet müveinek. Eb­ben a kis keretben már magyar egység és magyar jövő mutatkozik! Két évvel ezelőtt néhány fiatal magyar nekilendült, hogy szövetkezeti alanon népbankot hoz létre, mely magyar kis­embereknek ad kölcsön1.1, hogy talpra tud­janak álni . . . Félig ábránd volt az elgon­dolás. félig fajszerető szociálpolitika. És sikerült. Száz és száz mai^yar állt talpra azóta, a kis s V3lóban közcélú magyar hi­telszövetkezet munkája során. Kölcsönt kaptak iparbővitésre, gvógykrze étésre. házasodni . . . így segített ez az eleinte alig pár embert megmozgató intézmény: ezreket A déri Hitelszövetkezet az; pél- diázza, hogy ime, a désá magyar életben vannak friss közösségi erők, csak össze Fiatalok: előre I ... Általában az a véleménye a Désre érkező idegeneknek hogy a város igen — öreg. .. Azaz: fiatalokat kell áüiitani az élre, ujarcu, mai magyarokat, akik vér­keringést hoznak, akik kiharcolják az egységet, a íársadalmi összefogást, ami nélkül a tizenötezer dési magyar élete, itt a végvidéken, ahova élni sorsa ren­delte, csak üres külszín ... Az előbbi két pé'dia, a népi dalárda és a kis hitelszövetkezet, az1 mutatja, hogy a tizenötezer végvídéká magyar Id fogja harcolná egységét és jövőjét. SZTOJKA LÁSZLÓ A rendőrség továbbfolytatja a raz­ziákat. A kolozsvári rendőrség teg­nap is folvlatta a hét elején megkez­dett razaiaka.t. Hiájnyos igazolás mi­att tegnap 48 egyénit állá tót t elő, akik közül ü-zennyokraá őrizetbe vettek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents