Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-19 / 187. szám

ELLENZtl «> Ilii IDUS III UH utuwi n—inun Franciaország miţa 1940 júniusától mostanáig Egyetem Mozgó Bemutatja a magyar filmgyár­tás legnagyszerűbb alkotását : Í9Y ü® P Sért vissza Készült a m. kir. honvéd légierők támogatásával, valamint zene és énekkarának közreműködésével, Doroszlay Károly vezényletével. Főszerepekben : Lukács Margit, Jávor, Kovács Károly, Juhász József. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné. jrx^ v_., I wiaaaaüzr * , A .Völkischer Beobachter“ top» pi szá­ron rósz, etcson fog! alovoli ;» íi ;mivoi'- s • vr; 1 Hv • .-I ,'S n k'KAŐjov Vot-n várható finuorioiv- -.agn katonai <\o,nWtiiy»'kkel. M ggállapit ja, hocv a nőmet hadvor/ető- Nognok a kü'.öiúxvő fronts/.' kaszok egysé­gének kialakítása né»U nem lohol többó feladata, hogy Nyugaton világszerte is- mertanevü városokét minden áron to­vábbra is közében tartson. A Franriaor- szagbr.n fo'yó h rcok Parist ismét az ér- döklödet? homlokterébe tolláik, mint 1940 jurúus 14-én. amikor az. Eoouenben létre­jött megállapodás értelmében ugyancsak harc nélküli adták át a várost a néme­teknek. .4 francia történelem mélypontja mindenkor Paris feladása j-.e- "ezte. Az utóbbi 125 évben a franciák négyszer kényszerülitek a fény városának kilsrzo-lgóltotósára, A napoleoni háborúk során 1814-ben 24 napit?, majd 1815-ben 186 napiig tartotta az ellenség megszáll­va. Az 1871-es német megszállás inkább csak jelképes vo't, mert a csapatok a közeli bouloynei erdőben táboroztak. A második világháború folyamán 1940 jú­nius 10-én menekült el a Rryncmd-kor­mány Parisból és június 14-én határozták el PáH.s feladását. A XX. század Francftaopszágta ezzel a legtökéletesebb belő válságba jutott. Az ország vehetőinek vé’eménye "z e-semé- nvek továbbvitelében megoszlott: eev ré­sze (Lebrun elnök és Rez/naud miniszter- elnök) az ország feladásának é? a kor­mány Afrikába való áthelyezésének hive volt. m/g másik része (Prt-ain tábornagy é? Weyrymd tábornok) szükségesnek talál­ták fegyvereimet kérését. Az esem én vek rohamosan köve‘■kezdek egymásután: Lebrun államfői tisztiéről lemondott s '3 hatalom Petőin kezébe összpontosult; a Comoiegneben létrejött fegyverszünet ál­tal az ország területe két ö'ödrézben m,en terült a megszállás alól, de u+ána a szakadás még johbpn e" mélyült a franciák soraiban. Az egv-% párt — itt főleg az emigránsokat találjuk — az ellenállás mellett foglalt alábit, a többiek e néme­tekkel való együttműködést pártolták, mig az úgynevezett sttentizmus hívei, a várakozás politikája mellett voltak. Francia<vsvág torü'ctilpg is immár két rószirt* s-akadt és v.z uj utak, amelyekém fVanoi^iorsviig jövője r»’indult., nem yoltrj'K isTniein'tlonrk és gyöbör-néllcüli ok. lle y- szüko miiaitt ti., in fogl a Iko/ihatunk a fi un­cia jobb- é\ baJold'a' különböző világmé- zrti mezőivei és r belpolitikai élet számos apró, de lényeges moZRinniatiaiva', csak megái upijuk, hogy a francia tömegek tel­jes passzivitásba süllyedtek és a Vfchybe összegyűlt polgári és lr>’oldali politikusok minden támaszukat elvesztették. A belső fordulat központ jóiban Petőin marsall szemé vé állott. Enyhülést a szi­gorú és knnos helyzetben tőle vártaik. Mö­götte bukkant fel a német és olasz orien­tációra máj- régóta ügyelő Leu hí! , akivel közösen rjkadályoztáík meg a "kormány emigrációját. Ily módiin Petőin és Lovai köré csoportosultak a francia politika fel­színen mar- dl, e'sösarban is jobboldali erői. mig a baloldaliak (Blum. Daladier, stb.) rövidesen államifogházba körűnek. A helyzettel szemben u.y a németek é6 olaszok, mint a szövetségesek bizalm,-liá­nok. A' amgo’ok azt tartják, hogy meg kell előzniük a franciaországi fejleménye­ket, a franciák viszont keserű szemrehá­nyásokkal illetik az angolokat. .4 játék a francba hadiflottáért folyik. Láváit jc- SKemimiel nézik Ber iniböl és Abetz párisi német narykövet hívének tirtják, London vis' cnt ellenszenvvel kíséri politikáját. Ha a németek francia hi vekre tettek szert — mondják Londonban —, az angolok is megtalálják a miar’uk embereiket a fran­ci ák között De Gtmlle ezredes és a fiatal Muselier tengernagy személyében. A fran­cia tábor továbbrepedezik: az angolok De Gaulle és M use her csoportjává »1 önsú­ly ozzáik Vichy politikáját. E" alak Paris­ban újabb irányzat fáim «dt. két ..megtért“ volt baloldali politikus, Déast és Doriot, te jesen maorikévá teszik a nemzeti szó­éi a1-izmus elveit és kritikáival kísérlik Petőm, mágiát irtását. A válság lavinája azonban korántsem áil't meg. Laval egyre határozott sbb némie maira tartást tanúsít és lehetővé teszi 1940 október 26-án fíitíer és Petőin montoirei találkozását. Ekkor Vidhyben megerősödnek a Laval - e'lenes harcok, őt menesztik, de Da/rlan új-í Flamcbi'rt ma n i szt eőségét u néme eik ide­genkedve fogadják. Franciaország belső politikai frontján, nincs egyetlen biztos pont sem. A francia emigránsok csoportjában De GaulU' tesz vezető szerepre szert és an- go segítséggel mi gvetetLék lábukat a francia gyarmatokon. Hatalma a kezébe került területekkel egyenes arányban nö­vekedett, úgy, hogy a Bír Hatíheim .körüli harcokban már ténylegesen részt vesz. Pe­tőm közben W-eygKond tá-bornoko- a gyar­matokra kudi, de mis-ziój.a nem hoz si­kert, mert közben állandóak a német kri­tikai hangok Laval távozása miatt és sza­porodnak De Goalie páirthivei. Flandm kénytelen lemondasH és Laval visszatér a kormányba. Közben a francia birodalom tragikus pillanatait éli, szólsz^jka-clnök, s részben a megszállás, részben az elcsa olás sorsára jutnak. A gyarmati politika fordulatai azonban to­vábbra is szorosan kapcsolatosak a tovább romló belpolitikai helyzetté'. De Gaulle kormányát el len kormánynak nyivánitják, Laval el'en merényletet követnek el Pá- risban. Felgyógyulása uán són te az ösz- szes tárcákat s ? ját eze-mélyóben összpon­tosítja, tanácsára Petőin elejti Darlant, aki ugyan Parisian marad, de befolyás né- kül. A ßrancia birodalom belső helvaetében újabb jelentős változás történik 1942 november 8^án, Eéenhoioer éezakafrlkai partmszárásakor. Dorian Afrikába mfJgy s hatalmát Petőin nevében, ment annak helyettese gyakorolta, de miidőn az álam­fő dezavua!ta, birodalmi tanácsot szerve­zett és az ango szászokkal megállapodó 1 kötött. Meglepetés volt, hogy a szakadér franciák táborában nem jött létre rög: ön megállapodás. Erőszakos halála utál Gmmd vette át örökségét, de ez el’eróát a ítzakadárok körött továbbr-a Ls fonna'- lőtt. Giraud mögött az Egyesült Áll írnok támogatása, De Gaulle mögött viszont az ango ok és a Szovjet állott. A két csoport összeh'i n.golására a két vezető -válkozá aí tervezték, ami aokáa^ nem jött létra. De az északafniksii események az egész or­szág német megszállását vonták maguk után. A látszólagos nyuga'om mélyén mind­máig izzott a francia válság, Vichy Pe- tccimje és Paris Davalja mentek kijelölt uj­júikon, mig a szakadárck és főleg De GauVe etyre közelebb sodródott London­hoz és Moszkvához, ügynökeik ált.r.l egym nagyobb mértékben erősatették fel az anyaország földalatti titkos mozga ina­kat és vettek ré zt a német—francia vi­szony eredményes ki a 1 - ki ‘ásának megza­varásában, va amint a németéi len es sza­botázsokban. Franciaország időközben hadka^nténré alakult. Kezdetben a néme­tek partmenti erődítései miatt részesült a hátország erős angol légitámadásokban ■majd a partraszállások után. francia föl­dön kezdődtek e' a pusztító harcok. A gloire-nemzete felett hatalma-? erők csao- tak össze és nem tudni, hogy Paris be­következő sorsa milyen jövőt tartogat kö­zelebbről -a franciák számára . . . FICZAY DÉNES: TÁLTOS A tanya, ahol akkoriban laktunk, szo­morú. elhagyatott? hely volt. Zsörtölődő cselédek, családi háborúságok jel n ették1 csak a jövő-menő életet. Béresek, zsel é- rek viaskodtak egymással, a földdel1 és az állatokkal. De a jegenyéiken túl, ahol a szabad pusztaság kezdődött, más volt aiz élet. Zsiros, párási'latu földek mögött ott állt az erdő, ifjúságunk mesebirodalmai. A szabad, távoli legelőkön pedig, csordák le­gelésztek és mellettük éltek a félig em­beri, fé'ig túlvilága lények — a pásztorok. Mert az erdő és a pásztorok jelen’ ették a tanyaiaknak a végtelenséget ér a soha el nem érthetőt. A mesék, a nóták mind az erdőről és a cifra bojtárokról, nagyszerű, keménymarku pásztorokról szóltak. Az elérhetetlent nekünk \s a pásztor­éle. jelentette. Bátyám pásztor akart len­ni. Ha va'amit elvett tőlem és- megrika- tott, békitésül azt ígérte, hogy maga mel­lé vesz bojtárnak. lyenkor szent lett a béke és vágyódva néz ünk ld a srasbfid le- gvciőkre, a pásztorok, csordák mese orszá­gába. Ködös őszi estéken, ha betegek voltunk és lázas orcával, csillogó szemmel néztük a kormosüvegü lámpát, n agy any ó a pász­torokról kezdett mesélni. A mesék min­dig O’.t kezdődtek, miikor még nem vplt szántó-vető a határban, az erdő a tanyáig ért és mindenfelé pásztorok meg táltosok jártak a környéken. Miért bizony táltosok is éltek, csak ahogy n?gyanyó mondta mi, sárból gyúrt? halandóik nem láthatjuk őket. A mesékből 1 assan-lass'an összefolyt a táltos és a pász­tor képe. Ha pásztor jött b? a tanyára, mi féltünk kimenni az udvarra. Csak az ab­lak mögül lestük, hogy megy végiig gan­gosán, botját peckesen feltartva az utcán. Meivnémulva., hideglelősen kerestük nyomaiban a sötétségiét, az istenverést, égihálborut hozó fekete komondort. Niapp^laink és éjszakáink mesében fo­nódtak eigybe. Nappal szála.ij' pásztornak kéozeltük maígrurkat, éjszaka pedig ha'- fiarteu szörnyekkel, esőfel hőkön nyargaló, tüzeS'Zemíi ;>ál!toso,kkfil viiaskodtunk. Az erdő volt a mesék és az álmok ta­laja. Oda szállt 'minden ami csodás, föl­döntúli és kísérteties volt. Ha éiyzaka zörrentek a bútorok és az erdő felől szél süvitet a tanvár°, felriadva? néztünk kö­rül és úgy errz'tîk, hogy még csak né­hány perdg hagy élni a titkozstos va­laki, aki ott bujkált mindenben, ami fia­tal! éüetünket körülvette. Reggel pedig ea^xnái i a nézve bátyám­mal, ki-ki a másik szeméből olvasta ki, hogy itt az éjjel táltos járt". A földön tü­zes csizmasarok nyomát kerestük és kan­di szemmel né?tük a szolgálót, ream fej-e véres tejet. A gonosz hímökelt, a kert­ben szemezgető varjakat pedig kővel zai- vartuk el­Hittünk a táltosban és abbén, hogy bá­tyám pásztor lesz, talán még csordás-gaz­da is, én pedig cáfraszői.ü, hetyke boj­tárjai. Egy nyári napon aztán megjelent a tál­tos. Olyan nap volt ez Ls, ment a többi. Ta­lán csak a jegenyék borzongatták levelü­ket másként, mint azelőtt. Talán csak a felhők voltak feketébbek az erdő fölött. Kiszöktünk bá yámmtatl, hogy legalább messzi ről lálssuk az erdőt és rémes me­sékkel, táltossal, garabonciássá! riaszt- gjassuk egymás képzeletét. Az erdő sofét, sztnle oar?goszöld volt. Az utón szekerek jártak és a kocsisok sze- müikretöl;' kalappa1 bóbiskoltak. th akkor megláttufk a táltost. Ott állt öe erdő szélén. Vals mi azt súgta nekünk, hogy ez az igazi, a meséből megélemedett táltos. AlacsonyteTmetü, elnyűtt rüháju, görbe botu emlberformájia vo’t a táltosnak. Mel­lette duirvaszőrü, alattomosazemü, rőt pu­li ugrándozott. Más talán álmodozó pászitodruak nézte volna, de mi, nagy an yó meséinek beava­tottjai, láttuk, hogy nem lehel: közönséges halandó. Nem mertünk közelebb menni. Mint. akit bűnön fontnak, rohantunk haza. Be- zártuk a kis lédkapoxt' ér1 rohantunk nagy­anyához. Az ablaktná:1 ült és valami száz- esztendős kaiéndáiriummal gvötörte nap mint nan fogyóvilágu szemét. Először csak hallgatunk. Bátyám volt a bátrabb. Oérnavékonv hangon csak en.nvü mondott: láttuk! ,.Kit lá+táil le1 kecském“ — kérdezte nagy- anyó föl sem nézve könyvéből. — A táltost! r=— nyöszörögtem én és se­gítségkérőn néztem az áfgy fölé akasztott képre. Apám, akkoriban nekünk a föld legerősebb emberének képe volt. Nagy- anyó, mint atkát álmából vernek fel, riad­tan nézett) ránk. Nem szólt semmit, csak révet ege n ercán valami különös, azelőtt nem lá'ott kifejezéssel a fiókosszekrény­hez ment. Csak a szemünk követte, riad­tan, mint halálukat váró madárfiókák pillantása. Két vásári mézeskalácsot vett elő. Tudtuk, hogy a miénk. Magunkhoz tértünk. Kikap.uk kezéből és meg sem kö­szönve, rohantunk ki a színbe, ezegyszer tolvaj-zsandárt és nem pásztort játszani. De a táltost 5 sem -emlegette. A tanya után máskén'' lett minden. Még csak nem is mertünk az erdő felé pillantani. Nrgy- anyó meséi énpen olyian borza"maeak, de nekünk mégis u-nalmvsak voltak. Holtuk­ból feltámadó bölcs vargákról, szántóföl­deken szentekkel komázó herangozókxól, pajtáikban ördöggel dűakodó béresekről mesélt. De a táltost 6 sem emlegette. A tanya is mintha miegnémult volna. A pletykás Kovácsné savószinü siroa már nem vá-dult fel mikor a kdikapós Eszti ujiaibb esetét rme- sélte. Á sánta koldusasszony sem jajve- székelt négy neve'élen gyermekéről a hájzak előtt. A falubeli esküdt sem jött többé tanyai adósaival porolni. Mi egymásnak sem mondva, miagunkba- zárva hordtuk a titkot. Mindennek a tál­tos az oka — gondoltuk, de ez annyira borzalmasnak tűnt, hogy jobb volt róla nem is beszélni. Elgyik napon váratlanul, mintha felhők­ből szállt volna alá, megjelent a táltos. Ott állt a* háziunk mögött. A kásudvarról nézitük táigirameiredt szemmel. Most lát­tuk csak, hogy egészen emberi formája van. Léógó, sárra bajszáról, deresedő ha­járól, zsiros kalapjáról senki nem gondol­ta volna, hogy ördöngős lélekhez tartozik. Cs.ck a szerre volt tüzes, minit e mesék táltosáé. Az ijesztő, haragos Ms puli most is ott settenkedett miellette. Óráikig, vág’? talán csak percekig állt ott a táltos. Mi meg sem mertünk moc­canni. Miáismpra megdöglött a tehetünk. Nagy- anvó imádkozott, hogy múljon el e ron­tás. A szolgáló szitkozódott és az egeket kívánta a gaz szemmel verőre. Ezen a na­pon nem játszottunk. A helyiét, ahol a tál­tos ál’., titokban leforráztuk és hamuval hintettük be. Nem mondoita senki, de úgy gondoltuk, hogy ez minden gonoszságtól megóvja majd házunktt. Aztán elfelejtettük a táltost is, meg â rontást is. Hosszúnak tűntek a napok és Isten gyer'yácstkáá. esténként fényesen ra­gyogtak a tanya fölött. Ismét elindultunk egy vasárnap reggel az erdő felé. Pezsgett bennünk az isme­retlen utáni vágy és nem értettük a soka’ tapaszt :t. öreg jegenyék intő susogását. Most. sem jutottunk messzire. Távoli kis halmon állt a rej'élyes idegen, a táltos. Olyan volt, mint akkor mikor utoljára láttuik. V bű ami megmagyarázhatatlan vagy égett bennünk, hogy köze ébe kerüljünk. Olyanok voltunk, mint a tűz és égi háború titkát kereső ősember lehetett. Nehéz voht a Iér*és ünk. Lábunkat mintha ezernyi ven­dégfogó gáz-giaz: akasztotta volna. Tag­jaink zsibbadtan követték lázas akara­tunkat. Vagy húsz lépésnyire lehettünk a táltostól. Az erdőből károgó varjúk szántak a földekre. A táltos most észrevett ben­nünket. Nézése mint a tűz égetett. Az ijedtség el ön-ötté minden poroikánkat- Vacogó foggal, reszketve figyeltük. Mint síki a halálos csapást várja, úgy álltunk ott. Menekülni, dfutni nagyanyához, visz- sza a földi életbe — vihsrzott át rajtunk. Egy pillanat és mint a halál elől futók, rohantunk a tanya felé. Ziláló mellel, pi­tyer ?gve, kipirultan értünk haza. Harmadnapra fojtó, tes'et-lelket^ölő "áz vert le a lábunkról. Bátyám félrebeszélt, én lázasan hánykolólÍMiiiim. Az orvos ke­serű. émelyítő orvosságot rendelt. Apám borvörös arcán sokszor dagadtak ki az erek betegségünk alatt. A vénasszonyo- kat szid'ja, akik agyőnkén vettetik és féi- ,bolonddá miesélik a gyermekeket. Hetekig feküdtünk. Fel1 gyógyul tünkkor apám csak ennyit mondott: ..a doktor is mo-ndta, nem egyéb, csak hülés“. De md hairnruan, na-gyanyó. bátyáim meg én, tudtuk, hogy mindennek a tál'os az oka. És azóta is talán mindent ami rossz, betegséget, halált, csalódást az a tüzes- szemű idegen v^rázso’t ránk. Pedig az­után a tál Jós eltűnt, ahogy elmúlt az idő, elmúlt nagy anyó és ae ifjúságunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents